Wiener Zoli egyetemi évfolyamtársunk volt feleségével Emőkével együtt. Miután az utóbbi pár esztendőben Helsikniben dolgoznak, ezért évente háromszor négyszer családostól összejövünk, és gyerekeink remekül játszanak az ő, nagyyjából a mieinkkel egyidős Marcival, Balázzsal, és a kicsilány Boglárkával.
Lucánál Zoli nagyon nagy tekintélyre tett szert. Két hete lányocskánknak kiesett az első foga, és azóta rágja a fülünket, hogy Skypeon ezt elmesélhesse Zolinak. És miután ez ilyenolyan okokból nem igazán akar sikerülni, ezért egyre gyakran kéri Zsuzsit, hogy ne tündérekről, se nem pillnangókról, hanem Wiener Zoliról szóljon az esti mese. Előkerültek hát az egyetemi emlékek, az azót történt találkozások, és kicsit igaz, kicsit kitalált történetek szólnak már nálunk e legendás figuráról.
A mai nap jutottunk el oda, hogy már a misére autózás közben is Zoliról kellett mesélni. Miután kifogyóban volt éppen a mesetárház, mondtuk Lucinak, hogy neki kell először elmesélnie a saját történetét. Íme, így szólt:
"Ez még azelőtt történt, hogy Boglárka megszületett volna. Wiener Zoliék családja és a mi családunk elsétáltunk a varázserdőbe. A varázserdőben varázsfüvet gyűjtöttünk együtt, s a varázsfűvel tündérszárnyat varázsoltunk magunkra. Wiener Zoliék tündérekké változtak, és elrepültek Tündérországba, azóta is ott laknak, sőt született nekik egy Boglárka tündérjük is. Szerencsére nekünk is van tündérszárnyunk, és időnként meglátogatjuk őket Tündérországban, de néha ők is eljönnek. Most éppen ők a sorosak...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése