A kezdet vége

A héten kitört rajtunk a járványos torokfájás. Nekem is és Zsuzsinak is nagyon fájt a torkunk, sőt még Apu is panaszkodott. Biztos az új nyugat-nílusi vírus. (Azért remélem mégsem.) Viszont ettől elég nyűgösek voltunk, pláne, hogy Luci természetesen nem alszik. (Miért is tenné, amikor ilyen remek a társaság, nem igaz?) Azért jól haladtam bent a munkával, erre nem lehetett panaszom.

Pénteken véget ért a nagyszülők nyaralása, és a fiúkkal lekísértük őket Helsinkibe a reptérre. Az út eléggé eseménytelen volt, bár hazafelé kigyulladt a műszerfalon az egyik figyelmeztető fény, aminek nem tudom pontosan a jelentését. Persze ettől kellőképpen ideges lettem, de nem tapasztaltam semmi rendelleneset, és rendben hazaértünk. Péntek éjszaka elkezdtük Luca visszakényeztetését, ezért csak hajnal öt felé kapott szopizni, addig én mentem át hozzá hogy visszafektessem aludni. Természetesen ezt azért zokon vette, és kétóránként ébresztőzött, de talán ma este már jobb lesz. Legalábbis nagyon remélem, mert most nagyon másnapos vagyok ettől, bár szerencsére ma eseménytelen napnak ígérkezik, és az eső is esik odakint.