Közeleg a nyár, s az elkövetkező hat hétben igen sokat fogok utazni. Először is, egy konferencián veszek részt Helsinkiben. Sajnos szervezési okokból nem sikerült szállást foglalni ott, így a konferencia három napján oda és vissza fogunk vonatozni a kollégákkal. Ez tulajdonképpen nem akkora nagy baj, legalább kipróbálhatom a híres pendolino vonatot, ami kevesebb, mint másfél óra alatt nyomja le a Tampere Helsinki távot. E sorokat épp a vonaton írom, s a sebességkijelző 201 kilométert mutat óránként. Szóval, ez a konferencia már önmagában ezerkétszáz kilométert jelent.
Aztán pénteken Balázzsal repülőre ülünk, s elszáguldunk Magyarországra, pontosabban Debrecenbe egy esküvőre. Unokatestvérem lánya megy férjhez, az utánunk következő generációban övék az első esküvő. (Úgy látszik, mégis csak öregszünk....) Ez máris újabb négyezer kilométer, s van benne vagy ötszáz kilométer autózás is.
S végül június elején megkezdődik a nagy kaland, ugyanis hosszas vívódás után elhatároztuk, hogy autóval megyünk Magyarországra nyaralni! Az útvonal a via baltica, azaz le Helsinkibe, komppal át Tallinnba, onnan Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország. Még fölsorolni is sok, levezetni pedig valami ezernyolcszáz kilométer oda, s ugyanennyi vissza. Arra természetesen nem gondolok, hogy ekkora távot egy adagba le tudnék vezetni, így a nagy autózásba egy egy alvást is be kell tervezni.
A Finnországból Magyarországra autózás szűk keresztmetszete a kompozás. Ugyanis akárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgot, nem nagyon lehet kikerülni a tengereket. A szentpétervári kerülő több okból sem jó ötlet, egyrészt a plusz nyolcszáz kilométer a súlyos, másrészt Oroszországba ugyebár vízum kell, harmadrészt, ha lehet, maradnék az EU területén, valamiért nem szívesen autóznék az oroszok híresen rossz útjain. Az ismerősöket körbekérdezgetve kiderült, hogy nagyjából két útvonal vált be a rendszeresen autózók között. Az egyik, a már fent emlegetett balti út, a másik pedig Svédországon, esetlegesen Dánián, majd Németországon át vezet Közép Európába.
Mindkét változat mellett szólnak érvek, és ellenérvek. A balti út jóval rövidebb, és csak egy rövid, két órás kompozás van benne. Cserében Lengyelországban az utak és a közbiztonság híre nem az igazi. Továbbá a rövid szlovák szakaszra is sokan panaszkodnak, ugyanis, a hírek szerint ott bizony vadásznak a szlovák rendőrök a magyar autósokra, szigorúan a történelmi megbékélés jegyében. A svéd útvonal nagy pozitívuma, hogy gyakorlatilag háztól házig autópálya megy, azaz olyan gyorsan mehet az ember, ahogy a csövön kifér. Ezzel szemben vagy hatszáz kilométerrel hosszabb, mint a balti irány, és akárhogy kombinál az ember, bele kell tenni egy második kompozást, amikor az ember átkerül Svédországból vagy Dániából Németországba. Ez elsősorban idő kényszer, mert a komphoz egy órával előbb oda kell érni, a komp lassan megy, satöbbi. Vagy, lehet menni a híres dán hidakon is, de az még további négyszáz kilométer kerülő, amit az ember nem feltétlen szeretne bevállalni egy amúgy is hosszú úton.
Miután még soha nem kompoztunk még ilyen hatalmas tengeri hajókkal, ezért számomra ez a leginkább izgalmas pont. Időre érkezés, szűk helyen parkolás, ismeretlen helyeken kanyargás, ez azok, amik kissé rémítően hangzanak nekem. Ezért esett végül a választás a balti útra, mert itt csak rövid kompozás van, és nem kell a hajón kabint se foglalni. És hát, ugye, ha mégis lekésnénk a kompot (főleg visszafelé necces), akkor megy Tallinnból naponta vagy tíz hajó Helsinkibe, valahová csak beférünk.
Íme, az elkövetkező hat hét terve. Megyek autóval, vonattal, hajóval és repülővel (sőt, busszal is!), összesen több, mint kilencezer kilométert. Ez ám a nagy utazás!
Aztán pénteken Balázzsal repülőre ülünk, s elszáguldunk Magyarországra, pontosabban Debrecenbe egy esküvőre. Unokatestvérem lánya megy férjhez, az utánunk következő generációban övék az első esküvő. (Úgy látszik, mégis csak öregszünk....) Ez máris újabb négyezer kilométer, s van benne vagy ötszáz kilométer autózás is.
S végül június elején megkezdődik a nagy kaland, ugyanis hosszas vívódás után elhatároztuk, hogy autóval megyünk Magyarországra nyaralni! Az útvonal a via baltica, azaz le Helsinkibe, komppal át Tallinnba, onnan Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország. Még fölsorolni is sok, levezetni pedig valami ezernyolcszáz kilométer oda, s ugyanennyi vissza. Arra természetesen nem gondolok, hogy ekkora távot egy adagba le tudnék vezetni, így a nagy autózásba egy egy alvást is be kell tervezni.
A Finnországból Magyarországra autózás szűk keresztmetszete a kompozás. Ugyanis akárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgot, nem nagyon lehet kikerülni a tengereket. A szentpétervári kerülő több okból sem jó ötlet, egyrészt a plusz nyolcszáz kilométer a súlyos, másrészt Oroszországba ugyebár vízum kell, harmadrészt, ha lehet, maradnék az EU területén, valamiért nem szívesen autóznék az oroszok híresen rossz útjain. Az ismerősöket körbekérdezgetve kiderült, hogy nagyjából két útvonal vált be a rendszeresen autózók között. Az egyik, a már fent emlegetett balti út, a másik pedig Svédországon, esetlegesen Dánián, majd Németországon át vezet Közép Európába.
Mindkét változat mellett szólnak érvek, és ellenérvek. A balti út jóval rövidebb, és csak egy rövid, két órás kompozás van benne. Cserében Lengyelországban az utak és a közbiztonság híre nem az igazi. Továbbá a rövid szlovák szakaszra is sokan panaszkodnak, ugyanis, a hírek szerint ott bizony vadásznak a szlovák rendőrök a magyar autósokra, szigorúan a történelmi megbékélés jegyében. A svéd útvonal nagy pozitívuma, hogy gyakorlatilag háztól házig autópálya megy, azaz olyan gyorsan mehet az ember, ahogy a csövön kifér. Ezzel szemben vagy hatszáz kilométerrel hosszabb, mint a balti irány, és akárhogy kombinál az ember, bele kell tenni egy második kompozást, amikor az ember átkerül Svédországból vagy Dániából Németországba. Ez elsősorban idő kényszer, mert a komphoz egy órával előbb oda kell érni, a komp lassan megy, satöbbi. Vagy, lehet menni a híres dán hidakon is, de az még további négyszáz kilométer kerülő, amit az ember nem feltétlen szeretne bevállalni egy amúgy is hosszú úton.
Miután még soha nem kompoztunk még ilyen hatalmas tengeri hajókkal, ezért számomra ez a leginkább izgalmas pont. Időre érkezés, szűk helyen parkolás, ismeretlen helyeken kanyargás, ez azok, amik kissé rémítően hangzanak nekem. Ezért esett végül a választás a balti útra, mert itt csak rövid kompozás van, és nem kell a hajón kabint se foglalni. És hát, ugye, ha mégis lekésnénk a kompot (főleg visszafelé necces), akkor megy Tallinnból naponta vagy tíz hajó Helsinkibe, valahová csak beférünk.
Íme, az elkövetkező hat hét terve. Megyek autóval, vonattal, hajóval és repülővel (sőt, busszal is!), összesen több, mint kilencezer kilométert. Ez ám a nagy utazás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése