Eljött a NAGY PILLANAT! Csabi meghívott, hogy együtt szerkesztesszük ezt a blogot. Az az igazság, hogy már régóta gondolkodom azon, hogy nekem is jó lenne blogot írni, de tudom, hogy nem lennék rendszeres blogíró - sose ment a rendszeres blogolás. Ma viszont előkerültek a régi blogok, amiket a lányokról írtam babanaplóként, és jó volt visszaolvasni, főleg pedig a képeket nézegetni azokból az időkből. A gyerekek fejlődésének egyenkénti nyomonkövetése viszont meghaladja a kapacitásomat, itt azonban lehetőség van a Család fejlődésének és fontosabb pillanatainak megörökítésére.
A jelenlegi állás szerint Botond már nagyon kamasz. Szerencsére jó periódusát éli, nagyon sokat nevet és le se lehet lőni időnként, annyit beszél. Máskor viszont kiakad és üvöltözik. Ma például a vacsoraasztalnál volt nehéz neki elviselni Virágot, aki nem bírta kivárni, hogy mindenki végre az asztalhoz üljön és kezdődjön a vacsora. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy nála senki se lehet éhesebb, amivel a többiek nem értettek egyet, mert mindenki a legéhesebb volt (igaziból persze ÉN voltam a legéhesebb! - a szerk.), úgyhogy hamarosan parázs veszekedés kezdődött - amit csak a vacsi elkezdése tudott elmulasztani. A 8 tojásból és néhány szelet dagadóból álló tükörtojás nem bizonyult elégnek a 4 gyereknek, de Boti megmentette a helyzetet, és sütött még 5 tojást - minden gyereknek egyet, magának kettőt. Hát az már csak természetes, hogy a szemek többet kívántak, mint a szájak, Balázs például már nem akarta megenni a tojást (a 4. lett volna neki :-) ). Szerencsére Boti ismét megmentette a helyzetet, így a tojás is elfogyott.
Balázs fiunk a kópé. Kissé haszontalan, meggondolatlan, de nagyon lelkes, és próbál jó fiú lenni. Legalábbis ma. Hozzá kell tennem büszkén, hogy a héten eddig minden nap megírta a házi feladatát, mi több, egyedül és figyelmeztetés nélkül leült megcsinálni! Este még átellenőriztük a hátizsákját, amibe szépen berakta azokat a holmikat, amik kellenek holnap, de nem vette ki, ami ma kellett, de holnap nem. Ki akartam venni neki a furulyáját, de kijelentette, hogy az kell neki, mert holnap előadja az egész osztály előtt a "Santa Lucia" dalt. Kértem, hogy fújja el nekem is, mert én nem tudom, de nem számolhatok be felhőtlen zenei élményről... Inkább hangok egymásutánja sikerült, majd egy idő után közölte Balu, hogy nem is érti, mindig csak ez a hang jön ki a furulyáján! Gyakorolni ugyan ne,m szokott, de önbizalomban nincs hiány!
Virág is ezerrel készül valami előadásra az osztály előtt, aminek folyománya a lakásban szanaszét heverő papírfecnik. Nem mondta el, mire készül ("Az titkos!), de remélem, előbb-utóbb nekem is megmutatja.
Luci viszont nem rejti véka alá, hogy ő mit akar! Már reggel közölte, hogy készítsünk meghívókat a névnapi buijára! És nem nagyon díjazta, mikor megmondtam neki, hogy szó sincs névnapi buliról... Szerencsére holnap lesz pont az ovis karácsony, így alkalom sem igazán van bulikra! Mondhatnám, hogy örülünk, hogy élünk, annyi minden zajlik most! Majd karácsony után próbálok valami bulit szervezni, ha kicsit szusszantunk. De még a szilveszterre is készülni kell! Úgy tűnik ugyanis, hogy sok év után idén először szilveszteri bulira megy az egész család! Vagy hozzánk jönnek? De ez még a jövő zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése