Szép őszi hét

Ezen a héten nem volt sok programunk, és az időjárás igazán ősziesre fordult. Szép napsütés, pirosodó falevelek, csípős reggelek, kellemesen langyos délutánok. A munkában semmi nagy fejlemény, csendesen mennek a dolgok a maguk rendje szerint. Otthon is nyugisabb volt a hét. Botinak szerdán cserkészet volt. Már régen szerettük volna, hogy járjon, de tavaly nem indítottak kezdő csoportot, ezért ezt idén pótoljuk. Most volt az első alkalom, és Botinak tetszett is, bár részleteket nem árult el. Szombaton sportnap volt neki a suliban, ott volt délelőtt. Mi a többiekkel szintén elmentünk (Lucival kétszer is), de pont lekéstük azt, amikor Boti futott. Szombaton és vasárnap délután is felsétáltunk az erdőbe. A gombaidény kellős közepén vagyunk, úgyhogy dúl a gombaháború. Ez abból áll, hogy a gyerekek diadalüvöltéssel kirugdossák a légyölő galócákat, mert az mérges gomba. Persze ha találnak egyet, akkor nagy versenyfutás van, hogy ki legyen a szerencsés rugdosó. Szerencsére van most bőven, úgyhogy jut mindegyiknek rugdosnivaló.
A fiúk elkezdtek otthon magyarozni. Ez most elsősorban írásgyakorlást jelent. Beszkenneltünk két írásgyakorlás füzetet, így korlátlan mennyiségben vannak feladatok. Meglepődtem azon, hogy Botond milyen szépen ír, amikor odafigyel. Balázsnak még gyakorolnia kell ezt, de szerencsére lelkes, főleg mivel a szépen kitöltött lapokra autósmatricát kaphat. Most már mind a két fiú elég szépen olvas (a saját szintjéhez mérten), úgyhogy talán majd bevezethetünk olvasási feladatokat is. A magyarozás is persze a Zsuzsira hárul, mert ez délután megy, mielőtt hazaérnék.
Az elkövetkezendő hét megint nagyon zsúfolt lesz. Minden napra van program, nemegyszer több program is egy nap. Lesz Virágnak gyógytorna, logopédia meg fényképezés is, Balunak is fényképezés meg szülői értekezlet, a hét végén pedig a magyar tábor a gyerekekkel. Szóval megint nem unatkozunk majd.
Legfrissebb olvasmányélményem Paulo Coelho Tizenegy perc című könyve. Már egyszer elkezdtem, Coelho más könyvei után, de nem kötött le igazán. Aztán egyszer Anyu mondta, hogy ő olvasta, és csak annyit mondott, hogy „nagyon kemény könyv”. Erre már kíváncsi lettem, és végül most elolvastam. Már három – négy más könyvét is olvastam a szerzőnek, de egyedül a Veronika meg akar halni tetszett igazán, a többi számomra kimerült gyenge miszticizmusban. Bár meg kell adni, Coelho jól ír, de a zanzásított ezotériára nem igazán vagyok vevő. A Tizenegy perc is inkább a nem tetszett kategóriába esik, bár vannak benne részek, amik kifejezetten tartalmasak. A könyv a szexről szól, a cím pedig az aktus lecsupaszított időtartamára vonatkozik, ami szerinte nem több, mint tizenegy perc. A téma miatt a szöveg néhol profán, sőt majdnem pornográf, de szerencsére legalább nem trágár, amit nagyra értékelek. A mondanivaló? Hát, nem tudom, végülis egyáltalán nem tudom, mi a mondanivaló, úgyhogy nem is mondok véleményt. Az mindenesetre jó, hogy itt van egy könyv, ami a nemiség lelki vonatkozásaival foglalkozik regény formában, így tabukat döntöget, több szempontból is. Egyrészt hogy egyáltalán szóba meri hozni a témát, azt állítván, hogy végre arról akar írni, ami mindenkinek fontos, és ami mindenkit érdekel, de amiről senki nem mer beszélni. Az is forradalmi, hogy a szexet nem azonosítja a technikákkal és praktikákkal, sőt bizonyos értelemben azt állítja, hogy a szex nem egyenlő az aktussal, ami elég pozitív és merész állítás. Mindezek ellenére úgy tűnik, a szándék és az elszánás nem garantálja a sikert (mármint a regényírásban sem), mert a végső fordulattal az kerettörténet olyan lányregénnyé alakul, bár nem tudom, hogy mi lenne az adott történetből a nem sablonos, de nem is depresszív kivezetés. Szóval ez a könyv azoknak ajánlott olvasmány, akiket érdekel a téma (ok, ez csak vicc volt), de akik hajlamosak gondolkodni is a felvetett kérdéseken. Nem állítom, hogy katartikus lesz az élmény, de talán gondolatébresztőnek megteszi.