Pöttyök

Luci bárányhimlős lett. Már korábban figyelmeztettek az oviban, hogy a csoportban előfordultak esetek, de a dolog természeténél fogva a járvány végigsöpört az ovisokon, s ez úttal mi sem maradtunk ki. Nagy szerencse, hogy a három nagy már átesett ezen a kórságon Virágom négyhetes korában, s így őket sem fenyegette a viszketés.

Szerencsére a neheze Lucinál is lement négy-öt nap alatt, inkább csak a sebhelyek gyógyultak lassan, de a lényeg, hogy ez neki két hét oviszünetet jelentett. Nekünk meg két hét fejvesztett otthonmaradást. A fele időben Zsuzsi maradt, a maradékban én. Szerencsére otthon egész jól haladtam a cikkem írásával, így nem is nagyon bántam. Mivel időközben Virág is elkapott valami enyhébb megfázást, így ő is maradhatott velünk, s így a hét elejét a két leánykámmal tölthettem otthon. Szerencsére az időjárás jobbára kedvező volt, így belefért sok séta, meg a vége felé már bicajozás is a benti játékok mellett.
A főzésnek is nekiduráltam magamat, s készült paradicsomos húsgombóc, fokhagymás csirke meg diós tészta (nem teljesen ebben a sorrendben). Jó kis menü, mi? Ehhez jön még, hogy Balázsnak és Virágnak fejlődéskövető beszélgetések voltak az iskolában, illetve az oviban, Virágnak még első iskolai szülőértekezlet is, szóval Zsuzsinak meg oda kellett mennie. Egyszóval az elmúlt két hét teljes összevisszaságban telt, és örülök, hogy legalább valamennyit tudtam haladni a munkámmal is, bár a restancialista azért hízott ezalatt rendesen.
Ami a közeljövőt illeti, hasonlóan agyament időszak várható. Most hétvége ugye Húsvét, úgyhogy megyünk majd locsolni, aztán lesz majd magyar tábor, aztán hamarosan utazunk egy esküvőre Balázzsal Magyarországra. Most nagyjából úgy érzem, lassan május végéig betelik a naptár különféle munka és magán programokkal, sőt, lassan a programok átcsapnak júniusra is. Jó mozgalmasra sikeredett ez a tavasz is.