Tél-tavasz

A finnek az évnek ezen szakaszát tél-tavasznak, vagy tavasz-télnek nevezik, s való igaz, hogy az időjárásban furcsán keveredik ez a két évszak. A nappalok már hosszúak, hosszabbak, mint Magyarországon, hiszen már túl vagyunk a tavaszi napéjegyenlőségen. Amikor a nap süt, pluszba kúszik a hőmérő, és kitartóan olvad a hó, de éjjel még rendszeresen fagy, sőt, szombaton egész nap havazott is, ami öt-tíz centinyi friss hótakarót jelent. A kertben a hópaplan teteje az állandó olvadás megfagyás miatt már jég kemény, és alatta még mindig jó harminc centi vastag a borítás. Az viszont igaz, hogy a kerti hóemberünk nyom nélkül elolvadt, csak egy gödörke van a helyén. 

Nagyböjt utolsó heteit éljük, és a böjt legszomorúbb eseménye az egyik doktoranduszunk elvesztése volt. Ayo Nigériából érkezett Finnországba a bioinformatika MSc programra. Hamar kiderült, hogy milyen kiváló hallgató, ezért diplomázása után saját doktori ösztöndíjat kapott az egyetemünktől, és a mi kutatócsoportunkban folytatta kutatómunkáját. Több közös projektünk is volt, utoljára a betegséget okozó mutációk evolúciós vonatkozásait vizsgáltuk, és egy közös diplomamunkás hallgatónk is volt. 

Február végén történt, hogy Ayo egy hétfő reggel nem jött be dolgozni, és néhány órai telefonálgatás után kiderült, hogy hétvégén egyszerűen nem ébredt föl reggel. Mindenkit megdöbbentett a hír, mert közkedvelt egyéniség volt kutatócsoportunkban. Világlátása az örök optimizmus, ami annál is inkább csodálandó, mivel egy gyermekkori betegsége miatt Ayo csak bottal tudott járni, s mégis, minden fizikai nehézsége ellenére vidám, és pozitív attitűdöt tanulhattunk tőle. Csak halála kapcsán derült ki, hogy aktív tagja volt a tamperei pünkösdi keresztény gyülekezetnek, ahol fiatalok csoportvezetőjeként is szolgált. 

Pénteken volt Ayo temetése. Sokan jöttek, honfitársai Nigériából, hites társai a gyülekezetükből, és a kutatócsoportunk is teljes létszámban megjelent, még a volt főnök is visszajött egy napra Svédországból. Szemmel látható, hogy ezt a fiatalembert sokan szerették, sokan gyászolták igaz könnyekkel, és az is világos, hogy mi, a kollégái bár csak kicsiny szeletét láttuk életének, sokat tanulhatunk tőle. Optimizmust, példamutató kitartást, mások felé történő teljes odafordulást. Nem lehet véletlen, hogy a szertartást vezető lelkész maga is megjegyezte, hogy egy köztünk élő szent költözött a mennybe. (Pedig a protestáns lelkészek nem sűrűn szoktak szentekről prédikálni.) 

Ayodeji Olatubosun harminchárom éves volt. Számára az idei nagyböjt korán fordult Húsvétba, de az már soha el nem múlik. Nyugodj békességben Ayo!