2009. október 5., hétfő

Az utolsó szép őszi napok

Lassan véget érnek a szép őszi napok. Már színesek a falevelek, még olykor olykor szépen sót a nap, de már korán sötétedik és megjöttek a hajnali fagyok is. Ahogy a költő mondja: „Közeledik a tél, deres a falevél.” Most már gyakori az esős, kellemetlen időjárás, örültünk hát, hogy pont a hét végére napsütés jutott, ha meleg nem is. Szombatra időzítettük a nagy családi kertészkedést. Lenyírtuk a füvet elöl és hátul is, levágtuk a nagy lapulevelű dísznövényt az előkertben, és teletömködtük mindezekkel a komposztálót. Ezzel meg is telt, szóval remélem, jövő nyárra legalább az alsó régiók bekomposztálódnak. A gyerkőcök lelkesen segítettek, Botond fűnyírózott, a többiek meg gereblyéztek. Pont időben voltunk a kertészkedéssel, mert vasárnapra már eleredt az eső. A vízelvezető csatorna, amit a nyáron Apuval szereltünk, remekül funkcionál, úgyhogy már nem veri az eső a lefolyónál a fal alját.
Kedden Balázzsal a kórházban voltunk felülvizsgálaton, a mozgásával kapcsolatban. Szépen fejlődik a gyermek, jövő tavasztól már teljesen elhagyják az extra gyógytornát, cserébe az iskolában lévő segítő pedagógusnak adnak plusz feladatokat Balázs mozgásával kapcsolatban. Amúgy a felmérés szerint Balu már a korosztályának megfelelő képességekkel rendelkezik, a finom mozgásai ugyan éppen csak az elfogadható tartomány alsó szélén vannak, de az értelmi képességei meg az átlag felett. Nos, ezt akár pozitívumként is felfoghatjuk, hiszen mennyivel rosszabb lenne a dolog fordítva. Szombat délelőtt gyakoroltuk Balázzsal a biciklizést is. Most már sikerült elindulnia és kontrázni is, a haladás meg már egy ideje szerencsére nem probléma. Sok gyakorlásra van még szüksége, de a képessége már megvan.
Luca továbbra is küzd az oviba menéssel. Szerencsére egyre inkább szokja a megpróbáltatásokat, és pénteken jött el az a nap, hogy délután azt mondták, hogy aznap egyáltalán nem sírt. Szóval van haladás. Amúgy továbbra is dúl nála a dackorszak, de ha jól kelt reggel, akkor átváltozik tündérkévé, buzog és mosolyog, mint a nővérkéje. Ha meg rossz napja van, akkor semmi sem jó, a földhöz veri magát és csak bőg. Éjszaka is gyakran fent van, bár pont péntek este egy mukk sem volt, végre jól aludtunk.
Vasárnap este ismét játszóház volt, mi adtuk az uzsonnát, így pizzát sütöttünk délután. Ezen a héten a szokásos ügymeneten túl hétfőn elmegyünk a magyar oktatás megbeszélésére. Elképzelhető, hogy átkerül a magyaróra csütörtök délutánra, és akkor a mi fiaink is részt tudnak majd venni. Persze sok még a ha ebben a témában. Csütörtökön jön hozzánk Anyu. Úgy várjuk őt, mint a felmentő sereget, aki segít majd bepótolni a gyerekekkel azt a sok mindent, amire a hétköznapi rohanásban egyszerűen nincs időnk. Én szombaton utazok Magyarországra, hála az OTP Banknak. Próbálnék minél több dolgot belezsúfolni abba a három napba, amit otthon töltök majd, meglátjuk majd, milyen eredménnyel. Elsőbbséget a hivatalos ügyek élveznek. Addig is készülök a docensi bemutató előadásomra, amit a hazautazásom másnapján tartok majd.

Nincsenek megjegyzések: