Ez a hét ismét a betegség jegyében telt. Valami influenza szerű kórság támadott meg, úgyhogy csak hétfőn meg szerdán voltam képes bemenni, otthon dolgozni pedig.... Csütörtökön volt a kilenc éves házassági évfordulónk. Egy új kenyérsütő gépet kaptunk magunktól, mert a régi már nagyon az utolsókat rúgta. Furcsa, hogy szinte teljesíthetetlen küldetés Tamperében kenyérsütőgépet vásárolni. Még a háztartási gépekre szakosodott nagy üzletekben is vagy nincs, vagy csak olyan kis modellek, amik számunkra nem megfelelőek. Végül egy kis üzletből hoztam el az egyetlen példányt, ott is először azt hitték, hogy kenyérpirítót szeretnék, aztán a tulaj (aki tudott angolul, nem úgy mint a kiszolgáló) ásta elő egy láthatatlan helyről az egyetlen darabot. A szüleimtől egy teljes tányérkészletet kaptunk tizenkét személyre, ami szintén nagyon jól jött, ugyanis az előző, a kiutazásunkkor vásárolt sorozat már nagyon hiányos, és sok a meglévők közül amúgy is repedt.
Szombatra feljavultam én is, meg az időjárás is, úgyhogy elérkezett a fiús túra időpontja. Ismét a Pukkala tájvédelmi körzetben voltunk, de ezúttal egy másik útvonalat jártunk be. Nagyon szép kirándulás volt, érintettünk több tavat és volt mászás is. Érdekes, hogy a flóra mennyire emlékeztetett a Zemplén erdeire. Sok olyan növényt láttam, amiket ott ritkaságként tartottunk számon. Láttam kétféle orchideát is, az egyik bibircsvirág volt, a másikat nem ismertem pontosabban föl. Volt még gyapjúsás, vízihídőr, korpafüvek és persze mohák, páfrányok. Még virágzó tavirózsát is láttam fehér kiadásban. Az út kb. hat kilométer hosszú volt, és úgy láttam, Balázsnak ez éppen elegendő volt. Sziklára föl, tópartra le, ez bizony nagy kihívás neki. Azért vitézül végigcsinálta, büszke is voltam rá. Botival közben Afrika gazdasági életéről beszélgettünk, ami kissé nehézkes téma számomra, ugyanis semmit sem tudok róla. Mondjuk ez nem zavarta a beszélgetést...
Vasárnap, ama nevezetes névnapom, amikor még a zászlókat is felvonják a tiszteletemre Eino Leino apropóján. Az idő sajnos elromlott, úgyhogy lemondtuk a Viikinsaarira tervezett kirándulást a játszóházasokkal, ami amúgy is logisztikai problémákat vetett föl. A hétre maradt egy csomó munka, igyekszem minél többet megcsinálni belőle. Péntek megint kimarad, Apuékat viszem le Helsinkibe a reptérre.
Szombatra feljavultam én is, meg az időjárás is, úgyhogy elérkezett a fiús túra időpontja. Ismét a Pukkala tájvédelmi körzetben voltunk, de ezúttal egy másik útvonalat jártunk be. Nagyon szép kirándulás volt, érintettünk több tavat és volt mászás is. Érdekes, hogy a flóra mennyire emlékeztetett a Zemplén erdeire. Sok olyan növényt láttam, amiket ott ritkaságként tartottunk számon. Láttam kétféle orchideát is, az egyik bibircsvirág volt, a másikat nem ismertem pontosabban föl. Volt még gyapjúsás, vízihídőr, korpafüvek és persze mohák, páfrányok. Még virágzó tavirózsát is láttam fehér kiadásban. Az út kb. hat kilométer hosszú volt, és úgy láttam, Balázsnak ez éppen elegendő volt. Sziklára föl, tópartra le, ez bizony nagy kihívás neki. Azért vitézül végigcsinálta, büszke is voltam rá. Botival közben Afrika gazdasági életéről beszélgettünk, ami kissé nehézkes téma számomra, ugyanis semmit sem tudok róla. Mondjuk ez nem zavarta a beszélgetést...
Vasárnap, ama nevezetes névnapom, amikor még a zászlókat is felvonják a tiszteletemre Eino Leino apropóján. Az idő sajnos elromlott, úgyhogy lemondtuk a Viikinsaarira tervezett kirándulást a játszóházasokkal, ami amúgy is logisztikai problémákat vetett föl. A hétre maradt egy csomó munka, igyekszem minél többet megcsinálni belőle. Péntek megint kimarad, Apuékat viszem le Helsinkibe a reptérre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése