Álmosító ősz

Reggel még sötétben megyünk, este már sötétben jövünk. Bizony, itt az ősz, az év legsötétebb napja. Most várhatjuk az első havat, a mindent beborító fehérséget, aztán a fényt, a Karácsonyt. Az idei őszünk igen enyhe. Mostanában stabilan hét fok a hőmérséklet, s e langymeleg a mindent beborító ködöknek köszönhető. 

A hétköznapjainkban nem köszön vissza ez az álmosító életérzés. Zsuzsi pályázatot írt, és pályázatot írok, s minden bizonnyal a jövőben is lesz még pályázat. Közben készülnek a cikkeim, éppen három is van kézirat fázisban. Ez nem túl jó, mert gyakran kell váltani az egyes témák között, plusz még ugye a pályázatom témája is bezavar, szóval mostanában eléggé forog a fejem a sok tudománytól. 

Titkos terveim között szerepel egy félig meddig saját csoportocska beindítása a csoportunkon belül. Úgy tűnik, a főnöknek nincs ellenére, mert eddig finanszírozta a PhD hallgató fizetését, és támogatja dedikált kutatási pénzek megpályázását a saját témámra. Persze a pénzeket nem elég megpályázni, meg is kellene azokat kapni, s ebben eddig nem nagyon jeleskedem. Talán az idei fordulókban. Szóval saját csoportról szövögetett álmaim kibontakozóban vannak, csak mellém állna kicsit a szerencse is, de szép is lenne. Pedig már a nevet is megálmodtam, „Computational Immunology” csoport, szépen hangzik nem? 

A gyerekek szokásos programjai kitöltik szabad időnket. Kedden és pénteken balett a lányoknak, közben én bottal járok egyet az erdőben, rendszerint Botonddal. Kedden még van Balázsnak gyógytorna, szerdán meg cserkészet. Csütörtökön az egész iskolás csapatnak magyar óra van Tamperében, közben meg bevásárlás. Mindezekhez jönnek még a rendszeres extrák, e héten például fényképezkedés van az oviban, amihez kérték a szülők felvonulását is. 

Úgy tűnik, nem volt elég a lakásfelújításból sem, mert november második felére beütemeztünk még egy padlócserét is. A helyzet az, hogy a konyhában lévő parketta kritikán aluli állapotba került az intenzív használatnak köszönhetően, s már rég elhatároztuk, hogy szeretnénk kőre cserélni ott a padlót. Az ősz elején adódott egy megfelelő cég, s megragadtuk az alkalmat. Egyúttal a nappaliba is új parketta kerül, s a folyosóra is járólap. Abba bele sem merek gondolni, hogy mekkora felfordulással jár majd mindez, de legalább kiköltözni nem kell majd a csere időtartamára. 

Szóval álmosító idő ide, őszi ködök oda, téli álomra idén sincs időnk. Bevallom, kicsit irigylem a kollégákat, akik egyre másra szállingóznak el jól megérdemelt őszi pihenésükre. Ki Madeirára, ki Törökországba. Biztos hiányzik nekik a napsütés.