Esős szeptember

Megjöttek az őszi esők. A lányok kedden és pénteken ismét balettozni járnak, s mivel általában én viszem őket, ez idő alatt járhatok egyet a közeli erdőben, természetesen gyaloglóbottal. A testmozgásnak ezen fajtáját igen magyartalanul nordic walkingnak nevezik, és az a lényeg, hogy az ember nem csak úgy sétál a vakvilágba, hanem két sífutóbot jellegű eszközzel a kezében gyalogol. A látszattal ellentétben ez a fajta mozgás meglehetősen intenzív. A kézben lévő bot valahogy gátolja a lassú sétálgatást, inkább afféle menetelés jellegű mozgást hoz létre. A balettóra alatt körülbelül negyven perc áll rendelkezésemre egy jó „botozásra”, s ez idő alatt bő három kilométert szoktam különösebb megerőltetés nélkül megtenni. A botnak további előnye, hogy a séta alatt nem csak a láb működik, hanem az intenzív karmozdulatoknak köszönhetően a vállöv is kellően átmozgatódik. Ez pedig nálam nagyon fontos szempont, ugyanis az egész napos ülőmunkának köszönhetően a vállam és a hátam elég gyakran, mondhatni folyamatosan fáj. Viszont egy egy ilyen keddi, vagy pénteki séta után egész kellemesen érzem magamat. Nos, tehát ismét rendszeresen járom a balettiskola melletti erdőt. Eddig szerencsém volt, s nem kellett áznom annak ellenére, hogy tegnap egy jó kis esős front vonult át fölöttünk, de szerencsére épp időben állt el az eső. Az erdő nagyon szép így ősszel, az eső után rengeteg a gomba, az embernek kedve szottyanna gyűjteni egy jó vacsorára valót. Kár, hogy főleg a galócákat ismerem föl az itteni gombák közül, de azokból nem túl jó ötlet vacsorát készíteni. Balázs ma este cserkészkirándulásra megy, és ők is gombászni fognak. Kiváló alkalom ez egy jó sétára az őszi erdőben!