2013. július 23., kedd

Egy híján húsz

Már tizenkilenc hosszú éve, egy verőfényes nyári délutánon történt, hogy gimnáziumi osztályunk (a méltán híres négy bé), vállára vette a ballagótarisznyát, és elballagott tovább, tovább. Be kell, hogy valljam, szerettem a gimnáziumot. Tudom, nem minden osztálytársam volt ezzel így, de az én életszemléletemhez tökéletesen passzolt a kicsit poroszos, nagyon elitista stílus. Bizonyos értelemben az ott kapottakból éltem sok sok éven át, hisz Szerényi tanár úr biológia órái, a hétvégi és nyári ODK túrák, a nyári nomád biológus táborok egy olyan világba vezetett be engem anno, ami addig számomra szinte csak a mesében létezett. És persze, nem csupán az iskola, a tanárok, a tanulás volt több, mint remek, de az osztálytársak, a csapat, akikkel együtt csináltuk végig a négy évet. 
Hogy mennyire volt remek a csapatunk az abból is nyilvánvaló, hogy azóta is azok vagyunk. A zűrös egyetemi, főiskolai évek szünete után, tizenpár év múltával ismét elkezdett összejárogatni a csapat, de legalábbis a kemény mag. A nagybetűs internet korában már nem probléma tartani a kapcsolatot a volt osztálytársak között, lakjunk bár Százhalombattán, Kecskeméten, vagy Finnországban. 
Július elején, közvetlenül az utazásunk előtt, említettem az egyik közösségi oldalon, hogy jövünk Magyarországra, s Aletta, akivel mostanában gyakran váltunk kommentet a neten, egyből „rárepült”, mondván, hogy legyen osztálytalálka! Örültem neki, hiszen ritkán van alkalmam összejönni velük. 
Több levél váltása után sikerült hétfő estére beiktatnunk a programot. Sajnos nem sikerült mindenkit elérni.
Volt, akinek és nem adtam hozzá az email címét az osztálylistához, volt, akit futás közben nem sikerült értesíteni, és volt, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni. Ezúttal tehát csupán egy szűkebb, bár annál lelkesebb körnek sikerült találkozni.
Osztálytalálkozó Alettáéknál 2013
Ahogy Krisztián barátom megjegyezte, szinte senki sem változott. Az viszont igaz, hogy volt osztálytársaim közül nem egy, igazi nagy ember lett. Krisztián továbbra is Magyarország legnagyobb illóolaj forgalmazójának egyik vezető managere, Aurél barátom titkos minisztériumi tanácsos, Kervárics Kati gyógyszeripari utazó nagykövet, Andi a Richter hazai vezető vegyésze, Aletta pedig az ország egyik legismertebb belső építésze. (Még Finnországban is elterjedt munkái híre!) Szóval méltán vagyok büszke az osztályunkra, s ez még csak a megjelentek voltak! Pár perc erejéig még Noémi is bekapcsolódott a találkozásba videokonferencián. Mivel ő most otthon babázik, sajnos nem tudott személyesen eljönni.
Ami az életünket illeti, semmi különös: éljük az élete delét taposó korosztály mindennapjait: házasodunk, (elválunk), gyerekeink születnek, nem értjük a fészbúkot, de zsörtölődünk, hogy az Z generáció szinte csak a virtuális valóságban élik az életünket. Telik az élet.
Egy biztos, jövőre már nem egy híján, hanem teljesen húszas lesz az évforduló, s azt még az ideinél is jobban meg kell ülnünk. Egy évem van összeszedni mindenkinek az aktuális email címét a listánkra, egy évünk van, hogy a nagy ismeretlenségbe szakadt osztálytárasakat is elővadásszuk, hogy időben megtudjuk, Norbi mikor koncertezik, Szilvi mikor jógázik, Bogi mikor ünnepli a házassági évfordulóját, s hogy mindezzel összepasszintsuk a következő találka alkalmát. Találkozunk 2014-ben!

1 megjegyzés:

aletta írta...

Hát ez nagyon jó beszámoló, gratulálok! Mondjuk csak mi értjük, a keménymag, de az most mindegy. Ja és ennél nagyobb PR-t nem is kaphattam volna! :-)