2008. szeptember 22., hétfő

Érdekességek

Ezen a héten igazán zajlott az élet. Visszaküldtem az egyik cikkemet, szerintem jól sikerültek a javítások, és nagyon remélem, hogy ezekkel el fogják fogadni ezt a cikkünket. És a másik cikk is beküldés előtt áll, remélem, most már nagyon hamar visszajön a nyelvi ellenőrzésből, és ezt is be lehet küldeni. Közben megérkeztek a Magyarországról rendelt könyveink, köztük Ortutay Tivadar Menekülés című könyve, amire már régen vadásztam, de amit eddig nem sikerült beszerezni. Terveim szerint ez a könyv is bekerül majd a digitális családi irattárba. Családfakutatás témában több emailt is váltottam az Amerikában élő Ortutay Gézánéval, aki nagyon kedvesen írt részleteket a család saját ágáról. Érdekes, hogy nagyon távoli embereket mennyivel jobban érdekel a családunk, mint a saját családtagjaimat. Ki érti ezt? Az ő általa küldött adatok miatt kissé megakadt a családtörténeti honlapunkra az adatok felvitele, ugyanis ellentmondást találtam a korai történetben az új és a régi adatok között. Egyenlőre gondolkodom, hogy hogyan lehetne jól dokumentálni mindezt.
A másik érdekes dolog, hogy megérkezett a már szeptember elején megrendelt Basic Stamp programozóm, nevezetesen egy Board of Education a Parallaxtól. Robotokkal kapcsolatos kísérleteket szeretnék ezzel csinálni, meg egy kicsit megismerni a mikrokontrollerek világát. Már sikeresen össze is állítottam egy lámpa villogtatós készüléket. Sikerült kiváló linuxos programokat is találni, amivel a programokat le lehet fordítani a megfelelő kódba és át lehet küldeni a lapkára soros kábelen keresztül. Sajnos az USB konvertert még nem tudtam beüzemelni, de nem adtam föl, mert állítólag megoldható. A következő lépés az lesz, hogy beszerzek néhány LED-et meg ellenállást, és kipróbálom az eszközhöz adott füzetből a kísérleteket.
A hét végén főleg pihenés volt a program, de elkezdtük nézni A Gyűrűk Ura film részét is. A werkfilmeket már hetek óta nézzük esténként, és tényleg nagyon érdekesek, szerintem sokat adnak a filmhez. Nagyon tetszik az odaadás, ahogy megcsinálták ezt a filmet, kicsit az az érzésem, hogy azt akarták megmutatni, hogy mire képesek az új-zélandiak, ha igazán nekiállnak filmet csinálni. Mit ne mondjak, le a kalappal előttük!

Nincsenek megjegyzések: