Hát, ezen a héten sem unatkoztunk.
Vasárnap misére menet történt a dolog, amikor is már az első sarkon megállított a rendőr. Szondáztattak, majd mindenkit megállítottak. Persze a hátamon végigfutott a hideg, lévén, hogy megint hatan ültünk az ötszemélyes kocsiban, nagyobb autó híján. A rendőr be is nézett a kocsiba, az arcára ki is ült a csodálkozás, de nem szólt semmit. Taktikusan angolul tárgyaltam vele, és a szondáztatással meg persze nem volt semmi gond, úgyhogy a végén szép napot kívánt, és mentünk tovább. Az szerencsés végkimenetel ellenére eléggé félek ettől a dologtól,mármint hogy többen ülünk a kocsiban, mint amennyien szabad, de nagyobb kocsira még kb. két és fél évig nem lesz lehetőségünk.
A munkahelyen elég jól haladtam a munkával, annak ellenére, hogy majdnem minden nap korábban kellett hazajönnöm, mint ahogy szoktam. Most megint a betegséggének előrejelzésével foglalkozó munkára fókuszálok, mert abban a munka rész már kész, a kéziratot kell beküldhető minőségűre formálni. A HUP-on mehjelent egy hír, miszerint Új Zélandra keresnek mindenféle állásra embert. Van bioinformatikus állás is ugyanannál a cégnél, ahozá már két éve is jelentkeztem. Bevallom, beindult a fantáziám, nagy ingerenciám van jelentkezni, de Zsuzsi persze nem díjazta az ötletet. Pedig sok előnye lenne.
Csütörtökön ismételten tömeges géphalál volt a munkahelyen, ezúttal öt gép dobta fel a talpát. Csodák csodája, az enyém nem volt köztük, szóval nekem nem kellett rendszert újra telepíteni.
A hét végén egy új fiatal magyar pár érkezett Tamperébe, a srác a mi intézetünkben fo dolgozni mint post-doc kutató, az egyik kísérletes csoportban. Már korábban megtaláltak, és emailen próbáltam nekik pár hasznos infot adni a kiköltözéssel kapcsolatban.
Csütörtökön Vicát vizsgálgatták. A beszélőkéjét (mármint, hogy mennyire tud finnül) vizsgálták, illetve az oviban volt egy beszélgetés, a fejlődésével kapcsolatban. Nagy örömömre csupa jókat mondtak róla, úgyhogy nem kell aggódnunk. A mozgása nem teljesen tökéletes, de azt mondták, hogy az oviba jön egy gyógytornász, aki foglalkozik az ovisokkal, ő adott speciális tornákat, és elég, ha azokat az oviban csinálja a többiekkel együtt. Beszélni pedig egyre jobban tud finnül is. A ruhák nevei már mind mennek, de az igékkel még hadilábon áll. Persze még nem sürgős, csak tudni akarták, hogy mégis mennyire tud, ezért csinálták a felmérést.
Ma (pénteken) Lucus ismét korán kelt, fél hatkor kihoztam, a Zsuzsitól. Aztán egy idő múlva visszaaludt (persze az én ágyamban), úgyhogy a hajnali csendben írom ezt a bejegyzést. ezzel megkezdődött a zűrös hétvége. Délután úszni megyünk Botival, utána pedig a tamperei Finn Magyar Baráti Kör szervezésében a március 15-i megemlékezésre. Holnap (szombaton) a Móniéknál lesz nagy összevont születésnapi és előrehozott locsoló parti, azt hiszem a szombat ennek jegyében fog eltelni. Balázs már megtanulta a kétsoros locsolóverset, de Boti ezidáig ellenállt...
Lassan ébred a család, nekem meg hamarosan indulnom kell, úgyhogy ezen helyen zárom soraimat.
Vasárnap misére menet történt a dolog, amikor is már az első sarkon megállított a rendőr. Szondáztattak, majd mindenkit megállítottak. Persze a hátamon végigfutott a hideg, lévén, hogy megint hatan ültünk az ötszemélyes kocsiban, nagyobb autó híján. A rendőr be is nézett a kocsiba, az arcára ki is ült a csodálkozás, de nem szólt semmit. Taktikusan angolul tárgyaltam vele, és a szondáztatással meg persze nem volt semmi gond, úgyhogy a végén szép napot kívánt, és mentünk tovább. Az szerencsés végkimenetel ellenére eléggé félek ettől a dologtól,mármint hogy többen ülünk a kocsiban, mint amennyien szabad, de nagyobb kocsira még kb. két és fél évig nem lesz lehetőségünk.
A munkahelyen elég jól haladtam a munkával, annak ellenére, hogy majdnem minden nap korábban kellett hazajönnöm, mint ahogy szoktam. Most megint a betegséggének előrejelzésével foglalkozó munkára fókuszálok, mert abban a munka rész már kész, a kéziratot kell beküldhető minőségűre formálni. A HUP-on mehjelent egy hír, miszerint Új Zélandra keresnek mindenféle állásra embert. Van bioinformatikus állás is ugyanannál a cégnél, ahozá már két éve is jelentkeztem. Bevallom, beindult a fantáziám, nagy ingerenciám van jelentkezni, de Zsuzsi persze nem díjazta az ötletet. Pedig sok előnye lenne.
Csütörtökön ismételten tömeges géphalál volt a munkahelyen, ezúttal öt gép dobta fel a talpát. Csodák csodája, az enyém nem volt köztük, szóval nekem nem kellett rendszert újra telepíteni.
A hét végén egy új fiatal magyar pár érkezett Tamperébe, a srác a mi intézetünkben fo dolgozni mint post-doc kutató, az egyik kísérletes csoportban. Már korábban megtaláltak, és emailen próbáltam nekik pár hasznos infot adni a kiköltözéssel kapcsolatban.
Csütörtökön Vicát vizsgálgatták. A beszélőkéjét (mármint, hogy mennyire tud finnül) vizsgálták, illetve az oviban volt egy beszélgetés, a fejlődésével kapcsolatban. Nagy örömömre csupa jókat mondtak róla, úgyhogy nem kell aggódnunk. A mozgása nem teljesen tökéletes, de azt mondták, hogy az oviba jön egy gyógytornász, aki foglalkozik az ovisokkal, ő adott speciális tornákat, és elég, ha azokat az oviban csinálja a többiekkel együtt. Beszélni pedig egyre jobban tud finnül is. A ruhák nevei már mind mennek, de az igékkel még hadilábon áll. Persze még nem sürgős, csak tudni akarták, hogy mégis mennyire tud, ezért csinálták a felmérést.
Ma (pénteken) Lucus ismét korán kelt, fél hatkor kihoztam, a Zsuzsitól. Aztán egy idő múlva visszaaludt (persze az én ágyamban), úgyhogy a hajnali csendben írom ezt a bejegyzést. ezzel megkezdődött a zűrös hétvége. Délután úszni megyünk Botival, utána pedig a tamperei Finn Magyar Baráti Kör szervezésében a március 15-i megemlékezésre. Holnap (szombaton) a Móniéknál lesz nagy összevont születésnapi és előrehozott locsoló parti, azt hiszem a szombat ennek jegyében fog eltelni. Balázs már megtanulta a kétsoros locsolóverset, de Boti ezidáig ellenállt...
Lassan ébred a család, nekem meg hamarosan indulnom kell, úgyhogy ezen helyen zárom soraimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése