Brüsszel újra!

Tavaly jártam először Brüsszelben, az EU Marie Curie pályázatainak bírálása kapcsán, nevezetesen az élettani szekcióban. Idén tavasszal ismét megkerestek, hogy vállalnék e idén is pályázatokat, és bár meglehetősen nagy munka, igent mondtam. 

Augusztusban meg is érkezett a hivatalos felkérő levél, és nem sokkal később a huszonkét darab pályázat. Több, mint három hetem volt az egyenként harminc oldalas dolgozatok elolvasására és pontozására, s okos időbeosztással, folyamatos munkával jó időben sikerült is teljesíteni a feladatot, és megírni a jelentést mindegyikről.

A Katedrális, ahol a koncertet hallgattuk

Őszintén szólva, számomra a legnagyobb profit ebben a bírálatban az a "know-how", amit megtanulhatok ezekből a pályázatokból  A pályázatokat Európa legkiválóbb fiatal kutatói írják, akik Európa legkiválóbb csoportjaiba szeretnének menni. Van hát mit okulni, akár a háttértudást, akár a technikai oldalt, projekttervezést, pályázatírási technikát tekintjük. Nem mondom, hogy nem merül fel a gondolataimba, ha ezt fiatal kutató koromban én is tudtam volna.... De legalább már van egy képem, hogy a saját hallgatóinknak mit szeretnék megtanítani.

A bírálási folyamat csúcsaként a 280 bíráló összegyűlik Brüsszelben, és az összesen 1800 pályázatot egyenként végig tárgyal, és kialakít egy közösen elfogadott sorrendet. A sorból az első tizenöt húsz százalék kerül támogatásra, ők a legjobbak legjobbjai. Miután minden pályázatot hárman olvastak el és írtak róla jelentést, a három bíráló összeül, és kialakítja a közös pontszámokat, és egyikük megírja a közös jelentést, amit a pályázó a kezéhez kap majd. Félelmetesen jól kell megszervezni mindezt, hogy a sok értekezlet, jelentés, papír és bürokrácia zökkenőmentesen tegye a dolgát, s idén a szokottnál is jobban sikerült a menet, minden időre elkészült.

A tavalyi alkalom időbeosztásán megtanultam, hogy a első két-három nap menetrendje nagyon feszes, gyakorlatilag reggel nyolctól este kilencig találkozók és jelentésírás, megfeszített, és koncentrált szellemi munka. Szerda után viszont jobbára csak várakozás van a különféle jelentések véglegesítésére, ezért sok a szabadidő. Ezért idén úgy szerveztük az életet, hogy szerda este csatlakozott hozzám Zsuzsi, és csütörtök és pénteki nap legnagyobb részét városnézéssel töltöttük, együtt.

A híres piactér

Brüsszel szép történelmi belvárossal büszkélkedhet, Victor Hugo szerint a piactér a világ legszebb köztere. Hát, van benne valami. Sétáltunk ezen a téren és a környéken található gyönyörű utcákon. Meglátogattuk a királyi palotát és sétáltunk a palotakertben is. A kertben hatalmas káposzták voltak kiállítva, meg is állapítottuk, hogy a művészet halott, már semmi mondanivalóval nem tud előállni, mint polgárpukkasztással.

A szállodánk Brüsszel gótikus katedrálisa mellett volt, az ablakunkból leláthattunk rá. Péntek este nagy szerencsénkre egy kórus adott koncertet a katedrálisban, amit meghallgattunk. A sok kórusmű között elhangzott egy különleges, Christopher Tin egy műve, Baba Yetu címmel. A mű eredetileg a Civilization IV számítógépes játék főcím dala volt, és már évek óta nagyon tetszik nekem. Az évek során nagy karriert futott be a dal, ami egyébként szuahéli szöveggel van, kapott egy Grammy díjat is, de azt nem hittem volta, hogy ilyen körülmények közt lesz alkalmam egyszer viszonthallani.
A sok városnézés mellett nem maradhatott ki a gasztronómia sem. Szerda este elmentünk a főtér melletti éttermek utcájába, ahol egymást érik az éttermek. Brüsszel nevezetességét, a főtt kagyéót inkább kihagytuk, ehelyett stroganoff beafsteak-et ettünk, ugyanis szeretjük a jóféle gobát. Ittunk hozzá remek kis francia vörösbort is, úgyhogy igazán jól sikerült a vacsora. Fizetés után a főúr odajött, hogy a cég ajándékaként szeretne felszolgálni egy valamilyen italt, ami igen erős. Mondtuk neki, hogy a vörösbor után nem szeretnénk nagyon erőset inni, mondta, hogy hát akkor egy kis amarettót. Ebben maradtunk, úgyhogy a mandulalikőr után tényleg nagyon vidáman sétáltunk vissza a hotelbe. Csütörtökön a bíráláson jelen lévő két finn experttel vacsoráztunk, és ezúttal carbonari marhahús kerólt terítékre, ismét jóféle francia vörös bor társaságába. Ezúttal sem kellett panaszkodnunk. Pénteken a gasztronómia csak egy könnyed csirkés kebabra korlátozódott, estére megelégedtünk valami könnyűvel is, a kóruskoncert után.
Ha Brüsszel, akkor csokoládé! Több csokibolt kirakatát is megnézegettük, és végül egy Neuhaus portán kötöttünk ki. Alaposan összeválogattunk egy rakat pralinét. Az eladó elsőre eltalálta, hogy magyarok vagyunk. Elmondása szerint elég sok nyelvet felismer, és ha egyáltalán nincs tippje, akkor általában magyarokkal van dolga. Főleg, ha sok csokoládét vesznek, mint mi is. Szorgalmunkat nagy meglepetésre két nagy extra doboz pralinéval jutalmazta, ismét csak a cég ajándékaként. Mondanom se kell, ez az eset szó szerint megédesítette a napunkat.
Szombaton repültünk haza, szerencsére igen kényelmes járatokkal. Későn indultunk, korán érkeztünk, otthon pedig már vártak Anyukám, és a gyerekek. Idén nagyon jól sikerült a brüsszeli szakértősködés. Meg kell, hogy állapítsam, Brüsszel sokkal szebb napsütésben, mint tavaly, a szeles esők közepette!