Beindult tehát az élet! Zsuzsi fél kilencre jár a nyelvtanfolyamra, ezért a napirendünk alaposan átalakult. Én viszem a lányokat az oviba nyolc körül, aztán vagy elkísérem Balázst az iskolába, ha Boti nem akkor megy mint ő, vagy elindítom a fiúkat. Sajnos Luci egyelőre nem szeret oviba járni, és minden reggel nagyon sír, hogy ne hagyjam ott. Pénteken már akkor elkezdte a zokogást, amikor Zsuzsi elrohant a buszához. Mit ne mondjak, ez nagyon megvisel. Még szerencse, hogy virág napsugaras jó kedvével sokat segít és kompenzál ebből. Azért az óvónők azt mondják Zsuzsinak, hogy azért, miután elmentem, nem szokott már sokat sírni Luca baba, szóval elképzelhető, hogy csak így mutatja ki nekünk a rosszallását. Mert ráadásul a dackorszakkal is kulminál ez az ovikezdés, így a hét végén nem aludt délutánit, és este is órákon át bőgött, és semmi sem volt neki jó. Ráadásul este sokáig fönt maradunk, valahogy elcsúszik a menetrend, és tizenegy után kerülünk ágyba, akkor meg hamarosan már lehet is kelni Lucához. Mindehhez adódik még, hogy átsöpört a lányokon egy megfázás jellegű kórság. A gyerekeknek csak az orruk folyik, de Zsuzsi igazán rosszul volt, fájt a torka, hőemelkedése volt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Szóval a hét vége eléggé katasztrófa hangulatban telt, de szerencsére itt az új hét, új kihívásokkal.
Kedden Balázst a kórházba kell vinni felülvizsgálatra, ha jól emlékszem, a légzésével, ami mostanában eléggé problémás. (Influenza szezon van, ködös, párás, hideg idő.) Mindez mellé a szokásos ügymenet: szerdán cserkészet a fiúknak, természetesen külön időpontban, nem egyszerre, pénteken meg balett a Virágomnak. A csütörtöki tájfutás lassan véget ér, pedig azt nagyon szerettem, ha úgy alakult én is futottam Botival. Múlt csütörtökön éjszakai tájfutás volt, nagyon élveztük mindketten. Balázs rossz periódusát éli. Pénteken beírást kapott, hogy minden nap verekedett az iskolában. Kénytelen voltam egy nagy lelki beszélgetést tartani vele ebben a témában. Mellékhatásként letiltottam neki a számítógépezést addig, amíg azt nem halljuk az iskolából, hogy megtanult rendesen viselkedni. Elszomorító dolgok ezek.
Pénteken az élet könnyítésére hitelesíttetnem kellett egy megbízást. Sajnos ezt csak személyesen a nagykövetségen lehetett megtennem, így le kellett fáradnom Helsinkibe. Ez péntek délelőtt a gyerekek indItása után négyszáz kilométer vezetésbe és harminc euró konzuli díjba került. Ha már ott voltam, elindítottam néhány egyéb konzulátussal kapcsolatos ügyet, úgymint Luca hamarosan lejáró útlevelének cseréjét. Szerencsére a konzul hölgy nagyon kedves és segítőkész volt, így hamar túlestem a hivatalos papírmunkán. Hazafelé megejtettem a hétvégi nagy bevásárlást, és még éppen időben értem haza, hogy a hitelesített papírokat feladhassam a kangasalai postán, aztán meg, hogy Virágot elfuvarozzam balettozni.
A munkában szépen haladgatnak a dolgaim. Végre, a harmadik revízió után, elfogadták a cikkünket, ami az öröklött immunodeficiencia betegségek számítógépes osztályozásáról szól. Egy nagyon jó újságban ment el az anyag, nagyon sok és jó munka van benne, csak kár, hogy nem én vagyok az első szerző. Eléggé úttörő jellegű a munka több szempontból is, valószínűleg magas idézettsége lesz. Közben kaptunk egy felkérést egy könyvfejezet megírására filogenetika témában. Miután éppen van egy kapcsolódó témánk, ezért a felkérést elfogadtunk, most elsősorban ezen dolgozom. A kutatási anyag már nagyjából összeállt ehhez, most az írás fázisban vagyok. Szerencsére a határidő november végén van, de addig még sokat kell ezen a kéziraton is dolgozni, és egyéb határidőim is vannak addig.
Kedden Balázst a kórházba kell vinni felülvizsgálatra, ha jól emlékszem, a légzésével, ami mostanában eléggé problémás. (Influenza szezon van, ködös, párás, hideg idő.) Mindez mellé a szokásos ügymenet: szerdán cserkészet a fiúknak, természetesen külön időpontban, nem egyszerre, pénteken meg balett a Virágomnak. A csütörtöki tájfutás lassan véget ér, pedig azt nagyon szerettem, ha úgy alakult én is futottam Botival. Múlt csütörtökön éjszakai tájfutás volt, nagyon élveztük mindketten. Balázs rossz periódusát éli. Pénteken beírást kapott, hogy minden nap verekedett az iskolában. Kénytelen voltam egy nagy lelki beszélgetést tartani vele ebben a témában. Mellékhatásként letiltottam neki a számítógépezést addig, amíg azt nem halljuk az iskolából, hogy megtanult rendesen viselkedni. Elszomorító dolgok ezek.
Pénteken az élet könnyítésére hitelesíttetnem kellett egy megbízást. Sajnos ezt csak személyesen a nagykövetségen lehetett megtennem, így le kellett fáradnom Helsinkibe. Ez péntek délelőtt a gyerekek indItása után négyszáz kilométer vezetésbe és harminc euró konzuli díjba került. Ha már ott voltam, elindítottam néhány egyéb konzulátussal kapcsolatos ügyet, úgymint Luca hamarosan lejáró útlevelének cseréjét. Szerencsére a konzul hölgy nagyon kedves és segítőkész volt, így hamar túlestem a hivatalos papírmunkán. Hazafelé megejtettem a hétvégi nagy bevásárlást, és még éppen időben értem haza, hogy a hitelesített papírokat feladhassam a kangasalai postán, aztán meg, hogy Virágot elfuvarozzam balettozni.
A munkában szépen haladgatnak a dolgaim. Végre, a harmadik revízió után, elfogadták a cikkünket, ami az öröklött immunodeficiencia betegségek számítógépes osztályozásáról szól. Egy nagyon jó újságban ment el az anyag, nagyon sok és jó munka van benne, csak kár, hogy nem én vagyok az első szerző. Eléggé úttörő jellegű a munka több szempontból is, valószínűleg magas idézettsége lesz. Közben kaptunk egy felkérést egy könyvfejezet megírására filogenetika témában. Miután éppen van egy kapcsolódó témánk, ezért a felkérést elfogadtunk, most elsősorban ezen dolgozom. A kutatási anyag már nagyjából összeállt ehhez, most az írás fázisban vagyok. Szerencsére a határidő november végén van, de addig még sokat kell ezen a kéziraton is dolgozni, és egyéb határidőim is vannak addig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése