Elérkezett a karácsony-újévi szabadság utolsó hétvégéje. Ezt alaposan kihasználtuk, sokat pihentünk együtt. Szombaton délelőtt végre szerét ejtettük, hogy családilag ellátogassunk Boti legújabb titkos ösvényére. Ez az egészségháztól indult, aztán a 12-es út alatt átkelve a kiserdőben folytatódott. Pallókon keltünk át, majd kiértünk a szántóföldekre. Érintettük az elhagyott tanyákat. Boti persze lelkesedett, hogy vegyük meg az egyiket, és költözzünk oda. Mit ne mondjak, én is szívesen eljátszadoztam a gondolattal, de hát persze a racionalitás nem enged ilyen messzeségeket – magasságokat – mélységeket. Pedig jó nagy házak, nem is nagyon elhanyagolt állapotban, és a falu sincs messze, kb. egy kilométer. Sőt egyik másik lakott is, de gyanítom, hogy az elhagyottakban nincs víz vagy csatorna, illetve a főút hangja nagyon felhallatszik. Az időjárás igencsak hidegre fordult erre a kirándulásra, gyönyörű tiszta idő volt. Sajnos én balga módon elfelejtettem felvenni a gyapjúzoknimat, úgyhogy igencsak igyekeztem már az út vége felé, hogy gyorsan visszaérjünk a kocsihoz.
Vasárnap a szokásos megosztott miselátogatás volt, tekintettel a szűkös autókapacitásra. Ezért délelőtt Balázzsal és Bapuffal sétáltunk a környéken, és egy új utat és helyet fedeztünk fel egész közel hozzánk. A szél ugyan nagyon fújt, és ezt néha Balu szóvá is tette, de azért jót levegőztünk ebéd előtt. Délelőtt még lebontottuk a karácsonyfánkat (lévén, hogy Vízkereszt volt), de szerencsére egész hamar végeztünk. Vasárnap este végre esni kezdett a hó, és azóta nagyjából folyamatosan havazik, Ennek már nagyon ideje is, mert eddig nem sok havat láttunk ezen a télen.
Lucika szokás szerint a hasával küzd, legalábbis azt gondoljuk, mert mostanában megint felkelt akit csak lehet hajnali három és négy között. Ennek megfelelő álmossági szint uralkodik rajtunk, mármint a felnőtteken, mert a gyerkőcöket ez egyáltalán nem zavarja, és teljes erőbedobással húzzák az amúgy kissé megviselt idegeinket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése