Megjöttek a nagyszülők!

Kedden elérkezett a várva várt nap, és végre megjöttek a szüleim. Reggel Balázs váratlanul hányt, ezért az utolsó ovis napját ki kellett hagynia. Valójában nem tudom, hogy mennyire volt igazi, és mennyire csak a nyaralást várta már, mindenesetre váltig állította, hogy ő is jönni akar Helsinkibe, amiről persze szó sem lehetett. Délelőtt még Zsuzsi elvitte Lucit a védőnőhöz mázsálásra. Szegénykém, a nagy hányás hasmenés kórságban fogyott, viszont nőtt. Ez meg is látszik rajta, olyan kis lefogyott gyermek benyomását kelti, pedig azért persze nem kell félteni. Aztán végre elindulhattunk Botival a nagy útra. Dél felé érkeztünk Helsinkibe, ahol sikeresen megtaláltam a Forum parkolóházat a város kellős közepén. Sajnos a parkolási technikám még elég vacak, sikerült is nekiparkolni egy betonoszlopnak, amitől bánatomra a kocsi bal hátsó ajtaja alaposan behorpadt, és össze is karcolódott. Aztán haraptunk valamit egy gyorsétteremben, és végre sor kerülhetett a Természettudományi Múzeumra. Két kiállítást néztünk jobban végig, az élet története címűt illetve a Finnország élővilágát bemutatót. Szerintem szép, színvonalas kiállítás volt, Botonddal beszélgettünk sokat az élet fejlődéséről, meg a különféle élőhelyekről. A kiállításon persze nem maradhattak el a dinoszaurusz csontvázak. Volt egy méretes Tyranosaurus koponya, és egy teljes Gigantosaurus csontváz is. Számomra kissé meglepő volt, hogy ez a Gigantosaurus jóval nagyobb volt a nála jóval ismertebb Tyrannosaurus-nál. Az idő gyorsan elrepült, és már indulni is kellett a repülőtérre. Az eső ekkor kezdett jobban esni. Persze a belvárosban alaposan elkavarodtunk, de szerencsére Botond időben meglátta az autópálya felé kanyarodó sávot, így végül sikerült elnavigálni a megfelelő utcába a megfelelő irányba a reptér felé. Viszont a belvárosban hihetetlen dugó volt, hosszú évek óta nem vezettem ilyen forgalomban, ahol a maximális sebesség húsz kilométer per óra. Így a tervezetthez képest jó húsz perc késéssel értünk a reptérre, ahol apu és anyu már jó ideje várt ránk, az ő gépük ugyanis korábban érkezett a menetrendhez képest. Végül megtörtént a nagy találkozás, és indulhattunk hazafelé. Egész úton hazafelé ömlött az eső, de úgy istenigazából, ezért nagyon rossz volt az autópályán menni, ahol alig lehetett látni az utat. Ráadásul már elég fáradt is voltam, ezért szerettem volna már mielőbb hazaérni. Rám is dudáltak alaposan, amikor nem adtam meg egy előzésnél az elsőbbséget, amitől nagyon megijedtem, mert nem lenne jó vicc balesetet okozni. Azért végül szerencsésen hazaértünk, ahol mindenki nagy szeretettel és örömmel fogadta papáékat.
Most készülünk a hét végi tatarozásra. Mint kiderült, szombat szentivánéj, ami itt nemzeti ünnep, ezért előrelátóan péntek is szabadnap, szóval egy nappal több jut a tapétázásra. Már számolgatjuk, hogy hány tekercs tapéta és egyéb anyag kell, és ma délután megyünk megvásárolni a kellékeket. Most a gyerekszobával kezdjük, mert az tűnik egyszerűbbnek. Annak is örülök, hogy már van tapasztalatunk az itteni anyagokkal tavalyról, így talán kevesebbet kell majd kísérletezgetni.
Este persze mentek a nagy beszélgetések, tervezgetések közeli és távoli jövőről, meg régi dolgokról. Felmerült bennem, hogy a családkutatásom eredményeit egy honlapon szeretném közzétenni. Keresem a jó megoldásokat erre, és kezd körvonalazódni a megoldás is.