Tanév végi hajrá

Idén is elközelgett a tanév vége. Május végén Botond befejezi a második osztályt, Balázs az előkészítőt, és Virág is nyári szünetre megy júniusban. Mindezek miatt majdminden nap valamilyen évzáró van a különféle helyeken, cserkészeten, oviban, iskolában. Virág ovis évzárója nagyon jópofa volt, az óvónénik egy indián tábort alakítottak ki az ovi udvarán ahol mindenféle kis jelenetek meg kézműves foglalkozások voltak. Gyermekeink teljes lelkesedéssel vetették magukat a programokba, gyöngyöt fűztek, arcot festettek, csörgőt készítettek. Amikor teljesítettek egy feladatot kaptak egy egy tollat a fejdíszükre. Balázs volt a legügyesebb, ő összesen négy tollat is gyűjtött. Persze volt még közös éneklés meg virslievés is.

Botond minap hozta haza az utolsó negyedévi dolgozatait. Itt az a szokás, hogy negyedévenként küldik haza az összes addig megírt dolgozatokat, így csak évente négyszer van lehetőségünk elveszíteni azokat. Ez az utolsó adag egészen szépen sikerült, tulajdonképpen akár meg is lehetnék elégedve, ha nem lennék maximalista. Botond kicsit hasonlít rám abban (is), hogy ha valamit jól tud, akkor arra már nem figyel annyira, mint a nehezebb dolgokra. Éppen ezért a matek dolgozatai azért nem lettek sose hibátlanok, mert egy két egyszerű példát el-elnéz. A finn helyesírása viszont határozottan fejlődik, úgyhogy összességében szerintem egész jól teljesít, remélem, a bizonyítványa is szép lesz. Bár ugye idén még nem kapnak jegyeket, csak szöveges értékelést, de azért majd összehasonlítjuk a tavalyival.
Lucának ismét fáj a füle. Ez sok sírást, álmatlan éjszakákat és fáradtságot jelent. Lucit ezért tagnap itthon tartottunk, ezért csak én mentem a többi gyerekkel délelőtt misére, Zsuzsi meg délután a játszóházba. Jó lenne, ha ma el tudnának jutni orvoshoz, hogy gyorsan kikúráljuk a kicsi lányból a fülgyulladást.
Közben Zsuzsinak ismét akadt két álláslehetőség az intézetünkben, amiket meg fog pályázni. Mindkettő nagyon érdekelné, az egyik őssejtkutatás, a másik pedig citokinekkel foglalkozó téma, hasonló, mint amiből a diplomamunkáját írta. Nagyon szeretnénk, ha az egyiket sikerülne végre megkapnia, és így haladhatna előre az ő szakmai karrierje is.