Tél szele hóval, faggyal

Luci a balettiskolánál

Ismét itt a december, s ezzel az Advent, és az adventi rohanás. Errefelé ugyanis az év eme időszakát egyáltalán nem a csendes készülődés, hanem az év végi hajrá uralja. Ezen kívül Szent András napjára megérkezett a fagy is. Egyfelől örültünk neki, mert végre vége lett a sötét ködszitálós sáros időnek, másrészt megrázó volt ismét a mínusz húsz.

Mert itt, ha tél van, hideg is van. Nem kicsit, nagyon. Szerdán még plusz kettő, ködszitálás, péntekre már mínusz húsz, és húsz centi hó. Ismét új értelmet kapott a szikrázó hideg fogalma. Ez az, amikor is olyan hideg van, hogy a pára már a levegőben kifagy apró, mikroszkopikus jégszemcsékké, és az egész levegő varázslatosan csillog, villog, ragyog a hidegben. Azóta bejött egy melegfront, és jelentősen enyhült a idő, melegedett vagy tizenöt fokot, és így már csak mínusz hat, hét van. Persze ez újabb havazást hozott, így aztán hamarosan megcélozzuk a szánkópályát is.

Havas a házunk teteje

Az elmúlt időszakban nem nagyon jutottam blogíráshoz, ezért elmaradt a beszámoló néhány fontosabb eseményről. Röviden hát.

November közepén pár napot Magyarországon töltöttem, ahol a Pázmány Péter Egyetem Információs Technológia Karán vendégelőadóként megtarthattam a filogenetika kurzusom tömörített változatát. Mindezt Gáspári Zoli barátom segített megszervezni és megvalósítani. Nagyon örültem a lehetőségnek, mivel ez, mint nemzetközi oktatói tapasztalat, talán segítségemre lesz a tavaszi, egyetemi oktatói pályázatomban.

A csapat és az adventi kalendárium

Azután november végén hozzánk érkezett látogató, Vellai Tibor, az ELTE Genetikai Tanszékének vezetője, aki a doktori munkám alatt, még Budapesten a témavezetőm volt. Tibort én hívtam meg, hogy az intézetünk szeminárium sorozatában előadja a tanszékükön zajló munkát. Előadásának pozitív visszhangja volt az intézet professzorai és csoportvezetői között. Az előadást megelőző nap Tibor meglátogatott minket otthonunkban is, ahol egy kellemes estét tölthettünk együtt, felidézve a régi időket, és a közös ismerősöket.

A családi eseményekben sem volt hiány az elmúlt hetekben. December elsején Zsuzsi Botonddal és Virággal megnézte a Diótörőt, a rigai balett előadásában, akik Tamperében vendégszerepeltek. Reményeim szerint most már, hogy a gyerekeink növekednek, egyre gyakrabban tudunk eljutni hasonló kultúr- eseményekre, akár gyerekekkel, akár kettesben.

Luci és a Mikulás

Az előadás másnapján, vasárnap szintén zsúfolt napunk volt. Délután ugyanis a játszóházas csapat szervezésében magyar nyelvű adventi istentisztelet volt, és a gyerekekkel mikulásozás. Idén rám jutott a Mikulás szerepe, egy pár gyerekünk nagy derültségére. Luca azóta is emlegeti, hogy ő olyan jó volt, hogy kapott csokit a Mikulástól, és aztán sejtelmes mosolygással egy puszit ad az arcomra.

December hatodikán, Mikulás napján pedig a finnek az oroszoktól való függetlenségüket ünneplik, ezért itt munkaszüneti nap van. Ennek örömére délelőtt megejtettük a már régóta esedékes nagytakarítást, délutánra pedig meghívtuk Jaakot és Máriát a három gyerekükkel, hogy megejtsük az immár harmadik éve hagyományos közös adventi mézeskalács sütögetést. Ismét jól sikerültek a sütemények, és jól beszélgettünk a felnőttekkel, miközben a gyerekcsapat különféle békés és kevésbé békés játékokat játszott.

Az előttünk állóhétvége sem lesz kevésbé zsúfolt. Szombaton délután gyakorlás lesz a lányok balettelőadására, bent Tamperében, a Sampola színházban. Vasárnap pedig jön maga a téli előadás, persze délelőtt még mise, délután meg Lucának egy kis szülinapi zsúr egy ovistársnál.

Virág királylány
mézeskalácsot süt

A nagy rohanás ellenére próbáljuk fenntartani az adventi alaphangulatot, esténként gyerrtyagyújtás van és éneklés. Balázs előszeretettel zengi a harmatozzatokat, de a gyerekcsapat kedvenc éneke az "Ébredj ember mély álmodból", mert abban az egyik sort úgy lehet énekelni, hogy "a Szűzhöz így szólt az angyal, üdvözlégy teljes malaccal...", amit Angry Birds rajongóink rendkívül viccesnek találnak. Meg a többi gyerek is.

Zajlik tehát az élet, és már csak három hét van hátra Karácsonyig. Addig is harmatozunk, balettozunk, mézeskalácsot sütünk, magyarán szólva rohangálunk körbe körbe.