Ez a hét a szokottnál is zsúfoltabb volt, majd minden nap volt program, néha kettő is párhuzamosan. Voltak az ovisok fényképezkedni, Virágom baletton, logopédusnál meg gyógytornásznál is. Megdicsérték, hogy szépen fejlődik a finn tudása, már képes egyszerű mondatokat mondani, és az élethez kapcsolódó fontos utasításokat is megérti. A gyógytornán megállapították, hogy valamilyen probléma van a mozgásával, és ezért kezdeményezik majd a neurológiai kivizsgálást. Luca is volt védőnőnél, ahol lemázsálták (11 kiló), és oltást is kapott. Ő szerencsére szépen fejlődik, egyenlőre miatta nem kell aggódni. Vasárnap este fordulóponthoz érkeztünk, mert Zsuzsi végleg elválasztotta Lucit, úgyhogy legalább Zsuzsi számára vége a tejmentes diétának. Kíváncsian várjuk, hogy milyen hatással lesz ez ránk.
A munkahelyen semmi nagy újság, szép csendben dolgozok. Az egyik cikkemet visszaküldték átírásra, ami tulajdonképpen biztató, mert ha az ember megcsinálja azokat a változtatásokat, amiket a szerkesztő és a véleményezők mondanak, általában elfogadásra kerül a cikk. Tulajdonképpen a most kérteket is elég hamar meg tudtuk csinálni, még nyelvi ellenőrzésre kell elküldeni, és aztán mehet vissza az újsághoz (Nucleic Acids Research). Írogattam egy pályázatot is, de egyenlőre még elég vékonykának érzem, szeretném sokkal jobban megírni.
Szombaton és vasárnap került sor a cserkésztáborra. Ez tulajdonképpen a magyar oviba járó gyerekes családok tábora volt, de cserkész jelleget kapott, mert Szemenyei Sanyi, a szervező hosszú évekig szervezett cserkésztáborokat az itteni magyar családoknak. Mivel a nagyobb gyerekek már amúgy is kisiskolások, talán jó ötlet lenne ha a játszóház átmenne cserkészetbe. A tábor nagyon jól sikerült, sokan olyanok is eljöttek, akik ritkán fordulnak meg a játszóházban. A helyszín a tamperei evangélikus gyülekezetek cserkésztábora volt Sanyi jóvoltából.
Volt számháború, bográcsozás, sok sok tűzrakás, szaunázás, sok sok hideg, pottyantós vécé. Este emeletes ágyban alvás, éjszakai őrség, szellemjárás, meg még cipőeltűnés is. Botondolyan ügyesen őrködött este, hogy a tábor végén jutalomkönyvet kapott Danival. Boti most persze nagyon büszke (én is), Balu meg Virág pedig egy kicsit irígykednek, de majd legközelebb!
A munkahelyen semmi nagy újság, szép csendben dolgozok. Az egyik cikkemet visszaküldték átírásra, ami tulajdonképpen biztató, mert ha az ember megcsinálja azokat a változtatásokat, amiket a szerkesztő és a véleményezők mondanak, általában elfogadásra kerül a cikk. Tulajdonképpen a most kérteket is elég hamar meg tudtuk csinálni, még nyelvi ellenőrzésre kell elküldeni, és aztán mehet vissza az újsághoz (Nucleic Acids Research). Írogattam egy pályázatot is, de egyenlőre még elég vékonykának érzem, szeretném sokkal jobban megírni.
Szombaton és vasárnap került sor a cserkésztáborra. Ez tulajdonképpen a magyar oviba járó gyerekes családok tábora volt, de cserkész jelleget kapott, mert Szemenyei Sanyi, a szervező hosszú évekig szervezett cserkésztáborokat az itteni magyar családoknak. Mivel a nagyobb gyerekek már amúgy is kisiskolások, talán jó ötlet lenne ha a játszóház átmenne cserkészetbe. A tábor nagyon jól sikerült, sokan olyanok is eljöttek, akik ritkán fordulnak meg a játszóházban. A helyszín a tamperei evangélikus gyülekezetek cserkésztábora volt Sanyi jóvoltából.
Volt számháború, bográcsozás, sok sok tűzrakás, szaunázás, sok sok hideg, pottyantós vécé. Este emeletes ágyban alvás, éjszakai őrség, szellemjárás, meg még cipőeltűnés is. Botondolyan ügyesen őrködött este, hogy a tábor végén jutalomkönyvet kapott Danival. Boti most persze nagyon büszke (én is), Balu meg Virág pedig egy kicsit irígykednek, de majd legközelebb!
Úgy láttam, nagyon hasznos volt ez a tábor abból a szempontból is, hogy a nagyobb gyerekek kezdtek igazán összecsiszolódni és csapattá válni, ami nagyon örvendetes szerintem. Szándékaink szerint lesz folytatás, tavasszal, ősszel, esetleg tavasszal és ősszel is lesz újabb kétnapos tábor. Én abban bízom, hogy ahogy nőnek a kicsik, úgy lesz egyre jobb ez a táborosdi, mert sok gyereket még haza kellett vinni aludni, illetve néhány kisebb gyerek nem volt még szerintem elég nagy néhány programhoz, de ez természetesen idővel elmúlik. Vasárnap már négy órára hazaértünk, de az egész családot testületileg lefárasztotta a hétvége, így hamar ágyba kerültünk. Ez természetesen nem akadályozta meg Lucit ma reggel a fél hatos kelésben, de legalább addig csend volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése