Karácsony másnapján (december 26-án) jelenik meg A. C. Clarke legújabb regénye, a Firstborn. Ez a harmadik része a A Time Odyssey sorozatnak. Az első két rész nagyon tetszett, ezért már szeptemberben megrendeltem a legújabbat az Amazontól. Azt írták, hogy január első hetében várhatom a könyvet, ezért december elején újra nekiláttam az első két résznek, a Time's Eye-nak és a Sunstormnak. A könyvek második olvasásra sem kevésbé jók, az embernek alaposan kapaszkodnia kell, hogy legalább részben megértse a sztori mellé magyarázatnak adott durva fizikát. Igazság szerint az ilyen sci-fit szeretem nagyon, amiben a "sci" dominálja a "fi"-t. (Tudom, tudom, szakmai ártalom...)
Mindenesetre most a Sunstorm közepén járok, és a téma a naptevékenységre terelte a figyelmemet. "Mint közismert", a napból származó napszél és a Föld mágneses terének kölcsönhatásából keletkező jelenség az északi fény, ami errefelé gyakran látható lenne, ha a derült idő, sötét éjszaka gyakran egyszerre lenne a fénnyel. Az aurora borealis előrejelzés szerint mostanában közepes aktivitás várható, ami akár Tampere magasságában is látható. Ezen felbuzdulva tegnap este gyerekfektetés után páran kivonultunk a helyi strandra északi fényt nézni, ahonnan kiváló kilátás van észak felé, különösebb fényszennyezés nélkül. Nos, aurorát nem láttunk, viszont sétáltunk egyet a tiszta hidegben. A tó felszínén érdekes kristályos formában fagyott meg a víz, és a jégkristályok különösen csillogtak az erős holdfényben. Még pár fénykép is készült, aztán kissé átfagyva kerültünk ágyba.
Mindenesetre most a Sunstorm közepén járok, és a téma a naptevékenységre terelte a figyelmemet. "Mint közismert", a napból származó napszél és a Föld mágneses terének kölcsönhatásából keletkező jelenség az északi fény, ami errefelé gyakran látható lenne, ha a derült idő, sötét éjszaka gyakran egyszerre lenne a fénnyel. Az aurora borealis előrejelzés szerint mostanában közepes aktivitás várható, ami akár Tampere magasságában is látható. Ezen felbuzdulva tegnap este gyerekfektetés után páran kivonultunk a helyi strandra északi fényt nézni, ahonnan kiváló kilátás van észak felé, különösebb fényszennyezés nélkül. Nos, aurorát nem láttunk, viszont sétáltunk egyet a tiszta hidegben. A tó felszínén érdekes kristályos formában fagyott meg a víz, és a jégkristályok különösen csillogtak az erős holdfényben. Még pár fénykép is készült, aztán kissé átfagyva kerültünk ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése