Az idei nyaralás igen mozgalmas volt. Július 29-én kedden érkeztem haza, és egyenesen Tárnokra mentem. Másnap reggel Létavértesre utaztunk Nagymamihoz, ahol a rokonság apraja – nagyja összejött. Bevallom,kissé tartottam ettől az utazástól, tekintve hogy Luca alvását minden ilyesmi fölborítja. Apa autóval vitt Zsuzsit, Virágot, Lucát és jómagamat, míg a fiúk anyuval vonatoztak. Sajnos a négyes utat baleset miatt lezárták, így nagy kerülőre kényszerültünk, minek köszönhetően a vonatos különítmény egy jó órával előttünk ért Nagylétára. Ott már folyt a vigalom, és találkoztam rég nem látott unokatestvérekkel és családjaikkal. Érdekes volt például Török Laci bácsival, meg a fiával Lacikával beszélgetni. Szerintem életemben összesen nem beszéltem velük annyit, mint ezen a délutánon. A vacsora remek volt, szerintem aki nem ült még körbe a nagycsaládjával a sült húsos lábas körül, az el se tudja képzelni, milyen is egy ilyen lakoma. Az alvás sajnos tényleg zűrös volt, mert két ágyban aludtunk mind a hatan, bár még így is királyi helyünk volt azokhoz képest, akik a folyosóra szorultak. A vendégség gyorsan eltelt, és már rohantunk is haza. Pénteken délelőtt némi ruhavásárlást tartottunk, majd délután találkoztunk jó öreg barátaimmal, Auréllal, Krisztiánnal és a családjaikkal. Remek kis parti volt, Aurél háza nagyon klassz, kissé irigykedtünk is. Szombaton szabadnap volt, amikor is apu számítógépét igyekeztem friss, ropogós használható állapotba hozni. Sajnos már elég régi darab, de magához képest egész derekasan működik.
Vasárnap délelőtt tartottuk Luca keresztelőjét Piliscsaba-Klotildligeten a plébániatemplomban, ahol a többi csimotát is kereszteltük. Luca védőszentjének svéd Brigittát választottuk, aki itt északon egy nagyon népszerű szent, továbbá egyéb emlékeink is fűződnek hozzá, ráadásul (állítólag) ferences is. Abban az évben, amíg Lucust vártuk, minden nap imádkoztuk a Brigitta imáját, így kapta a Brigitta Luca keresztnevet a leány. Sajnos hoztuk a szokásos formánkat, és kb tíz perc késéssel érkeztünk meg a keresztelési misére, kisebb izgalmat keltve az arra fogékonyakban. A keresztelő és az agapé után átköltöztünk az Ábránd utcába Zsuzsi szüleihez.
Hétfőn este a Boti és Virág keresztszüleit látogattuk meg a gyerkőcökkel, míg pénteken a piliscsabai Pio közösséggel találkoztunk. Klassz élmény volt meginjt misét hallgatni a nagy ház pincéjében található kápolnában, aminek felújításában annak idején még én is részt vehettem, és ahol olyan sokat szunyókáltunk az esti mise alkalmakkor.
Szerdán Vácra mentünk meglátogatni Benit és Adrit, Luci keresztszüleit. A szűkös autóhelyzetre való tekintettel megint kétfelé váltunk, és mi kocsival Szentendre felé kompozva mentünk. Beniék lakása nagyon tetszett, olyan fiatalos, szép színes. Csütörtökön szabadnap címszóval én a városban jártam könyveket és filmeket vásárolni, míg Zsuzsi csomagolt, Vica pedig megkapta a harmadik oltását „kullancs ellen”. Sajnos Luci is belázasodott, így őt is orvoshoz kellett vinni.
Pénteken felvirradt az utazás napja. Tulajdonképpen egész nyugisan megúsztuk a dolgot, főleg ahhoz képest, hogy Luci lázasan jött a repülőn, gyógyszerrel csillapítva. Miután megérkeztünk a tamperei repülőtérre, legnagyobb bosszúságunkra azt tapasztaltuk, hogy az ott parkoló kocsink aksija lemerült. Szerencsére Gabiék a szomszédos Pirkkalából a segítségünkre tudtak sietni, ugyanis ők is aznap érkeztek haza. Miután így „bebikáztuk” a kocsit, már semmi sem állt az utunkba hazáig. Sajnos Luci ezt a fél órát bírta a leg rosszabbul, és végig bömbölt. Estére már kijöttek rajta a pöttyök is.
A szombat a csendes pakolással telt, meg azzal, hogy megpróbáltuk kiheverni a Lucinak dedikált álmatlan éjszakát. Vasárnapra virradólag a helyzet csak fokozódott, de legalább láz nem volt. Vasárnap délután egy nagy családi tollasozással (az esőszünetben) búcsúztunk az idei kissé kimerítő nyaralástól.
Vasárnap délelőtt tartottuk Luca keresztelőjét Piliscsaba-Klotildligeten a plébániatemplomban, ahol a többi csimotát is kereszteltük. Luca védőszentjének svéd Brigittát választottuk, aki itt északon egy nagyon népszerű szent, továbbá egyéb emlékeink is fűződnek hozzá, ráadásul (állítólag) ferences is. Abban az évben, amíg Lucust vártuk, minden nap imádkoztuk a Brigitta imáját, így kapta a Brigitta Luca keresztnevet a leány. Sajnos hoztuk a szokásos formánkat, és kb tíz perc késéssel érkeztünk meg a keresztelési misére, kisebb izgalmat keltve az arra fogékonyakban. A keresztelő és az agapé után átköltöztünk az Ábránd utcába Zsuzsi szüleihez.
Hétfőn este a Boti és Virág keresztszüleit látogattuk meg a gyerkőcökkel, míg pénteken a piliscsabai Pio közösséggel találkoztunk. Klassz élmény volt meginjt misét hallgatni a nagy ház pincéjében található kápolnában, aminek felújításában annak idején még én is részt vehettem, és ahol olyan sokat szunyókáltunk az esti mise alkalmakkor.
Szerdán Vácra mentünk meglátogatni Benit és Adrit, Luci keresztszüleit. A szűkös autóhelyzetre való tekintettel megint kétfelé váltunk, és mi kocsival Szentendre felé kompozva mentünk. Beniék lakása nagyon tetszett, olyan fiatalos, szép színes. Csütörtökön szabadnap címszóval én a városban jártam könyveket és filmeket vásárolni, míg Zsuzsi csomagolt, Vica pedig megkapta a harmadik oltását „kullancs ellen”. Sajnos Luci is belázasodott, így őt is orvoshoz kellett vinni.
Pénteken felvirradt az utazás napja. Tulajdonképpen egész nyugisan megúsztuk a dolgot, főleg ahhoz képest, hogy Luci lázasan jött a repülőn, gyógyszerrel csillapítva. Miután megérkeztünk a tamperei repülőtérre, legnagyobb bosszúságunkra azt tapasztaltuk, hogy az ott parkoló kocsink aksija lemerült. Szerencsére Gabiék a szomszédos Pirkkalából a segítségünkre tudtak sietni, ugyanis ők is aznap érkeztek haza. Miután így „bebikáztuk” a kocsit, már semmi sem állt az utunkba hazáig. Sajnos Luci ezt a fél órát bírta a leg rosszabbul, és végig bömbölt. Estére már kijöttek rajta a pöttyök is.
A szombat a csendes pakolással telt, meg azzal, hogy megpróbáltuk kiheverni a Lucinak dedikált álmatlan éjszakát. Vasárnapra virradólag a helyzet csak fokozódott, de legalább láz nem volt. Vasárnap délután egy nagy családi tollasozással (az esőszünetben) búcsúztunk az idei kissé kimerítő nyaralástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése