Már régóta szó van róla, hogy az ovisoknak szükségük van új téli overállokra, me
rt a régieket már kinőtték, illetve elhasználták. Péntek volt a napja, amikor sort kerítettünk a nagy overállvásárlásra. Boti uszodanapja ugyanis ebben a félévben péntekre került, és a Pyynikki uszodából átmentünk a kalevai uszodába, mert az közelebb van hozzánk. Ráadásul a kalevai uszoda viszonylag közel van a munkahelyemre, így gondoltuk összekombináljuk az összekombinálhatókat, Zsuzsi értem jött autóval, mi pedig teljes létszámban elmentünk overállt nézni. Az első helyen csak a Vicának kaptunk, így Balázsé már rám maradt, mert közben Zsuzsi, Lucussal és Botival bement az uszodába. Tehát Balázzsal és Vicával vágtunk neki a hétvégi nagybevásárlásnak. Eleinte jól is alakultak a dolgok, de úgy félidőnél bekövetkezett az, amitől mindig is féltem: Balázs bejelentette, hogy pisilnie kell. Nosza, rohamtempóban összeszedtem ami még fel volt írva, és elirányultam a pénztárak felé. Mindez a Prismában esett meg, ahol a WC a pénztárak előtti térnél van. Oda álltunk a WC melletti pénztárhoz, de Balu csak egyre mondogatta, hogy már nagyon kell, és nem bírja ki, és egyre fogadtkozott, hogy el tud menni egyedül is. Hát jó, végülis kb 15 méterre voltunk oda, hát elengedtem. (Kétségtelen, ez hiba volt.) Mindenesetre kb. öt perc múlva, rohamfizetés után megyek a WCkhez, és persze Balázs sehol. Nézem a férfiaknál, nincs. Megkérdeztem egy nőtől, aki a női oldalról jött ki, ott se látták. Már éppen kezdem nagyon ideges lenni, és elgondokozni, hogy ilyenkor mit is kellene csinálni, amikor bemondták a hangosbemondóban, hogy egy öt éves „Balázs poika” várja a szüleit a közönségszolgálatnál. Nagy megkönnyebbülés, rohantam oda. Kiderült (vagy legalábbis félig meddig), hogy Balázs nem tudta kinyitni a WC ajtaját, így szólt egy felnőttnek, aki meg odavitte a közönségszolgálatnál, ahol szerencsére még (nagyjából) időben megpisiltették, és bemondták a hangosbemondóban. Hát, ennyi volt a pénteki kaland (ja igen, ovarállt is kaptunk Balázsnak is, hétfőn már abban ment oviba). Mint kitűnt, a finntudásom stresszhelyzetben szárnyakat kap...
Szombat délelőtt az ovisoknak foglalkozás volt a templomban, oda vittem őket Botival. Szokás szerint alaposan elkéstünk (az utóbbi időben egyáltalán sehova nem vagyunk képesek időben odaérni). Amíg Vica és Balu a foglalkozáson voltak, addig Botival mi elmentünk a könyvtár épületében lévő ásványmúzeumba. Szép ásványok és hasonlók voltak, de őszintén szólva sose érdekeltek igazán a kövek, és nem is tudok sokat róluk, de azért elmeséltem Botinak, amire még emlékszem, pár dolgot az ércekről, kőzetképződésről, satöbbi. Úgy tűnik, Botit sem nagyon érdekli a téma, a legnagyobb sikert a vasmeteorit minták aratták. Közben az ovisok püspöksüveget gyártottak papírból, mert most volt szent Henriknek, a finnek nemzeti szentjének az ünnepe. Alaposan elfáradva értünk haza, úgyhogy ebéd után nagy szunyálást rendeztünk. Délután már nem is mentünk ki, mert már napok óta szakad az (havas)eső, és nagyon csúnya idő volt.
Szombat este skype konferencia volt a szüleimmel. Sajnos rossz híreket kaptunk a jászfalusi lakásunkról, amiből kiköltöztek az albérlőink. Nagyon leromlott a lakás és a bútorok állaga, ami már csak azért is elszomorított, mert az a lakás olyan kedves nekünk (elvégre ott kezdtük a közös családi életünket). Úgy érzem, alaposan megérett az idő arra, hogy fájó szívvel megváljunk tőle, bár ez nem lesz egyszerű. Apuék kifestik meg rendbehozzák, de eléggé félek, hogy az eladás körül zűrök lesznek, mert hát ugye a magyarországi joghelyzet.... Hogy is fogalmazzak: hézagos. Az halászik a zavarosban, aki jobban ismeri a terepet. És hát ugye innen messziről lakást eladni? Félek, hogy megint Apuékra nehezedik majd a munka oroszlán része, pedig már eddig is a lakással kapcsolatos hercehurcák nagy része az ő vállukat nyomta.
Vasárnap elérkezett a 32. születésnapom, a nap folyamán jó sokan megköszöntöttek, aminek persze nagyon örültem. Délelőtt mise volt a program, délután pedig játszóház a gyerekekkel. Délutáni szieszta időben (amikor is csak Vicus aludt, a fiúk pedig csak „halkan üvöltöztek”), kiolvastam a Firstborn című könyvemet. Egyenlőre még nem tudom eldönteni, hogy szeressem, vagy ne szeressem. Sok koncepció tetszett benne, meg a szokásos ismeretterjesztőt is megkaptuk különféle tudományos (elsősorban fizikai) témakörökben, de az egész történetben a szálak valahogy csak egészen lazán kapcsolódtak össze. Továbbá nem nagyon tetszik a probléma megoldásának „deus ex machina” megoldása. A második részben (Sunstorm) amikor a napkitörés fenyegette az emberiséget, akkor a globális összefogással épített napernyő (vagy hogyan is lehetne jól fordítani a shield szót) lesz a megoldás. Ez az összefogás, a közösen végbevitt „hőstett” motívum nagyon tetszett abban a részben. Ezzel szemben itt a folytatásban egyfajta ellenhatást látunk, amikor is a kialakuló ember frakciók (az űrlakók és a földlakók, kissé asimovi motívum), szembenállása lehetetlenné teszi a közös munkát. És akkor a piszkos munkát egy marsi értelmes lény szolgáltatja, de azért itt a részletek eléggé kidolgozatlannak tűnnek, nagyon hinni kéne a sztoriban ahhoz, hogy lehetségesnek találjam a felvázolt töténetet. (Hogy a marsiak az általuk kisugárzott szimbólumokat meglátják a Föld sarki jegébe karcolva, az még OK. De hogy ebből nekik egyből leesik a tantusz, hogy a földiek bajban vannak, és meg is tudják tenni az ellenlépést, az szerintem enyhén szólva merész következtetés.) Az utolsó fejezetek egyike, ahol Myra és Yuri megsemmisülnek a Marssal együtt, az nagyon „tetszett”, úgy értem, hogy nagyon jól van megírva, bár nyilvánvalóan érzelmileg manipulál. Ugyanakkor az egész könyv egy nyomott hangulatban fejeződik be, ami kifejezetten nem tetszik, valahogy az az érzésem, hogy „meg van ágyazva” egy negyedik résznek. Tehát a sztori itt és így nem fejeződhet be. Hiszen a Mirről visszakerülő Bisesa találkozik „valahol” Myrával, sőt az addig nem szereplő de már felnőtt unokájával is. Kiderül, hogy az emberek (a Lastborn) ismét harcban állnak a Firstbornnal, és megint vesztésre állnak, ezért szükségük van Bisesára és Myrára. Végülis ezt kétféleképpen tudom értelmezni: Vagy: az emberiség megmenekül, de csak olyan áron, hogy folyamatosan védi ki a Firstbornok különféle csapásait, és a védekezésben szegény Bisesa Dutt illetve leszármazottai mindig kulcsszerepet játszanak. A másik megoldás szerint tényleg jön a negyedik rész, amiben még lezárják az elvarratlan szálakat, és választ kapunk számos kérdésre. Clark egy másik sorozatában már volt ilyesmire példa, amikor is a Rama sorozat utolsó két kötete nem áll meg önállóan, tényleg végig kell olvasni, hogy minden a helyére kerüljön. Olvastam a Firstbornról egy kritikát, miszerint a negyedik résznek biztosan Lastborn lesz a címe (az Firstborn utolsó fejezete alapján). Remélem így lesz, mert így az egész sorozat eléggé depresszált ponton fejeződne be.
rt a régieket már kinőtték, illetve elhasználták. Péntek volt a napja, amikor sort kerítettünk a nagy overállvásárlásra. Boti uszodanapja ugyanis ebben a félévben péntekre került, és a Pyynikki uszodából átmentünk a kalevai uszodába, mert az közelebb van hozzánk. Ráadásul a kalevai uszoda viszonylag közel van a munkahelyemre, így gondoltuk összekombináljuk az összekombinálhatókat, Zsuzsi értem jött autóval, mi pedig teljes létszámban elmentünk overállt nézni. Az első helyen csak a Vicának kaptunk, így Balázsé már rám maradt, mert közben Zsuzsi, Lucussal és Botival bement az uszodába. Tehát Balázzsal és Vicával vágtunk neki a hétvégi nagybevásárlásnak. Eleinte jól is alakultak a dolgok, de úgy félidőnél bekövetkezett az, amitől mindig is féltem: Balázs bejelentette, hogy pisilnie kell. Nosza, rohamtempóban összeszedtem ami még fel volt írva, és elirányultam a pénztárak felé. Mindez a Prismában esett meg, ahol a WC a pénztárak előtti térnél van. Oda álltunk a WC melletti pénztárhoz, de Balu csak egyre mondogatta, hogy már nagyon kell, és nem bírja ki, és egyre fogadtkozott, hogy el tud menni egyedül is. Hát jó, végülis kb 15 méterre voltunk oda, hát elengedtem. (Kétségtelen, ez hiba volt.) Mindenesetre kb. öt perc múlva, rohamfizetés után megyek a WCkhez, és persze Balázs sehol. Nézem a férfiaknál, nincs. Megkérdeztem egy nőtől, aki a női oldalról jött ki, ott se látták. Már éppen kezdem nagyon ideges lenni, és elgondokozni, hogy ilyenkor mit is kellene csinálni, amikor bemondták a hangosbemondóban, hogy egy öt éves „Balázs poika” várja a szüleit a közönségszolgálatnál. Nagy megkönnyebbülés, rohantam oda. Kiderült (vagy legalábbis félig meddig), hogy Balázs nem tudta kinyitni a WC ajtaját, így szólt egy felnőttnek, aki meg odavitte a közönségszolgálatnál, ahol szerencsére még (nagyjából) időben megpisiltették, és bemondták a hangosbemondóban. Hát, ennyi volt a pénteki kaland (ja igen, ovarállt is kaptunk Balázsnak is, hétfőn már abban ment oviba). Mint kitűnt, a finntudásom stresszhelyzetben szárnyakat kap...Szombat délelőtt az ovisoknak foglalkozás volt a templomban, oda vittem őket Botival. Szokás szerint alaposan elkéstünk (az utóbbi időben egyáltalán sehova nem vagyunk képesek időben odaérni). Amíg Vica és Balu a foglalkozáson voltak, addig Botival mi elmentünk a könyvtár épületében lévő ásványmúzeumba. Szép ásványok és hasonlók voltak, de őszintén szólva sose érdekeltek igazán a kövek, és nem is tudok sokat róluk, de azért elmeséltem Botinak, amire még emlékszem, pár dolgot az ércekről, kőzetképződésről, satöbbi. Úgy tűnik, Botit sem nagyon érdekli a téma, a legnagyobb sikert a vasmeteorit minták aratták. Közben az ovisok püspöksüveget gyártottak papírból, mert most volt szent Henriknek, a finnek nemzeti szentjének az ünnepe. Alaposan elfáradva értünk haza, úgyhogy ebéd után nagy szunyálást rendeztünk. Délután már nem is mentünk ki, mert már napok óta szakad az (havas)eső, és nagyon csúnya idő volt.
Szombat este skype konferencia volt a szüleimmel. Sajnos rossz híreket kaptunk a jászfalusi lakásunkról, amiből kiköltöztek az albérlőink. Nagyon leromlott a lakás és a bútorok állaga, ami már csak azért is elszomorított, mert az a lakás olyan kedves nekünk (elvégre ott kezdtük a közös családi életünket). Úgy érzem, alaposan megérett az idő arra, hogy fájó szívvel megváljunk tőle, bár ez nem lesz egyszerű. Apuék kifestik meg rendbehozzák, de eléggé félek, hogy az eladás körül zűrök lesznek, mert hát ugye a magyarországi joghelyzet.... Hogy is fogalmazzak: hézagos. Az halászik a zavarosban, aki jobban ismeri a terepet. És hát ugye innen messziről lakást eladni? Félek, hogy megint Apuékra nehezedik majd a munka oroszlán része, pedig már eddig is a lakással kapcsolatos hercehurcák nagy része az ő vállukat nyomta.
Vasárnap elérkezett a 32. születésnapom, a nap folyamán jó sokan megköszöntöttek, aminek persze nagyon örültem. Délelőtt mise volt a program, délután pedig játszóház a gyerekekkel. Délutáni szieszta időben (amikor is csak Vicus aludt, a fiúk pedig csak „halkan üvöltöztek”), kiolvastam a Firstborn című könyvemet. Egyenlőre még nem tudom eldönteni, hogy szeressem, vagy ne szeressem. Sok koncepció tetszett benne, meg a szokásos ismeretterjesztőt is megkaptuk különféle tudományos (elsősorban fizikai) témakörökben, de az egész történetben a szálak valahogy csak egészen lazán kapcsolódtak össze. Továbbá nem nagyon tetszik a probléma megoldásának „deus ex machina” megoldása. A második részben (Sunstorm) amikor a napkitörés fenyegette az emberiséget, akkor a globális összefogással épített napernyő (vagy hogyan is lehetne jól fordítani a shield szót) lesz a megoldás. Ez az összefogás, a közösen végbevitt „hőstett” motívum nagyon tetszett abban a részben. Ezzel szemben itt a folytatásban egyfajta ellenhatást látunk, amikor is a kialakuló ember frakciók (az űrlakók és a földlakók, kissé asimovi motívum), szembenállása lehetetlenné teszi a közös munkát. És akkor a piszkos munkát egy marsi értelmes lény szolgáltatja, de azért itt a részletek eléggé kidolgozatlannak tűnnek, nagyon hinni kéne a sztoriban ahhoz, hogy lehetségesnek találjam a felvázolt töténetet. (Hogy a marsiak az általuk kisugárzott szimbólumokat meglátják a Föld sarki jegébe karcolva, az még OK. De hogy ebből nekik egyből leesik a tantusz, hogy a földiek bajban vannak, és meg is tudják tenni az ellenlépést, az szerintem enyhén szólva merész következtetés.) Az utolsó fejezetek egyike, ahol Myra és Yuri megsemmisülnek a Marssal együtt, az nagyon „tetszett”, úgy értem, hogy nagyon jól van megírva, bár nyilvánvalóan érzelmileg manipulál. Ugyanakkor az egész könyv egy nyomott hangulatban fejeződik be, ami kifejezetten nem tetszik, valahogy az az érzésem, hogy „meg van ágyazva” egy negyedik résznek. Tehát a sztori itt és így nem fejeződhet be. Hiszen a Mirről visszakerülő Bisesa találkozik „valahol” Myrával, sőt az addig nem szereplő de már felnőtt unokájával is. Kiderül, hogy az emberek (a Lastborn) ismét harcban állnak a Firstbornnal, és megint vesztésre állnak, ezért szükségük van Bisesára és Myrára. Végülis ezt kétféleképpen tudom értelmezni: Vagy: az emberiség megmenekül, de csak olyan áron, hogy folyamatosan védi ki a Firstbornok különféle csapásait, és a védekezésben szegény Bisesa Dutt illetve leszármazottai mindig kulcsszerepet játszanak. A másik megoldás szerint tényleg jön a negyedik rész, amiben még lezárják az elvarratlan szálakat, és választ kapunk számos kérdésre. Clark egy másik sorozatában már volt ilyesmire példa, amikor is a Rama sorozat utolsó két kötete nem áll meg önállóan, tényleg végig kell olvasni, hogy minden a helyére kerüljön. Olvastam a Firstbornról egy kritikát, miszerint a negyedik résznek biztosan Lastborn lesz a címe (az Firstborn utolsó fejezete alapján). Remélem így lesz, mert így az egész sorozat eléggé depresszált ponton fejeződne be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése