Botanizálás

Múlt héten pénteken ellátogattunk az egyik hozzánk közel lévő kirándulóhelyre. Maga a hely hódjairól és ragadozóiról híres, de ez a túra nem ezért maradt igazán emlékezetes, hiszen se hódot, se medvét nem láttunk. (Ez utóbbit olyan nagyon nem is bánom.) Ellenben a vegetáció csodálatos volt, s felidézte legszebb zempléni táborozós emlékeimet. Épen azok a növények voltak ugyanis jellemzőek, mint a tizenhat tizenhét évvel ezelőtti biológus táborokban, amelyekben még gimnazista koromban fordultam meg, hála dr. Szerényi Gábor volt biológia tanáromnak.

Az a hajdani táborozóhely a Zemplén szívében, Telkibánya fölött s a Bohó rét alatt ma is megdobogtatja szívemet szép emlékeivel. Szóval oda repültem vissza képzeletben, miközben a bíboros kosbort, a szúnyoglábú bibircsvirágot, a keskenylevelű gyapjúsást meg a kereklevelű körtikét fotóztam ócska kis digi-gépemmel, mivel a hajdani félprofi fotó felszerelés sajnos már nyugdíjba vonult. Ballagtunk a mocsárrétek mellett, meg a korpafüves fenyvesekben, s nekem egyre csak az járt az eszemben, hol vannak vajon most a többiek? Tolvaj Eszti, Csőrös, Kera, Bogyó, Bukó, meg a többiek... Nektek küldöm a képeket, üssük megint föl a sátrakat a völgyben, aztán irány a bükkös, necidáliszt kajtatni a Tanár Úrnak, vagy hullócsillagokat nézni az Amádé várromjáról!