Hat évesek lettünk

Bizony, már Virágunk is elérte a méltán nevezetes hat éves kort, s ezzel a Botond féle osztályozásban már kislányból nagylánnyá lett. Igaz, a Botond féle osztályozás folyamatosan változik, és valahogy a nála kisebbek mindig a kisfiú/kislány kategóriába kerülnek, és csak ő üti meg a mércét a nagyfiúsághoz.

Szombaton tehát megünnepeltük Virágunkat. Sokat törtük a fejünket, mi lenne a megfelel ajándék? Végül egy doboz „petshopppit” választottunk. Az oviban most ez a legújabb bolondéria, hüvelyknyi kis állatok diónyi fejjel és gülü szemekkel, na ez egy „petshoppi”. Ejteni hasonlóan kell, mint a peccs fájlt, vagy a peccs kábelt bár a finn szavak etimológiájában most nem merülnék el.
Tehát egy doboz ilyen gnóm állatka lett az ajándék, ami a vártnak megfelelően Paris (Eris?) almájaként robbant a nappali közepén. Hiába volt vagy tíz különféle figura, Lucának valahogy pont az kellett folyton, mint amivel Virág vagy Balázs játszott. Azért hamarosan oldódtak a kedélyek, és aztán már sikerült a gyerkőcöknek „szépen játszani”. Délután az alvás helyett Zsuzsival tortát gyártottunk, mert az óhaj ezúttal csipkerózsikás torta volt. Hát, nagy küzdés volt, mire sikerült a cukor irónokkal a megfelelő hercegnőt fölrajzolni a a torta tetejére, de aztán már ment is az ünneplés, és a torta szerencsére általános sikert aratott, mind ízével, mind formájával.
A finneknek állítólag van vagy féltucat különféle szavuk a hóra. Mi, Közép-Európából szakadt gyüttmentek nehezen értjük ezt a beteges megkülönböztetési kényszert, hiszen ugye, a hó, az hó. Fagyott eső, mi lenne más? Nos, feleim, nem úgy vagyon az! Mert van a hó, ami csak alig hó, éppcsak, hogy nem eső. Aztán van a szép képeslap hóesés, nagy pelyhekben, z ember azt várja, mikor kanyarodik már be a sarkon egy rénszarvas húzta télapószán. És van az olyasféle hó, mint amit most hétvégén tapasztaltunk. Ez nagy hidegben fordul elő, amikor egy nedves melegfront éri el sarkvidékünket, és a levegő hőmérséklete mínusz tízig is felmelegszik hirtelen. Ekkor esik olyan hó, ami jobban hasonlít a homokhoz, mint a messze délen hónak elkönyvelt pihe-puha lágysághoz. És ha ilyenkor nagyobb szél is fúj, akkor az olyan, mint a szaharai számum Joulupukki rendezésében. Na, ilyenünk volt a hét végén, Katalin rázta a kabátját rendesen. Szerencsére hamar elment, és utána lehetett szánkózni az utca végi pályán. Remekül szórakoztunk, szombaton kétszer is kint volt a csapat a havon.
Vasárnappal megkezdődött Advent. Balázs már nagyon várta, már napok óta harmatozzatok-ot énekelgetett magban, s vasárnap este előkerült a koszorú, s meggyújtottuk az első gyertyát. Zengett a roráté, kezdődik az Úrjövet. Vasárnap, a prédikációban volt egy érdekes gondolat. Az igazi boldogság a várakozásból születik. Nehéz ezt megérteni instant kávézós világunkban, pedig a szívben érlelt s várakozásban vajúdott dolgok okoznak csak valódi örömet. Várakozzunk hát, mert ez a tél még megváltatlan, de talán, talán ez a Karácsony hozhat valamit, ami igazi. Az Úr lába már az úton van, jön, átugrik a hegyeken, és szökell a dombokon.