Már csak egy hét, és megérkeznek a szüleim! Mint a felmentősereget, úgy várjuk őket, ugyanis erőnk végére járunk. Luci újabban megint éjszakázik, Zsuzsinak ott az egész napos munka otthon, nekem meg folyik az év végi hajrá a munkahelyen. Az idő is hideg, esősre fordult, így a gyerekekkel nem igazán lehet kimenni, ergo bent vadulnak és nyúzzák egymást, meg minket.
Szombaton voltunk a Viikinsaari nevű szigeten. Templomi szervezés volt, az ottani gyerekes családoknak. Volt hajókázás meg közös játék. Az idő akkor még remek volt, de fürödni már nem lehetett. Gabiék családja is jött, így Zsuzsi is beszélgethetett végre egy jót. Boti lelkesen írogatott róla a blogjában, amit élménynaplónak nevez. A stílusa kicsit sajátos, de érdekes.
Tegnap este befejeztem Card Homecoming sorozatának olvasását. Jó hosszú volt, de nagyon, nagyon tetszett. Ha jobban belegondolok, utoljára az Enders saga sorozat tetszett ennyire, szintén ugyanettől az írótól. Van még pár könyvem tőle, talán majd azokra is sort kerítek.
Már ötödik éve lakunk itt kint Finnországban, és úgy tűnik, hogy az érkezésünkkor vásárolt technikai felszerelés mostanában kezd véglegesen elromlani. A laptopomon széttöredezett a burkolat, hamarosan egyszerűen szét fog esni. Pedig minden nap szinte folyamatosan megy. Tegnap újra lerobbant a benti számítógépem, bajban lettem volna az újrainstallálásnál laptop nélkül. Az otthoni asztali számítógép is cserére szorul, jobb lenne még azelőtt beütemezni a cserét, mielőtt magától kimúlik. A porszívónkról pedig mindenféle részek letörtek, úgyhogy már nem nagyon lehetett használni. Végül múlt héten lecseréltük, remélem, ez az új is legalább négy évig szolgál majd, de lehetőleg tovább. De ami legjobban nyomja a lelkemet, az az autó. Ugyebár öt személyes a jármű, de rendszeresen hatan utazunk benne. Ez persze tökéletesen szabálytalan, bármikor megbüntethetnek, de ami ennél is rosszabb az az, hogy egy gyerek folyamatosan életveszélyben utazik, hiszen aki Zsuzsi vagy az én ölemben utazik, az egy ütközéskor esélytelen a túlélésre. Rendszerint Balázs az ölben ülő gyerek. Ugyanakkor Luca elöl ül a gyerekülésben, ami szintén szabálytalan, illetve Boti középen ül az ülésmagasítón, de az is szabálytalan, mert csak két pontos övvel van becsatolva. Pedig amíg Zsuzsi el nem megy dolgozni, és nem dolgozott legalább egy évet, addig nem tudjuk előteremteni azt a húsz, huszonöt ezer eurót, amennyibe egy hatszemélyes autó használtan kerül.
Szombaton voltunk a Viikinsaari nevű szigeten. Templomi szervezés volt, az ottani gyerekes családoknak. Volt hajókázás meg közös játék. Az idő akkor még remek volt, de fürödni már nem lehetett. Gabiék családja is jött, így Zsuzsi is beszélgethetett végre egy jót. Boti lelkesen írogatott róla a blogjában, amit élménynaplónak nevez. A stílusa kicsit sajátos, de érdekes.
Tegnap este befejeztem Card Homecoming sorozatának olvasását. Jó hosszú volt, de nagyon, nagyon tetszett. Ha jobban belegondolok, utoljára az Enders saga sorozat tetszett ennyire, szintén ugyanettől az írótól. Van még pár könyvem tőle, talán majd azokra is sort kerítek.
Már ötödik éve lakunk itt kint Finnországban, és úgy tűnik, hogy az érkezésünkkor vásárolt technikai felszerelés mostanában kezd véglegesen elromlani. A laptopomon széttöredezett a burkolat, hamarosan egyszerűen szét fog esni. Pedig minden nap szinte folyamatosan megy. Tegnap újra lerobbant a benti számítógépem, bajban lettem volna az újrainstallálásnál laptop nélkül. Az otthoni asztali számítógép is cserére szorul, jobb lenne még azelőtt beütemezni a cserét, mielőtt magától kimúlik. A porszívónkról pedig mindenféle részek letörtek, úgyhogy már nem nagyon lehetett használni. Végül múlt héten lecseréltük, remélem, ez az új is legalább négy évig szolgál majd, de lehetőleg tovább. De ami legjobban nyomja a lelkemet, az az autó. Ugyebár öt személyes a jármű, de rendszeresen hatan utazunk benne. Ez persze tökéletesen szabálytalan, bármikor megbüntethetnek, de ami ennél is rosszabb az az, hogy egy gyerek folyamatosan életveszélyben utazik, hiszen aki Zsuzsi vagy az én ölemben utazik, az egy ütközéskor esélytelen a túlélésre. Rendszerint Balázs az ölben ülő gyerek. Ugyanakkor Luca elöl ül a gyerekülésben, ami szintén szabálytalan, illetve Boti középen ül az ülésmagasítón, de az is szabálytalan, mert csak két pontos övvel van becsatolva. Pedig amíg Zsuzsi el nem megy dolgozni, és nem dolgozott legalább egy évet, addig nem tudjuk előteremteni azt a húsz, huszonöt ezer eurót, amennyibe egy hatszemélyes autó használtan kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése