Húsvét

Ákom bákom berkenye, 

szagos Húsvét reggele. 

Öntözöm a virágot, 

viszem már a kalácsot! 

Ismét eljött hát Húsvét, a feltámadás ünnepe. Idén a nagyböjt igazán "böjtösre" sikerült abban az értelemben, hogy hosszú volt, és az idő előrehaladtával egyre nyomasztóbb. A professzori pályázataimat egyre negatívabb színben láttam, és felmerült, hogy akkor hogyan is tovább? Csak az adott némi tartást, hogy Húsvétnak meg kell hozni a változást is. 

Az ünnep nagy hideggel és havazással köszöntött be. (Nem, nem Karácsonyról írok).A Szent Három Nap szertartásain sikerült részt vennünk, hosszú évek óta először. Ebből is látszik, hogy nőnek a gyerekek. (No jó, többségére Nagypénteken és Nagyszombaton csak Zsuzsi ment egypár gyerekkel, de már ez is valami.) Húsvét vasárnapján délután vendégünk érkezett, Mária jött a szomszédból, aki egyedül töltötte az ünnepeket. 

Idén kimaradt a verstanulás-tojásfestés-locsolás, és ezt meglehetősen röstellem, mert amúgy fontosnak tartom a hagyományok ápolását. Persze ez sok energiába kerül, de idén úgy láttam, hogy a többieknek a családban ez egyáltalán nem fontos, én meg kifogytam a lelkierőből hogy folyton mindenkit nógatni kell, mert magától nem tanulják a verset, nem festik a tojást, nem készülődnek. Az volt az érzésem, hogy ezeket a szokásokat csak én erőltetem rá a családra, és idén erre nem maradt energiám. 

Ehelyett Móniék jöttek hétfőn délután, és teáztunk meg társasjátékoztunk. Az idő így is eltelt, este meg filmet néztünk, hogy kellemesen zárjuk a négynapos hétvégét. Most elindul az utolsó nekibuzdulás a nyári szünet előtt, és engem egyre inkább izgat, hogy pontosan hogyan is folytatjuk életünket. Zsuzsinak már körvonalazódik egy szerződés ebben a csoportjában, a nagy kérdés ezúttal én vagyok.