Lucinak csütörtökön volt az első szülinapja! Persze nagy ünneplés volt, gyertya és gyümölcstorta, éneklés és ajándék. Sajnos az ünnep nem csak örömöt hozott, hanem egy hányós vírust is, ami nagyon mozgalmassá tette a hétvégénket. Alapvetően a két lány kapta el. Vica kezdte, de Lucát jobban megviselte, mert szombaton szinte semmit nem tudott inni és enni, mert nem maradt meg benne. Ráadásul a pelusát is fél óránként cserélni kellett. Szegény a végére már nagyon megviselt volt, éhes és szomjas, de persze nem kaphatott, mert egyből kihányta. Végül limonádét kapott kanalanként, így át tudta vészelni a legnehezebb időszakot. Szerencsére úgy tűnik, már ő is kifelé lábal, Vica meg ár teljesen meggyógyult.
A munkában lassan haladok a projektekkel, bár még mindig nem látom az alagút végét. Plusz egy újabb géplerobbanás keserítette az életemet, de szerencsére megint elég gyorsan sikerült helyreállítani a rendszeremet adatvesztés nélkül.
Nagy elhatározással az otthoni asztali gépet is frissítettem Fedora 7-ről Fedora 8-ra. Ezúttal a „yum upgrade” protokollt választottam, mert ez tűnt a legegyszerűbb módszernek, ha nem is feltétlenül a leggyorsabbnak. Így nem volt szükség semmilyen telepítő médiára, csak a repository fájlokat kellett átírni, cserébe az összes frissítőcsomagot a neten át szedett le, ami a verzióváltás miatt a teljes rendszert jelentette, azaz körülbelül másfél gigabájt adatot. Tulajdonképpen meg vagyok elégedve ezzel az úttal is, (összehasonlítva a máshol bemutatott preupgrade protokollal), csak három csomag esetében volt verzióütközés, amit kézzel kellett megoldani. Másik előny, hogy így nem kell egyszerre megcsinálni a frissítést, és az egész futhat a háttérben, miközben a grafikus felületen Zsuzsi olvas emailt, babaszobát vagy bármi mást.
Holnap érkeznek a szüleim, és már kellően be van zsongva a család apraja nagyja. A tervek szerint autóval megyünk értük a helsinki reptérre, Boti és én. Ha a betegség nem szól bele, akkor kicsit korábban megyünk, és Helsinkiben elmegyünk a természettudományi múzeumba, ahol most dinoszaurusz kiállítás van.
A munkában lassan haladok a projektekkel, bár még mindig nem látom az alagút végét. Plusz egy újabb géplerobbanás keserítette az életemet, de szerencsére megint elég gyorsan sikerült helyreállítani a rendszeremet adatvesztés nélkül.
Nagy elhatározással az otthoni asztali gépet is frissítettem Fedora 7-ről Fedora 8-ra. Ezúttal a „yum upgrade” protokollt választottam, mert ez tűnt a legegyszerűbb módszernek, ha nem is feltétlenül a leggyorsabbnak. Így nem volt szükség semmilyen telepítő médiára, csak a repository fájlokat kellett átírni, cserébe az összes frissítőcsomagot a neten át szedett le, ami a verzióváltás miatt a teljes rendszert jelentette, azaz körülbelül másfél gigabájt adatot. Tulajdonképpen meg vagyok elégedve ezzel az úttal is, (összehasonlítva a máshol bemutatott preupgrade protokollal), csak három csomag esetében volt verzióütközés, amit kézzel kellett megoldani. Másik előny, hogy így nem kell egyszerre megcsinálni a frissítést, és az egész futhat a háttérben, miközben a grafikus felületen Zsuzsi olvas emailt, babaszobát vagy bármi mást.
Holnap érkeznek a szüleim, és már kellően be van zsongva a család apraja nagyja. A tervek szerint autóval megyünk értük a helsinki reptérre, Boti és én. Ha a betegség nem szól bele, akkor kicsit korábban megyünk, és Helsinkiben elmegyünk a természettudományi múzeumba, ahol most dinoszaurusz kiállítás van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése