Mármint úgy érzem magamat. Az elmúlt napok kissé összefolynak, annyi minden történik minden nap. Balázzsal úszás volt minden este, hol én, hol a Zsuzsi ment egy két további gyerekkel. Aztán szombaton következett a csúcsnap. Korai ebéd volt fél tizenkettőkor, aztán elrobogtunk Virággal a balettelőadás főpróbájára Tamperébe. Szerencsére hamar végzett, addig is én néztem a többi csoport táncpróbáját. Tulajdonképpen tetszik 
nekem az ilyen előadás, legyen szó akár klasszikus balettról, akár jazzbalettról. A próba után hazarobogtunk, ahol összeszedtük a család többi tagját, meg Virágom is átöltözött balettruhából csini ruhába. Ezután visszarobogtunk Tamperébe, ahol magyar nyelvű istentisztelet volt háromtól, utána Mikulás ünnepség. Az istentiszteletre Svédországból jött egy református lelkész házaspár. Természetesen fontos dolognak tartom, hogy megadatik, hogy időnként magyar nyelven hallgassunk igehirdetést. Ez fontosabb nálam, minthogy éppenséggel nem katolikus szertartás szerint volt az istentisztelet. Persze az még jobb lenne, talán egyszer arra is sor kerül. Ami kevésbé jó volt, az az, hogy a lelkész úr sok olyan témát is belevett az igehirdetésébe, amit én nem szeretek a szószékről hallgatni, akár egyetértek, akár nem. Volt Trianontól kezdve szkítákon át finnugor nyelvrokonságig minden, amiről szívesen beszélgetek bárkivel, de szerintem nem egy istentisztelet keretébe való.
nekem az ilyen előadás, legyen szó akár klasszikus balettról, akár jazzbalettról. A próba után hazarobogtunk, ahol összeszedtük a család többi tagját, meg Virágom is átöltözött balettruhából csini ruhába. Ezután visszarobogtunk Tamperébe, ahol magyar nyelvű istentisztelet volt háromtól, utána Mikulás ünnepség. Az istentiszteletre Svédországból jött egy református lelkész házaspár. Természetesen fontos dolognak tartom, hogy megadatik, hogy időnként magyar nyelven hallgassunk igehirdetést. Ez fontosabb nálam, minthogy éppenséggel nem katolikus szertartás szerint volt az istentisztelet. Persze az még jobb lenne, talán egyszer arra is sor kerül. Ami kevésbé jó volt, az az, hogy a lelkész úr sok olyan témát is belevett az igehirdetésébe, amit én nem szeretek a szószékről hallgatni, akár egyetértek, akár nem. Volt Trianontól kezdve szkítákon át finnugor nyelvrokonságig minden, amiről szívesen beszélgetek bárkivel, de szerintem nem egy istentisztelet keretébe való.No, mindegy, ezután jött a gyerekeknek a Mikulás, volt sok sok édesség, miegymás, persze a gyerkőcök nagy örömére. Zsuzsival megint beszéltünk az ilyenkor szokásos témáról. Feltűnő volt, hogy sok helyen elég nagy játékokat kaptak a gyerekek, holott Karácsony még csak eztán következik. Mi ezt nem tartjuk helyesnek. Azt gondoljuk, hogy Mikulásra legyen édesség, akár sok édesség is, de legyen ennyi elég. Az ajándék maradjon meg Karácsonyra. Nem csak azért mert nem nagyon futja rá, bár négy gyereknél ez is egy szemp
ont. De azt gondoljuk, hogy ha mindig nagy ajándékot adunk a gyerekeknek, akkor valahol elvész az ajándékozás öröme. Régen volt Karácsony és születésnap, amikor igazán nagy ajándékot kaptunk. Ma van még Mikulás, nyuszika, gyereknap, ki tudja mi még... Nem szeretnénk elmenni ebbe az irányba. Ugyanakkor kissé keserű szájíz maradt bnnem, amikor az ünnepség végén Virágom odakucorodott az ölembe, hogy ő nem kapott játékot „csak” édességet. Lehet, hogy jövőre nem jövünk a közös Mikulás ünnepre?
Az ünnepség végén Zsuzsi és Virág elmentek a nagy balettelőadásra. Virág hópelyhecske volt, szépen táncikált, végül rózsát is kapott Zsuzsival, úgyhogy igazán boldog volt végül. Én a többiekkel hazaautóztam, és gyorsan lefektettem őket, mert negyed tízre még be kellett mennem Kangasala központba a Zsuzsiékért, mert este már nem jön ki hozzánk a busz. Végül fáradtan kerültünk mi is ágyba.
Vasárnap december hatodika, amikor is Finnország a függetlenségét ünnepli. Délelőtt Balázs cserészfogadalmat tett az ünnepi istentiszteleten, ezúttal a kangasalai
nagytemplomban, ott voltunk tehát testületileg. Délután már nagyon fáradt volt mindenki, ezért többen (köztük én is) délutánit aludtunk. Este a szomszédéknál voltunk vendégségben, ahol hosszasan beszélgettünk Mariával a jövőre esedékes nagy házfelújításról. Még semmi konkrétum nincs ezzel kapcsolatban, december huszadikán dönti el a ház közgyűlése, hogy pontosan milyen felújítások lesznek mikor és mennyiért.
Ezzel véget ért hát a hétvégénk, mely eseményekben gazdag pihenésben szűkös v
olt. Jelen hetünk is hasonlónak ígérkezik. Hétfőn délelőtt a fiúknak nem volt suli, azért későn mentem dolgozni, Zsuzsi meg korán jött haza, hogy csak pár órát legyenek egyedül fiaink. Nagyon ügyesen játszottak, duplóztak, legóztak, így nem volt semmi probléma. Igaz Botond hamar megunta, hogy óránként felhívjuk, minden rendben van é? Délután, míg a fiúkkal úszni mentem, a lányoknak kis karácsonyi ünnepség volt, ismét a kangasalai nagytemplomban. Virágom Szűz Máriát alakította, Luca pedig az angyalok kórusában zengte a „Tuiki tuiki tähtönen” kezdetű opust (mely a „Hull a pelyhes fehér hó” kezdetű halhatatlan osztrák népdal finn nyelvű fordítása, mint közismert).
Lesz még a héten mindenféle gyerekes program, nekem pedig továbbra is úszás. Szerencsére a hét vége ezúttal szabad (eddig), szóval lehet azért egy kicsit lazítani.
ont. De azt gondoljuk, hogy ha mindig nagy ajándékot adunk a gyerekeknek, akkor valahol elvész az ajándékozás öröme. Régen volt Karácsony és születésnap, amikor igazán nagy ajándékot kaptunk. Ma van még Mikulás, nyuszika, gyereknap, ki tudja mi még... Nem szeretnénk elmenni ebbe az irányba. Ugyanakkor kissé keserű szájíz maradt bnnem, amikor az ünnepség végén Virágom odakucorodott az ölembe, hogy ő nem kapott játékot „csak” édességet. Lehet, hogy jövőre nem jövünk a közös Mikulás ünnepre?Az ünnepség végén Zsuzsi és Virág elmentek a nagy balettelőadásra. Virág hópelyhecske volt, szépen táncikált, végül rózsát is kapott Zsuzsival, úgyhogy igazán boldog volt végül. Én a többiekkel hazaautóztam, és gyorsan lefektettem őket, mert negyed tízre még be kellett mennem Kangasala központba a Zsuzsiékért, mert este már nem jön ki hozzánk a busz. Végül fáradtan kerültünk mi is ágyba.
Vasárnap december hatodika, amikor is Finnország a függetlenségét ünnepli. Délelőtt Balázs cserészfogadalmat tett az ünnepi istentiszteleten, ezúttal a kangasalai
nagytemplomban, ott voltunk tehát testületileg. Délután már nagyon fáradt volt mindenki, ezért többen (köztük én is) délutánit aludtunk. Este a szomszédéknál voltunk vendégségben, ahol hosszasan beszélgettünk Mariával a jövőre esedékes nagy házfelújításról. Még semmi konkrétum nincs ezzel kapcsolatban, december huszadikán dönti el a ház közgyűlése, hogy pontosan milyen felújítások lesznek mikor és mennyiért.Ezzel véget ért hát a hétvégénk, mely eseményekben gazdag pihenésben szűkös v
olt. Jelen hetünk is hasonlónak ígérkezik. Hétfőn délelőtt a fiúknak nem volt suli, azért későn mentem dolgozni, Zsuzsi meg korán jött haza, hogy csak pár órát legyenek egyedül fiaink. Nagyon ügyesen játszottak, duplóztak, legóztak, így nem volt semmi probléma. Igaz Botond hamar megunta, hogy óránként felhívjuk, minden rendben van é? Délután, míg a fiúkkal úszni mentem, a lányoknak kis karácsonyi ünnepség volt, ismét a kangasalai nagytemplomban. Virágom Szűz Máriát alakította, Luca pedig az angyalok kórusában zengte a „Tuiki tuiki tähtönen” kezdetű opust (mely a „Hull a pelyhes fehér hó” kezdetű halhatatlan osztrák népdal finn nyelvű fordítása, mint közismert).Lesz még a héten mindenféle gyerekes program, nekem pedig továbbra is úszás. Szerencsére a hét vége ezúttal szabad (eddig), szóval lehet azért egy kicsit lazítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése