Az elmúlt hét végén sebeiket nyalogatva pihegtünk az iskolakezdés nem csekély tempójától aléltan. Zsuzsival megegyeztünk abban, hogy azon a héten az volt a legjobb, hogy már vége van, s lehet kicsit pihenni, s az elkövetkezendő munkahét lazább lesz. (Lett lészen vala volt. Hogyan kell magyarban az elmúlt eseményekre jövő időben hivatkozni?) Hát, nem így történt.
Az első fellegek hétfő dél körül jelentek meg, amikor is Zsuzsi kétségbeesetten felhívott, hogy telefonáltak neki a kórházból TBC ügyben. Luca tüdőröntgenén láttak valamit, ezért neki anyukástól be kellene feküdnie három éjszakára a kórházba. Igyekeztem családunk fő támaszának mutatkozni, s nem pánikrohamot kapni. Ehelyett határozottságot színleltem, s próbáltam megnyugtatni Zsuzsit, hogy minden rendben lesz, és én majd otthon állom a sarat... Mondanom se kell, hogy szerdára már volt egy időpontunk Balázsnak a kórházba fogszabályozás ügyből kifolyólag, s hogy éppen akkor adódott Zsuzsinak egy állásinterjú is, szóval cirka három párhuzamos program egyszerre. Kedd este tehát elvittük Lucát balettozni, majd ez után egyenesen elvittük a kórházba, ahonnan késő este értünk haza a többikkel a Lepokotiba. A szerda még viszonylag kibírhatóan indult, reggel elfuvaroztam Botit a suliba, Virágot az oviba, majd beállítottunk a kórházba. Végre néhány érdemi részletet is megtudhattam arról, hogy voltaképpen miért is kell Lucinak ez a tortúra. Szegénykémnek az orrába csövet dugtak, azon át vettek mintát a gyomrából, meg köpetmintát. Szerda délelőtt orvos vizsgálta, vérvételekkel és újabb tüdőröntgennel stresszelték. Végül sikerült minden programot abszolválni, s ez már önmagában is csodával határos. Balázsról ismét megállapították, hogy fogszabályzó kell majd neki, de a fogorvos szerint majd csak egy vagy két év múlva, és nem igényel semmi speciális kezelést. (Legalább ezt megúsztuk.) Zsuzsinak jól sikerült az állásinterjú, majd elválik, hogy a leendő munkaadója is így értékeli e, és fölveszi e Zsuzsit. Ezután hazahajtottunk, s begyűjtöttük Botit és Virágot. Délután Zsuzsi még elvitte Virágot gyógytornázni, majd vacsora után az egész társasággal ismét elautóztunk Tamperébe, ahol Zsuzsi és Luca befeküdt a második éjszakára a kórházba.
Csütörtökön arra ébredtem, hogy Virág lázas. Mint kiderült, az oviban valami egynapos influenza járvány dúl, ami a lehető legszerencsétlenebb időpontban ért el hozzánk. Ekkor már közel voltam ahhoz, hogy elszakadjon nálam a cérna. Mit volt mit tenni, Virág kapott lázcsillapítót, ezután a fiúkat elvittem kocsival az iskolába. Még beszóltam az oviba, hogy Virág nem jön, mert beteg. Ezután hazarohantam, összeszedtem Virágot, akinek akkorra szerencsére már lement a láza, s így együtt mehettünk Tamperébe Lucáért. Zsuzsi elhúzott a tanfolyamra, én hazajöttem a két lánnyal, és ebédet gyártottam nekik. Miután megjött Zsuzsi, összeszedtem a fiúkat, akik szintén elkapták az influenzát, és egyik rosszabbul volt mint a másik. Na ez volt az a pont, ahol töröltem az aznapra beütemezett összes többi programot. Szerencsére a délutáni össznépi pihenés jóvoltából mindenki jobban lett, s este ismét vacsi után visszaszállíthattuk a kórházas csapatot Tamperébe.
Pénteken reggel szerencsére a fiúk már jól voltak, így mehettek iskolába, de Virágot nem engedtem oviba, mert szerintem ő még nem volt teljesen jól. Miután a fiúkat leszállítottam a suliba, Virággal elmentünk Tamperébe, ahol Lucit végre megszabadították csöveitől, s ezért igen vidáman volt. Sajnos, mint kiderült, egész délelőtt orvosi vizsgálatra kellett várnia, ezért Virágot áttestáltam Zsuzsira, én pedig néhány órára ellátogattam munkahelyemre, mert hát néha dolgozni is kellene...
Közben jött a telefon, hogy egy óra körül menjünk el a lakásunkra, mert ott van az építésvezető szakember, aki vázolja a felújítás további menetét. Nos, itt is alulbecsültük a dolgok komplikálási lehetőségeit. Kiderült, hogy az egész vizesblokkunk el van ázva, ezért szárítani kell két hétig. Ezután kiveszik a fürdőszoba és a nappali közötti falat, jelentős mennyiségű parketta kíséretében. Summa summarum, még legkevesebb négy hétig biztosan nem lesz kész a felújítás, és jelentős pluszmunkák és pluszköltségek várhatóak az eredeti tervekhez képest. Mondanom se kell, nem örültünk a hírnek... Péntek estére azért még egy balett belefért Virágunknak, akinek addigra már kutya baja se volt.
A hétvégénk a rókagomba és Luci influenzája jegyében telt el. Mert persze Luci se hagyhatta ki kellemetlen kis házi-járványunkat, így szombaton kivételesen ő volt lázas. De hogy valami jó is legyen, megjött az esős idő, ami sok sok rókagombát jelent a szomszédos kiserdőben Nosza, nem hagytuk lehetőségeinket parlagon heverni, pénteken és szombaton is kilátogattunk a terepre, s begyűjtöttünk egy egy adag jóféle rókagombát. Hmmm, az a remek gombás rántotta, ami abból készül!
Szóval így telt nem éppen eseménytelen elmúlt hetünk. Remélem, ezt már tényleg nem fogja mostanában überelni az élet, mert ha igen, akkor kérelmezni fogom a nyugdíjazásomat...
Az első fellegek hétfő dél körül jelentek meg, amikor is Zsuzsi kétségbeesetten felhívott, hogy telefonáltak neki a kórházból TBC ügyben. Luca tüdőröntgenén láttak valamit, ezért neki anyukástól be kellene feküdnie három éjszakára a kórházba. Igyekeztem családunk fő támaszának mutatkozni, s nem pánikrohamot kapni. Ehelyett határozottságot színleltem, s próbáltam megnyugtatni Zsuzsit, hogy minden rendben lesz, és én majd otthon állom a sarat... Mondanom se kell, hogy szerdára már volt egy időpontunk Balázsnak a kórházba fogszabályozás ügyből kifolyólag, s hogy éppen akkor adódott Zsuzsinak egy állásinterjú is, szóval cirka három párhuzamos program egyszerre. Kedd este tehát elvittük Lucát balettozni, majd ez után egyenesen elvittük a kórházba, ahonnan késő este értünk haza a többikkel a Lepokotiba. A szerda még viszonylag kibírhatóan indult, reggel elfuvaroztam Botit a suliba, Virágot az oviba, majd beállítottunk a kórházba. Végre néhány érdemi részletet is megtudhattam arról, hogy voltaképpen miért is kell Lucinak ez a tortúra. Szegénykémnek az orrába csövet dugtak, azon át vettek mintát a gyomrából, meg köpetmintát. Szerda délelőtt orvos vizsgálta, vérvételekkel és újabb tüdőröntgennel stresszelték. Végül sikerült minden programot abszolválni, s ez már önmagában is csodával határos. Balázsról ismét megállapították, hogy fogszabályzó kell majd neki, de a fogorvos szerint majd csak egy vagy két év múlva, és nem igényel semmi speciális kezelést. (Legalább ezt megúsztuk.) Zsuzsinak jól sikerült az állásinterjú, majd elválik, hogy a leendő munkaadója is így értékeli e, és fölveszi e Zsuzsit. Ezután hazahajtottunk, s begyűjtöttük Botit és Virágot. Délután Zsuzsi még elvitte Virágot gyógytornázni, majd vacsora után az egész társasággal ismét elautóztunk Tamperébe, ahol Zsuzsi és Luca befeküdt a második éjszakára a kórházba.
Csütörtökön arra ébredtem, hogy Virág lázas. Mint kiderült, az oviban valami egynapos influenza járvány dúl, ami a lehető legszerencsétlenebb időpontban ért el hozzánk. Ekkor már közel voltam ahhoz, hogy elszakadjon nálam a cérna. Mit volt mit tenni, Virág kapott lázcsillapítót, ezután a fiúkat elvittem kocsival az iskolába. Még beszóltam az oviba, hogy Virág nem jön, mert beteg. Ezután hazarohantam, összeszedtem Virágot, akinek akkorra szerencsére már lement a láza, s így együtt mehettünk Tamperébe Lucáért. Zsuzsi elhúzott a tanfolyamra, én hazajöttem a két lánnyal, és ebédet gyártottam nekik. Miután megjött Zsuzsi, összeszedtem a fiúkat, akik szintén elkapták az influenzát, és egyik rosszabbul volt mint a másik. Na ez volt az a pont, ahol töröltem az aznapra beütemezett összes többi programot. Szerencsére a délutáni össznépi pihenés jóvoltából mindenki jobban lett, s este ismét vacsi után visszaszállíthattuk a kórházas csapatot Tamperébe.
Pénteken reggel szerencsére a fiúk már jól voltak, így mehettek iskolába, de Virágot nem engedtem oviba, mert szerintem ő még nem volt teljesen jól. Miután a fiúkat leszállítottam a suliba, Virággal elmentünk Tamperébe, ahol Lucit végre megszabadították csöveitől, s ezért igen vidáman volt. Sajnos, mint kiderült, egész délelőtt orvosi vizsgálatra kellett várnia, ezért Virágot áttestáltam Zsuzsira, én pedig néhány órára ellátogattam munkahelyemre, mert hát néha dolgozni is kellene...
Közben jött a telefon, hogy egy óra körül menjünk el a lakásunkra, mert ott van az építésvezető szakember, aki vázolja a felújítás további menetét. Nos, itt is alulbecsültük a dolgok komplikálási lehetőségeit. Kiderült, hogy az egész vizesblokkunk el van ázva, ezért szárítani kell két hétig. Ezután kiveszik a fürdőszoba és a nappali közötti falat, jelentős mennyiségű parketta kíséretében. Summa summarum, még legkevesebb négy hétig biztosan nem lesz kész a felújítás, és jelentős pluszmunkák és pluszköltségek várhatóak az eredeti tervekhez képest. Mondanom se kell, nem örültünk a hírnek... Péntek estére azért még egy balett belefért Virágunknak, akinek addigra már kutya baja se volt.
A hétvégénk a rókagomba és Luci influenzája jegyében telt el. Mert persze Luci se hagyhatta ki kellemetlen kis házi-járványunkat, így szombaton kivételesen ő volt lázas. De hogy valami jó is legyen, megjött az esős idő, ami sok sok rókagombát jelent a szomszédos kiserdőben Nosza, nem hagytuk lehetőségeinket parlagon heverni, pénteken és szombaton is kilátogattunk a terepre, s begyűjtöttünk egy egy adag jóféle rókagombát. Hmmm, az a remek gombás rántotta, ami abból készül!
Szóval így telt nem éppen eseménytelen elmúlt hetünk. Remélem, ezt már tényleg nem fogja mostanában überelni az élet, mert ha igen, akkor kérelmezni fogom a nyugdíjazásomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése