Alámerülve

Mármint a munkában. Bizony a tanév s ezzel a munka is teljes gőzzel robog. Zsuzsi kísérletei gyakran elhúzódnak, s ilyenkor tovább kell bent maradnia, mint a szokásos délután négy óra, s ilyenkor dupla súllyal nehezednek a délutáni extra programok. Ráadásul mostanában az én határidőim is nagyon feszesek. A nyáron ugyanis különös dolog történt velem, az EU meghívott szakértőnek az idei Marie Curie pályázatok elbíráslására. Sok sok évvel ezelőtt én is adtam be egy pályázatot az EU-hoz, kutatási pénzre. Az a pályázat ugyan nem nyert, de akkor ezzel kapcsolatban be kellett regisztrálnom magamat az EU Kutatásszervező Ügynökségének adatbázisába, alighanem onnan halászták elő a nevemet, és az eredményeimet. Örömmel vállaltam be ezt az extra munkát, több okból is. Egyrészt nagyon tanulságosnak tartom, hogy az ember részt vesz egyszer a pályázatok elbírálási oldalán is, egyből más színben látja, hogy milyen egy jól összeállított anyag. Azután tudományos szempontból is szélesíti az ember látókörét, hogy Európa legjobb fiatal kutatóinak témáiról olvasgathat. És mindezek mellett ki ne töltene szívesen egy hetet Brüsszelben, még ha elég sűrű a munkarend? Várakozásimban nem csalódtam, a munka valóban nagyon sok, két hétig szinte minden nap a pályázatokat olvastam, véleményt írtam, gyakran késő estig. És még nincs vége, hiszen a kiadott huszonhárom bírálandó pályázat közül hét esetben külön összefoglalót kell majd írnom a többi bíráló vélemény alapján, hogy az alapján kapják meg ezek a végső pontszámukat. A tanulság sem maradt el. Egyrészt megnyugodtam, hiszen a pályázók nagy részének egyáltalán nincsenek jobb közleményeik, jelentősebb eredményeik, mint nekem, aki körülbelül egykorú vagyok velük. (A Marie Curie pályázatokat általában posztdoktorok adják be, mint amilyen én vagyok.) Ugyanakkor világos, hogy jelenleg a „transcriptome sequencing” jelenti a technológiai csúcsot, szinte minden valamirevaló projekt ezt veti be különféle tudományos kérdések megválaszolására. Tudomány vonalon pediglen a nem kódoló RNS-ek szerepe van a fókuszban, benne van a levegőben, hogy az ezzel kapcsolatos eredmények gyökeresen alakítják át világképünket, ami a gének szerepét, szabályozását, evolúcióját illeti. Alighanem, paradigma váltás előtt állunk. Szóval gályázunk, de azért a civil életben is zajlanak az események. Múlt hétvégén meglátogattak Helsinkiből a Wiener család. Hozták legkisebb Boglárka babájukat is, Zsuzsi kicsit kiélhette pesztrálási hajlamait. A gyerekek is nagyon várták már ezt a találkozót, sok játék ment a Wiener fiúk meg a mieink között. Ma délután mi megyünk vendégségbe, a finn szomszédok hívtak vendégségbe, a kislánynak ugyanis szülinapja van. Ma reggel találkoztam is velük, és mondták is, el ne felejtsünk jönni! Hogy is felejthetnénk el, amikor a gyerekek már teljesen be vannak izgulva, és kérdezgetik, hogy mikor megyünk? Szóval délután vendégeskedés lesz, remélhetőleg vacsorával egybekötve. Az ősz nagy terve a padlófelújítás. Ugyebár tavaly túléltünk egy nagy lélegzetvételű padlófelújítást, s ez maradandó sebeket okozott lelkivilágunkba. Sajnos a lakásban található harmincéves parketta is nagyon kopott már, különösen, ami a konyhát illeti. Eleve nagy kérdés, hogy miért raknak konyhába lakkos parkettát, hiszen a lecseppenő olaj hatékonyan teszi tönkre a kényes lakk felületet. Ráadásul ez a lakás legsűrűbb forgalmú területe, úgyhogy a kopási igénybevétel sem csekély. Már régóta elhatároztuk, hogy köre cseréljük a parkettát, s egyúttal felújítjuk a folyosó és a nappali padlóját. Ám az elhatározást tett nem követte, merthogy éppen elég bajunk van így is, mit még szakembert keresni, időpontot egyeztetni, miegymás. Valahol szerencsére kézben tartják ezen ügyeinket is, s a múlt héten betoppant hozzánk egy ügynök, éppen ilyesmivel házalva. Nem mondtunk egyből igent, csak második nekifutásra, úgyhogy úgy tűnik, november folyamán megtörténik a padlócsere. Az anyag jónak tűnik, a határidők mesések, most pediglen buzgón fohászkodunk, hogy mindez igaz legyen, s valóban végre megszabaduljunk a csúnya és elöregedett parkettáktól, s valami szépet és tartósat, s nem utolsó sorban gyerekeknek ellenállót kapjunk helyette. Meglátjuk, s a fejleményekről tudósítok. Az elkövetkező napok programja is szoros. A héten még szokásos menetrend, szombaton érkezik a felmentő sereg Anyukám személyében, aki két hetet lesz itt velünk. Vasárnap utazok Brüsszelbe, ahol hat napot töltök munkával, bár remélem, jut majd némi idő nézelődésre is. Onnan szombaton jövök vissza, s az az utáni héten jön az őszi szünet az iskolában, szóval a teljes gyerekcsapat itthon mamázik majd. Remélem jut majd idő némi szusszanásra is.