Húsvét és magyar tábor

Benne vagyunk a sűrűjében. Nagyhét és Húsvét jött, és ment. Még mindig betegeskedik a csapat, úgyhogy sajnos ismét lemondtuk Wiener Zoliék látogatását, nehogy ők is elkapják a minket kitartóan foglalkoztató náthavírust. Időközben a tavasz is véglegessé vált, s ennek köszönhetően kivirágoztak a fűzfák, azaz beköszöntött az allergiaszezon. Mindezen hatások eredményeként most aztán végképp nem bírom eldönteni, hogy az utóbbi tíz napban vajon az allergia, vagy a nátha csavarja e az orromat?

Tehát elmaradt a vendégfogadás, pedig mindenki nagyon készült, de egyezményesen megállapítottuk, hogy biztonságosabb lesz így. Ehelyett a kertet ápoltuk. Virágrácsot szedtünk ki, sövényt nyírtam és bokrokat metszettem. Az autó kerekeit is lecseréltük a nyári szériára, szóval igen szorgalmasak voltunk. A fiúk verset tanultak, s hétfőn elfuvaroztam őket a környékbeli magyar lányokhoz locsolkodni. Miután a környékünkben igen kevés a magyar lány, így végül csak két helyen voltunk, de azért mindannyian jól éreztük magunkat.
Hét közben folytatódott a rohanás. Szerencsére, már mindenki nagyjából működőképes volt, bár az orrfolyással továbbra is küzdeni kell. A hét vége a magyar táboré volt. Sanyi ismét elintézte, hogy az Aihtolahti táborhelyen lehessünk. Ismét kellemes hangulatú volt az esemény, sok játékkal, beszélgetéssel és kevés alvással. A lányok nagyon aranyosan körjátékoztak Szemerédy Zsuzsa vezetésével. Szombaton immáron szokás szerint én főztem bográcsban a társaságnak. Idén szerintem még a szokottnál is egy kicsit jobban sikerült az étel, amely egyfajta átmenet a paprikás krumpli és a bográcsgulyás között. De mindegy, minek is nevezzük, mert a társaság idén az utolsó cseppig kinyalta a bográcsot. Igaz, valószínűleg kicsit többen voltunk az átlagnál, ráadásul a gyerekek növekedése is markáns nyomot hagy az elfogyó koszt mennyiségén.
Éjszakára sokan hazamentek, de mi ott aludtunk. Már aki aludt, mert nekem az allergiával kombinált náthám teljesen ellehetetlenítette az éjszakámat. Hamar föl is serkentem hát, s jutalmul láttam az ablakból két hatalmas jávorszarvast sétálni a szántóföldeken a hajnali napfölkeltében. Délelőtt ismét csak immáron szokás szerint áhítatot tartottam a táborozónak. Ezúttal Tamás apostoltörténete volt a téma, amiről beszéltem. Kíváncsi volnék, hogy mennyire mennek át a gondolatok, amiket elmondok ilyenkor. Visszajelzés hiányában szinte lehetetlen ezt megítélni, de érdekes módon, néha évekkel később mondják vissza, hogy megmaradt bennük egyik másik mondatom.
A munkahelyeinken is folytatódik a nagy fordulatszámú dolgozás. Zsuzsi egereket mészárol és egyszerre több kísérletet is folytat. Én befejeztem az egyik kéziratomat, de még kettő is van, amit be kéne fejezni még a nyári szünet előtt. Ezen kívül folyik a vizsgáztatás és a hallgatók utolsó dolgozatainak az átolvasása, úgyhogy ismét jóval több tétel szerepel a teendők listán, mint amit értelmesen el lehet végezni. Úgy tűnik, ez manapság a normálisnak nevezett állapot.