Egy igazán mozgalmas hétvége

Péntek délutánra befejeződött nálunk a padlófelújítás. Mindenki nagyon boldog, hogy a nappaliban szép parketta van, de főleg, hogy a konyhában és az étkezőben kő, így jóval egyszerűbb a terület tisztán és rendben tartása. Mindenesetre most nagyon szép a lakás, aki látta, csodájára járt. Reméljük, sokáig így marad, de legalábbis addig, míg itt lakunk.

Szombaton reggel, miután az álmot sikerült kidörgölni a szemünkből, nekiálltam a csirkefőzésnek. Valami rejtélyes bőség lepte meg idén ősszel a finn csirkéket, mert a csomagban, ahol eddig általában egy kiló húsz dekás példányok lakoztak, most már másfél kilós bestiák bújtak meg. Szóval volt anyag rendesen, de nem is baj, mert sok sok vendég érkezett hozzánk a hét végén.

Szombaton délelőtt Katáék jöttek hozzánk babaruha válogatóba, három lányukkal. Szóval tizenegyen ültük körbe az ebédlőasztalt.. Igaz, hogy a legkisebb, pár hónapos leányka még se nem ült, se nem ebédelt, de azért lelkesen nézelődött apukája öléből.

Délután megjött a régóta áhított gyerekvigyázó, és hosszú idők tervezgetése után végre elmentünk Zsuzsival kettesben tollasozni. Az utóbbi időben egyre jobban eligazodom a finn nyelvű honlapok világában, már nem okoz problémát, hogy ilyeneken keressek információt, vagy finn webshopba regisztráljak, és onnan vásároljak. A tollaspályát is így találtam, kiderült, hogy a munkahelyünkhöz közel van egy nagy sportcsarnok, ahol van vagy tíz fedett teniszpálya, ugyanannyi tollaspálya, meg még másmilyenek is. Sőt, az interneten lehet foglalni pályát, ami nagyon kényelmes.

Ki is használtuk a lehetőséget, s ide jöttünk tollasozni egy órácskát. (Zsuzsi megjegyzése a témában: „Nem hittem volna, hogy egyszer azért fogok fizetni, hogy bemehessek egy tornaterembe...”) Érdekes élmény volt, ez a műfaj kicsit más, mint a megszokott utcai tollas. Ott ugye, az a cél, hogy az ember minél tovább a levegőben tartsa a labdát, itt meg, hogy minél előbb leessen az ellenfél térfelén. Meg aztán itt ugye közben van az a fránya háló is. Azért jól szórakoztunk, pláne, hogy mellettünk verseny stílusban játszottak, és szemmel láthatólag vérre ment a meccs. Azért mi is kellőképpen elfáradtunk, utána két napig új izmokat sikerült felfedeznem lábam és hátam különböző részeiben, ugyanis az izomláz kellőképpen felhívta rájuk a figyelmemet.

Vasárnap elérkezett Virágom várva várt születésnapja! Idén a téma a „Hello Kitty” (naná, hét éves a lány!), és ennek jegyében Zsuzsival helókittis tortát gyártottunk. Zsuzsi sütötte a piskótát, meg töltötte az eperkrémet, és meg kreáltam a macskát a tetejére marcipánból. A délutáni alvás után átjöttek Máriáék a gyerekeikkel, s együtt ettük meg a tortát.

Ezzel a vasárnappal megérkezett Advent is. A gyerekek esténként lelkesen veszekednek, hogy ki fújhatja el a koszorún a gyertyát, de, hát reménytelen, mert úgy is mindig Luca nyer...