Május utolsó napján, szombaton, volt Botond évzárója a kangasalai főtemplomban. Minden osztály adott elő valami műsort, énekeltek, hegedültek, trombitáltak. A hatodikosok, akik felső tagozatba mennek másik iskolába, felolvasták visszaemlékezésüket az iskolaévekre. Meglepetésemre többen elérzékenyültek, néhányan sírtak is. Nem emlékszem, hogy nálunk bárki is annyira kötődött volna az általános iskolához, hogy ballagáskor sírt volna. Botond bizonyítványa nagyon jó lett, méltán lehetek büszke rá. Egyedül az írás nem lett a legjobb. De hát még bele kell rázódnia a finn nyelvtan egyik másik részébe. De a többi „tárgyból” a legjobbat kapta, bár egyenlőre még csak szöveges értékelés van. A magyarról is nagyon szép bizonyítványt kapott, külön kiemelték, hogy ismeretei a magyar kultúráról meghaladja társaiét. Erre is nagyon büszke vagyok.
Az évzáró napján még két másik programunk is volt. Balázs születésnapra volt hivatalos Elias barátjához. Ráadásul ők kint laknak egy elég távoli tanyán, úgyhogy külön kaland volt megtalálni a helyet. Balázs nagyon jól érezte magát (Elias mostanában a legjobb barátja), és a háziak engem is kedvesen megteáztattak. Itt úgy zajlik egy gyerekzsúr, hogy a szülők az elejére odaviszik a gyerkőcöket, a végén meg elhozzák. Szerintem ez remek ötlet, a vendéglátónak nem kell még a gyerekek szülei miatt is stresszelni.
Ezen kívül még hozzánk is vendégek jöttek délután, Kata, Boti régi magyar tanító nénije, meg a finn férje és Luca korú kislányuk is. Ez a vendégeskedés is jól sikerült, Zsuzsi sütött pogácsát meg diós csigát (hmmm...).
Ezzel végleg kitört a nagy vakáció, Boti már nem jár suliba, és az ovisok is csak a nagyszülők megérkezéséig járnak még. Az időjárás is nyáriasra fordult, napsütés (éjjel is), huszonöt fokok. Ennek köszönhetően sokat vagyunk kint, lassan elérkezik a strandolás ideje is.
A munkahelyen megy az év végi hajrá. Összesen öt projektet kellene befejeznem július végéig, sőt lehetőleg még júniusban, mivel aztán a főnök elmegy nyaralni. Ebből egyet a héten sikeresen befejeztem, kettő befejezés közeli állapotban van, egyhez még elég sokat kell dolgozni, végül az utolsóhoz még szinte hozzá se kezdtem. Ebből kifolyólag elég nagy a hajtás, és a fáradtság.
Az évzáró napján még két másik programunk is volt. Balázs születésnapra volt hivatalos Elias barátjához. Ráadásul ők kint laknak egy elég távoli tanyán, úgyhogy külön kaland volt megtalálni a helyet. Balázs nagyon jól érezte magát (Elias mostanában a legjobb barátja), és a háziak engem is kedvesen megteáztattak. Itt úgy zajlik egy gyerekzsúr, hogy a szülők az elejére odaviszik a gyerkőcöket, a végén meg elhozzák. Szerintem ez remek ötlet, a vendéglátónak nem kell még a gyerekek szülei miatt is stresszelni.
Ezen kívül még hozzánk is vendégek jöttek délután, Kata, Boti régi magyar tanító nénije, meg a finn férje és Luca korú kislányuk is. Ez a vendégeskedés is jól sikerült, Zsuzsi sütött pogácsát meg diós csigát (hmmm...).
Ezzel végleg kitört a nagy vakáció, Boti már nem jár suliba, és az ovisok is csak a nagyszülők megérkezéséig járnak még. Az időjárás is nyáriasra fordult, napsütés (éjjel is), huszonöt fokok. Ennek köszönhetően sokat vagyunk kint, lassan elérkezik a strandolás ideje is.
A munkahelyen megy az év végi hajrá. Összesen öt projektet kellene befejeznem július végéig, sőt lehetőleg még júniusban, mivel aztán a főnök elmegy nyaralni. Ebből egyet a héten sikeresen befejeztem, kettő befejezés közeli állapotban van, egyhez még elég sokat kell dolgozni, végül az utolsóhoz még szinte hozzá se kezdtem. Ebből kifolyólag elég nagy a hajtás, és a fáradtság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése