Sportos téliszünet

Karácsony után, de még Szilveszter előtt, felénél járunk a téliszünetnek. Nagyon jó havunk és időjárásunk van, s ezt alaposan ki is használjuk, Sokat vagyunk kint a gyerekekkel. Sífutás, korcsolyázás, szánkózás, hokizás vannak a programon.

Hokicsapat

Sífutás

Boti kamasz

A gyerekek is nagyon élvezik mindezt. Virágom tegnap délelőtt nagy örömmel balettkorcsolyázott, míg Luca a hokikorongot bűvölte be a kapuba. Balázs Karácsony másnapján lesíelt a szánkópályán, és hatalmasat bukott. Pár napig fájlalta is a bokáját, de szerencsére nem lett semmi komoly baja. Botond persze nagyfiúsan vesz részt mindenben,csak néha tör rá a kamaszkor, és kijelenti, hogy neki sosem teszünk a kedvére. (Ő nem hokizik, ha a Luca is játszik. Ő nem akar lesíelni a szánkópályán, csak ötször.) De legtöbbször nincs baj, és szépen részt vesz a sportokban. Mégis érzem, vészesen közelednek a kamaszkori konfliktusok.

Mutatvány

A sok mozgáshoz sok alvás is járul. Vannak a családban főalvók, és fő-nemalvók is, de most mindenki minimum tíz órát szunyál minden nap. Reggel későn kelünk, este nem túl későn fekszünk, és legtöbbször még délutánra is be be esik egy-egy szieszta. Hiába no, az egész év fáradalmait ki kell pihenni!

Hosszú advent, de végre Karácsony

Luci, ovis karácsony

Évadszáró a tamperei magyar játszóházban

Rohanósra sikerült az idei adventünk. Volt játszóházas évadzáró, intézeti Research Day, bizonyítványosztás és ovis karácsonyi ünnepség is. Jelentem, mindenütt ott voltunk, mindent megnéztünk, és majdnem mindennel elkészültünk. Mindezt annak ellenére, hogy úgyis ráérünk alapon Zsuzsi még az utolsó három napra beütemezett egy egérkísérletet. Az egérkéknek halniuk kellett, Zsuzsi pedig az utolsó három nap bent éjszakázott az intézetben, mert e mintavétel éjfélre és este nyolcra volt beütemezve. (Napközben ugyanis megbeszélések vannak, olyankor nem ér rá az ember dolgozni.) Ne baj, a minták megvannak, januárban repülőrajttal kezdődhetnek majd a kísérletek.

Az utóbbi napokban havunk is esett bőségesen, s ennek köszönhetően a téli szünet szánkózással és síeléssel kezdődött. Mínusz húsz is érkezett hozzá, de szerencsére már enyhült kellemes mínusz tízre, ami kiváló idő téli sportokra.

PÁÁÁLYAAA!!!

Végül meggyulladt mind a négy gyertya a koszorún, elénekeltük mind a nyolc Ó antifónát, és végre, végre, elérkezett Karácsony! Együtt készülünk a gyerekekkel, volt takarítás és süti sütés. (Gyümölcskenyér és fatörzs torta!) Az ünnepi menü idén nagyon különlegesre sikerült. Szenteste hidegtál, amit Botond gyártott sonkából és rozscsipszből, lazacból és kagylóból.  

Együtt készülünk az ünnepre

Karácsony 2012

Úgy döntöttünk, hogy idén családilag megyünk az éjféli misére. Virágnál ez már az elején heves tiltakozást váltott ki, de hát, a szülői zsarnokság győzedelmeskedett. Viszont ennek köszönhetően elég laza nap volt, nem kellett rohanni. (Csak Virág dobta ki Zsuzsi gyűrűit a kukába, de aztán meglettek, hála Zsuzsi rémült dumpster diving mutatványának.) Estére elkészült a fa, a díszek, a süti, a hidegtál. Ünneplés után a nagyszülőkkel is hosszan beszélgettünk, aztán még a Karácsonyi ének filmet is megnéztük a gyerekekkel, s még így se késtünk el. Hiába, a karácsonyi idő a csodák ideje. A mise szép volt, drága plébánosunk nem spórolta ki egyik részt sem, a mise végén a hirdetéseket is a legmesszemenőbb részletességgel ismertette. Javasolni kéne neki, hogy jövőre még a mindenszentek litániát is vegye be. Így mindenesetre fél kettő után lett vége a szertartásnak, s ez a gyerekcsapatnál abszolút népszerűtlen volt. (Virág persze megmondta előre!)

Ajándéközön

A kettő utáni fekvésnek megvan az a szépsége, hogy reggel sokáig (értsd nyolcig) lehetett aludni. S megérkeztek az ajándékok! Volt minden, mit szem száj s gyerekszív kívánhat. Azóta a legóvonat verseng a lóistállóval s a királylányruhával a nappali szőnyegén. (Én gitárkottát kaptam finn karácsonyi dalokkal, a gyerekekkel most szorgalmasan gyakorolunk!)

Lassan véget ér az év. Sok minden történt idén munkában itthon egyaránt. Jövőre sem várható egyszerűbb menetrend, s félek, januárban hamar ismét felkap minket a forgószél. Addig viszont nagyon jó egy kicsit megpihenni, együtt lenni a kis csapattal, Balázzsal vonatozni, társasozni, sütit enni. Meg délutánonként aludni, és reggel későn kelni!

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Új hang

Eljött a NAGY PILLANAT! Csabi meghívott, hogy együtt szerkesztesszük ezt a blogot. Az az igazság, hogy már régóta gondolkodom azon, hogy nekem is jó lenne blogot írni, de tudom, hogy nem lennék rendszeres blogíró - sose ment a rendszeres blogolás. Ma viszont előkerültek a régi blogok, amiket a lányokról írtam babanaplóként, és jó volt visszaolvasni, főleg pedig a képeket nézegetni azokból az időkből. A gyerekek fejlődésének egyenkénti nyomonkövetése viszont meghaladja a kapacitásomat, itt azonban lehetőség van a Család fejlődésének és fontosabb pillanatainak megörökítésére.

A jelenlegi állás szerint Botond már nagyon kamasz. Szerencsére jó periódusát éli, nagyon sokat nevet és le se lehet lőni időnként, annyit beszél. Máskor viszont kiakad és üvöltözik. Ma például a vacsoraasztalnál volt nehéz neki elviselni Virágot, aki nem bírta kivárni, hogy mindenki végre az asztalhoz üljön és kezdődjön a vacsora. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy nála senki se lehet éhesebb, amivel a többiek nem értettek egyet, mert mindenki a legéhesebb volt (igaziból persze ÉN voltam a legéhesebb! - a szerk.), úgyhogy hamarosan parázs veszekedés kezdődött - amit csak a vacsi elkezdése tudott elmulasztani. A 8 tojásból és néhány szelet dagadóból álló tükörtojás nem bizonyult elégnek a 4 gyereknek, de Boti megmentette a helyzetet, és sütött még 5 tojást - minden gyereknek egyet, magának kettőt. Hát az már csak természetes, hogy a szemek többet kívántak, mint a szájak, Balázs például már nem akarta megenni a tojást (a 4. lett volna neki :-) ). Szerencsére Boti ismét megmentette a helyzetet, így a tojás is elfogyott.

Balázs fiunk a kópé. Kissé haszontalan, meggondolatlan, de nagyon lelkes, és próbál jó fiú lenni. Legalábbis ma. Hozzá kell tennem büszkén, hogy a héten eddig minden nap megírta a házi feladatát, mi több, egyedül és figyelmeztetés nélkül leült megcsinálni! Este még átellenőriztük a hátizsákját, amibe szépen berakta azokat a holmikat, amik kellenek holnap, de nem vette ki, ami ma kellett, de holnap nem. Ki akartam venni neki a furulyáját, de kijelentette, hogy az kell neki, mert holnap előadja az egész osztály előtt a "Santa Lucia" dalt. Kértem, hogy fújja el nekem is, mert én nem tudom, de nem számolhatok be felhőtlen zenei élményről... Inkább hangok egymásutánja sikerült, majd egy idő után közölte Balu, hogy nem is érti, mindig csak ez a hang jön ki a furulyáján!  Gyakorolni ugyan ne,m szokott, de önbizalomban nincs hiány!

Virág is ezerrel készül valami előadásra az osztály előtt, aminek folyománya a lakásban szanaszét heverő papírfecnik. Nem mondta el, mire készül ("Az titkos!), de remélem, előbb-utóbb nekem is megmutatja.

Luci viszont nem rejti véka alá, hogy ő mit akar! Már reggel közölte, hogy készítsünk meghívókat a névnapi buijára! És nem nagyon díjazta, mikor megmondtam neki, hogy szó sincs névnapi buliról... Szerencsére holnap lesz pont az ovis karácsony, így alkalom sem igazán van bulikra! Mondhatnám, hogy örülünk, hogy élünk, annyi minden zajlik most! Majd karácsony után próbálok valami bulit szervezni, ha kicsit szusszantunk. De még a szilveszterre is készülni kell! Úgy tűnik ugyanis, hogy sok év után idén először szilveszteri bulira megy az egész család! Vagy hozzánk jönnek? De ez még a jövő zenéje.

Tél szele hóval, faggyal

Luci a balettiskolánál

Ismét itt a december, s ezzel az Advent, és az adventi rohanás. Errefelé ugyanis az év eme időszakát egyáltalán nem a csendes készülődés, hanem az év végi hajrá uralja. Ezen kívül Szent András napjára megérkezett a fagy is. Egyfelől örültünk neki, mert végre vége lett a sötét ködszitálós sáros időnek, másrészt megrázó volt ismét a mínusz húsz.

Mert itt, ha tél van, hideg is van. Nem kicsit, nagyon. Szerdán még plusz kettő, ködszitálás, péntekre már mínusz húsz, és húsz centi hó. Ismét új értelmet kapott a szikrázó hideg fogalma. Ez az, amikor is olyan hideg van, hogy a pára már a levegőben kifagy apró, mikroszkopikus jégszemcsékké, és az egész levegő varázslatosan csillog, villog, ragyog a hidegben. Azóta bejött egy melegfront, és jelentősen enyhült a idő, melegedett vagy tizenöt fokot, és így már csak mínusz hat, hét van. Persze ez újabb havazást hozott, így aztán hamarosan megcélozzuk a szánkópályát is.

Havas a házunk teteje

Az elmúlt időszakban nem nagyon jutottam blogíráshoz, ezért elmaradt a beszámoló néhány fontosabb eseményről. Röviden hát.

November közepén pár napot Magyarországon töltöttem, ahol a Pázmány Péter Egyetem Információs Technológia Karán vendégelőadóként megtarthattam a filogenetika kurzusom tömörített változatát. Mindezt Gáspári Zoli barátom segített megszervezni és megvalósítani. Nagyon örültem a lehetőségnek, mivel ez, mint nemzetközi oktatói tapasztalat, talán segítségemre lesz a tavaszi, egyetemi oktatói pályázatomban.

A csapat és az adventi kalendárium

Azután november végén hozzánk érkezett látogató, Vellai Tibor, az ELTE Genetikai Tanszékének vezetője, aki a doktori munkám alatt, még Budapesten a témavezetőm volt. Tibort én hívtam meg, hogy az intézetünk szeminárium sorozatában előadja a tanszékükön zajló munkát. Előadásának pozitív visszhangja volt az intézet professzorai és csoportvezetői között. Az előadást megelőző nap Tibor meglátogatott minket otthonunkban is, ahol egy kellemes estét tölthettünk együtt, felidézve a régi időket, és a közös ismerősöket.

A családi eseményekben sem volt hiány az elmúlt hetekben. December elsején Zsuzsi Botonddal és Virággal megnézte a Diótörőt, a rigai balett előadásában, akik Tamperében vendégszerepeltek. Reményeim szerint most már, hogy a gyerekeink növekednek, egyre gyakrabban tudunk eljutni hasonló kultúr- eseményekre, akár gyerekekkel, akár kettesben.

Luci és a Mikulás

Az előadás másnapján, vasárnap szintén zsúfolt napunk volt. Délután ugyanis a játszóházas csapat szervezésében magyar nyelvű adventi istentisztelet volt, és a gyerekekkel mikulásozás. Idén rám jutott a Mikulás szerepe, egy pár gyerekünk nagy derültségére. Luca azóta is emlegeti, hogy ő olyan jó volt, hogy kapott csokit a Mikulástól, és aztán sejtelmes mosolygással egy puszit ad az arcomra.

December hatodikán, Mikulás napján pedig a finnek az oroszoktól való függetlenségüket ünneplik, ezért itt munkaszüneti nap van. Ennek örömére délelőtt megejtettük a már régóta esedékes nagytakarítást, délutánra pedig meghívtuk Jaakot és Máriát a három gyerekükkel, hogy megejtsük az immár harmadik éve hagyományos közös adventi mézeskalács sütögetést. Ismét jól sikerültek a sütemények, és jól beszélgettünk a felnőttekkel, miközben a gyerekcsapat különféle békés és kevésbé békés játékokat játszott.

Az előttünk állóhétvége sem lesz kevésbé zsúfolt. Szombaton délután gyakorlás lesz a lányok balettelőadására, bent Tamperében, a Sampola színházban. Vasárnap pedig jön maga a téli előadás, persze délelőtt még mise, délután meg Lucának egy kis szülinapi zsúr egy ovistársnál.

Virág királylány
mézeskalácsot süt

A nagy rohanás ellenére próbáljuk fenntartani az adventi alaphangulatot, esténként gyerrtyagyújtás van és éneklés. Balázs előszeretettel zengi a harmatozzatokat, de a gyerekcsapat kedvenc éneke az "Ébredj ember mély álmodból", mert abban az egyik sort úgy lehet énekelni, hogy "a Szűzhöz így szólt az angyal, üdvözlégy teljes malaccal...", amit Angry Birds rajongóink rendkívül viccesnek találnak. Meg a többi gyerek is.

Zajlik tehát az élet, és már csak három hét van hátra Karácsonyig. Addig is harmatozunk, balettozunk, mézeskalácsot sütünk, magyarán szólva rohangálunk körbe körbe.