Húsvét

A szent három nap nagycsütörtökkel vette kezdetét. Legalább lélekben készültünk a húsvétra, és talán egy kicsit jobban elcsöndesedtünk, mint máskor. A munkahelyen megyeget a munka, lassan beérik egy újabb munka, amiből egy új cikk íródik. Ezúttal a téma az immunodeficiencia betegségek klasszifikációja. Ez azért valljuk be, jól hangzik. Sajnos testközelből már kevésbé egzotikus a dolog. A kolléganőnek elég sürgős lenne megírni ezt a cikket, de valahogy mégsem töri össze magát. Ő gyűjti össze az adatokat a betegségekről, és meg csak a statisztikai analízist csináltam az adatain.
Nagypéntek munkaszüneti nap, így hosszú, négy napos hétvégénk volt. Délután kimentünk Botival sífutni, a szabadidőt kihasználandó. Érdekes, hogy fekete karácsonyunk volt, de fehér húsvétunk. Eddig nem nagyon maradt meg a hó, azt mondják, ez volt minden idők legenyhébb tele Finnországban. Most márciusban viszont kissé hűvösebbre fordult, van hó, meg reggelente mínusz tizenöt fok, bár ez erre egyáltalán nem rendkívüli. Estére befűtöttük a szaunát, és jó korán elmentünk aludni.
Nagyszombaton délelőtt és délután sétáltunk, meg készítettük az ünnepi vacsorát, ami hideg tál volt meg gyümölcssaláta. Kivettük a fagyasztóból az utolsó füstölt tarját, de szerencsére van még pár szál kolbász tartalékba. Este Zsuzsi Botival elmentek a feltámadási misére, ami tízkor kezdődött, én pedig a Magyar Katolikus Rádióban hallgattam a szertartást. Sajnos, a kedvenc részemet, a húsvéti nagy alleluja éneket egyszerűen kihagyták... Hajnal fél kettőre értek haza Zsuzsiék, Boti nagyon büszke volt magára, hogy már milyen nagy fiú. Vasárnap pedig én mentem misére az ovisokkal. Balázs kijelentette, hogy már ő is nagy fiú, és végig figyel, és tényleg úgy is volt. Balázs mostanában nagyon jó periódusában van, szépen eszik, alszik és viselkedik. Lucus megint elkapott valami takonykórt, mert vasárnap csak kézben volt hajlandó megülni, és nem is aludt. Éjszaka sokat sírt, úgyhogy megint nem túlzottan kipihenten ébredtünk.
Hétfőn vendégeskedés volt nálunk. Móni jött Lilivel és Danival. Ennek örömére délelőtt alaposan kitakarítottunk és rendet raktunk, ami már igencsak ráfért a lakásra. Ebédre remek grillezett hús volt meg szalmakrumpli. Mióta Zsuzsi kapta ezt az aligátor névre hallgató zöldségszeletelőt, azóta szívesen csinál szalmakrumplit, amit mindannyian nagyon szeretünk, bár nagyon nagyon egészségtelen. A gyerekek jót játszottak, voltunk sétálni és szánkózni is. Zsuzsi meg végre társadalmi életet élhetett, ami érthetően nagyon hiányzik neki. Estére alaposan elfáradtunk, de már mindenki várja a hétköznapokat, amikor Balázshoz jön az oviba a Mári néni tornázni, Boti mehet suliba, Zsuzsinak kicsit csöndesebb lesz a napja, én meg kipihenhetem magamat itt a munkahelyen...