Hosszabbodnak a nappalok, jövő héten napéjegyenlőség, és akkor előzünk! És a hosszú nappalok már pluszba tolják a hőmérő higanyszálát (ha lenne még manapság olyan), és ez azt jelenti, hogy nagy bánatomra, olvadni kezdett a hó. Mondjuk a napsütést nem bánom, de a locspocsot nem szeretem, márpedig most Húsvétig biztosan csak búvárruhában lehet közlekedni az utcán, akkora a sár. És akkor még a gyerekek ruháit nem is említettem.
Az olvadó hó sok olyasmit is napvilágra hoz, amit jobb lenne örökre eltemetve tudni, s ezzel megkezdődött az oviban a hányós hasmenős járvány. Hozzánk adagokban érkezett meg, először Luca rendezett virrasztást péntek éjszaka (végülis nagyböjt van nem?), vasárnap éjjel meg a Balu Virág duó. (Még jó, hogy van két vödrünk is.) Közben azért megünnepeltük Zsuzsi szülinapját, egy jó kis „diétás” Sacher tortával, akkor éppen mindenki jól volt.
Ennek örömére hétfőn otthon maradtam lábadozókat ápolni. Igazság szerint én sem éreztem a csúcson magamat, így jól jött egy nap szusszanás. Mert kedden délelőtt időpontunk volt Helsinkiben a nagykövetségen, amit nem szívesen hagytunk volna ki. Idén Balázsunk útlevelét kell hosszabbítani, ezért lerobogtunk székes fővárosunkba, majd vissza. Én még bementem egy kicsit a munkahelyre is este, ahol először a volt főnökömmel tekintettük át a folyó ügyeket, majd a finn kurzusom órájára mentem. 
A munkában közben zajlanak az események, kaptunk egy hallgatót ösztöndíjas nyári munkára, és egy másikat is ösztöndíj nélkül. Közben koordinálni kell a többi hallgatót is, szerencsére a projektek többsége rendben halad. A filogenetika kurzusom is hamarosan kezdődik, és ehhez még a technikai feltételeket el kell rendeznem.
Egyszóval ismét nem panaszkodhatunk az eseménytelen napokra. De nem csüggedünk, szorgalmasan tapossuk a hétköznapok mókuskerekét, s bízunk abban, hogy előbb vagy utóbb lesz eredménye a küzdésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése