Az ember csak írogat mindenfélét a nagy internetre, aztán egyszer csak meglepődik, hogy mások meg elolvassák, többen is, mint elsőre gondolná. Történt egyszer, itt az északi Finnországba, hogy a Finn Igazságügyi Minisztérium, különféle okokból úgy döntött, hogy számítógépein az addig használt borsos árú irodai programokat lecseréli az ingyenes OpenOffice programra. Ugyebár, a közhiedelemmel ellentétben itt sincs kolbászból a kerítés, a jó gazda itt is fogához veri a garast. Ugyanakkor a finnek nem azok a tipikusan kapkodós népek, az elhatározást alapos felkészülés követte, hogy kidolgozzák a váltás pontos menetét. Szumma szummarum, az elhatározás 2003-ban történt, a programok telepítése 2006-ban, s a projekt csak mostanában zárul le. Ugye a feladat hatalmas volt, több mint tíz ezer számítógép átállításáról beszélünk. A felhalmozódott tapasztalati anyag kincset érő, különösen, ha más országok is hasonló lépéseket terveznek. A feladatot levezénylő finn csapat több publikációban is leírta tapasztalatait, s idén nyáron megjelent a témában egy összefoglaló mű is, a projekt vezetőjének tollából.
Miután engem érdekelnek az ilyen témák, s mivel a finn példát nagyon jónak tartottam abból a szempontból, hogy hogyan kell egy ilyen váltást megtervezni és kivitelezni, írtam hát róla egy cikket arra a magyar nyelvű internetes oldalra, amely a magyar szabad szoftverekkel bármilyen szempontból foglalkozó emberek találkozási pontja. (Ez ugye nem más, mint a Hungarian Unix Portal, vagy, ahogy mindenki csak emlegeti, a HUP.) Tehát írtam a témáról egy cikkecskét, mely megjelent ott, s mely akkor és ott nem váltott ki különösebben nagy visszhangot.
Közben a nagyvilágban is zajlanak az események, kormányváltás, önkormányzati választások, miegymás. És egyszer csak olvasom a hírekben, hogy kormányunk digitális stratégiát tervez, mert a számítógépek világában is moderálni kellene azt a mérhetetlen pazarlást, ami az elmúlt időszakban ment. Kevesen tudják, és talán meg sem haladja már az emberek ingerküszöbét, de Magyarország olyasmire költött az elmúlt években forint tíz milliárdokat, amiket tőlünk sokkal gazdagabb országok sem engednek meg maguknak. Így van az például, hogy minden magyar felsőoktatási hallgató rendelkezik ingyenes Windows és MS Office licencekkel. Persze ezek a programok csak látszólag ingyenesek, hiszen az állam (azaz minden adófizető) mintegy ötven milliárd forintot fizet ki érte egy 2009 tavaszi megállapodás alapján. Lehet, hogy jó ez, lehet, hogy nem, mindenesetre ugyanebben az időszakban Finnország vált OpenOffice-ra, aminek ingyenes a licenszelése. De sorolhatnánk számos más aspektust is. Lényeg az, hogy a kormány, úgy tűnik, váltani akar az eddigi pénzszóró módszerről, s ezzel kapcsolatban készült egy vitairat, melyet a fent emlegetett HUP internetes oldalon a hozzáértők elé bocsájtottak, s kijelentették, hogy várnak minden javaslatot, véleményt, kritikát. Akkor és ott bátorkodtam megjegyezni, hogy milyen jó lenne, ha kormányunk tudna a finn példáról, és Magyarországon is megpróbálnának a megfelelő helyeken váltani a fizetős programokról az ingyenes, nyílt programokra.
S lőn csoda, a Minisztérium emberkéje visszaírt, hogy igen, olvasták a cikkemet, s be is építették a vitairat anyagába. Bevallom, nagyon örültem ennek. Már ugye annak is, hogy írásom felkeltette az „illetékesek” figyelmét, de még inkább annak, hogy Magyarország esetleg ebben is jó irányba mozdul. A finnek ezzel a programváltással négy év időtávlatban mintegy két millió eurót spóroltak meg. Ez bizony forintban már milliárdos nagyságrend. Ráadásul a fennmaradt költségek is nem egyszerűen egy külföldi cégnek kerültek kifizetésre, hanem hazai programozókat bíztak meg belőle a szükséges hiányzó programok megírására. Tehát az a pénz is otthon maradt, a saját országban teremtett új munkahelyeket, a saját ország gazdaságában forgott. De jó lenne, ha valami hasonló valósulna meg Magyarországon is!
És az ember már-már elhiszi, hogy érdemes a gondolatait eregetni a nagy internetre, mert néha olvassák is, és nagy ritkán esetleg hasznára is lehet másoknak.
Miután engem érdekelnek az ilyen témák, s mivel a finn példát nagyon jónak tartottam abból a szempontból, hogy hogyan kell egy ilyen váltást megtervezni és kivitelezni, írtam hát róla egy cikket arra a magyar nyelvű internetes oldalra, amely a magyar szabad szoftverekkel bármilyen szempontból foglalkozó emberek találkozási pontja. (Ez ugye nem más, mint a Hungarian Unix Portal, vagy, ahogy mindenki csak emlegeti, a HUP.) Tehát írtam a témáról egy cikkecskét, mely megjelent ott, s mely akkor és ott nem váltott ki különösebben nagy visszhangot.
Közben a nagyvilágban is zajlanak az események, kormányváltás, önkormányzati választások, miegymás. És egyszer csak olvasom a hírekben, hogy kormányunk digitális stratégiát tervez, mert a számítógépek világában is moderálni kellene azt a mérhetetlen pazarlást, ami az elmúlt időszakban ment. Kevesen tudják, és talán meg sem haladja már az emberek ingerküszöbét, de Magyarország olyasmire költött az elmúlt években forint tíz milliárdokat, amiket tőlünk sokkal gazdagabb országok sem engednek meg maguknak. Így van az például, hogy minden magyar felsőoktatási hallgató rendelkezik ingyenes Windows és MS Office licencekkel. Persze ezek a programok csak látszólag ingyenesek, hiszen az állam (azaz minden adófizető) mintegy ötven milliárd forintot fizet ki érte egy 2009 tavaszi megállapodás alapján. Lehet, hogy jó ez, lehet, hogy nem, mindenesetre ugyanebben az időszakban Finnország vált OpenOffice-ra, aminek ingyenes a licenszelése. De sorolhatnánk számos más aspektust is. Lényeg az, hogy a kormány, úgy tűnik, váltani akar az eddigi pénzszóró módszerről, s ezzel kapcsolatban készült egy vitairat, melyet a fent emlegetett HUP internetes oldalon a hozzáértők elé bocsájtottak, s kijelentették, hogy várnak minden javaslatot, véleményt, kritikát. Akkor és ott bátorkodtam megjegyezni, hogy milyen jó lenne, ha kormányunk tudna a finn példáról, és Magyarországon is megpróbálnának a megfelelő helyeken váltani a fizetős programokról az ingyenes, nyílt programokra.
S lőn csoda, a Minisztérium emberkéje visszaírt, hogy igen, olvasták a cikkemet, s be is építették a vitairat anyagába. Bevallom, nagyon örültem ennek. Már ugye annak is, hogy írásom felkeltette az „illetékesek” figyelmét, de még inkább annak, hogy Magyarország esetleg ebben is jó irányba mozdul. A finnek ezzel a programváltással négy év időtávlatban mintegy két millió eurót spóroltak meg. Ez bizony forintban már milliárdos nagyságrend. Ráadásul a fennmaradt költségek is nem egyszerűen egy külföldi cégnek kerültek kifizetésre, hanem hazai programozókat bíztak meg belőle a szükséges hiányzó programok megírására. Tehát az a pénz is otthon maradt, a saját országban teremtett új munkahelyeket, a saját ország gazdaságában forgott. De jó lenne, ha valami hasonló valósulna meg Magyarországon is!
És az ember már-már elhiszi, hogy érdemes a gondolatait eregetni a nagy internetre, mert néha olvassák is, és nagy ritkán esetleg hasznára is lehet másoknak.
1 megjegyzés:
Kepzeld nekem meg a gombas blogbejegyzesem alapjan keresett meg egy srac, hogy pontilyesmit keres, es, hogy merre talal errol tobb infot.
Megjegyzés küldése