Luci ismételten nem alszik. Zsuzsi már nem sokkal lefekvés után beköltözik hozzá, én meg hajnalban hozom ki, hogy valamennyit azért mindkettőnk tudjon aludni, de még így is, Luca bírja legjobban.
Munkaügyileg jól haladok, reményeim szerint még a héten visszaküldhetjük a cikkemet, mert a munka már kész, és csak a szöveget polírozzuk. Remélem hamarosan végleg elfogadásra kerül ez a kézirat, és esetleg a másik beküldött cikkről is hallok híreket.
Botonddal mostanában mindenféle érdekeset csinálunk együtt. Visszatért a tél, így tegnap este sífutottunk egy kört a helyi pályán. Aztán meg esténként programozni tanítom. Úgy jött ez, hogy találtam egy (játék)programot, Mindrover a címe. Apró robotokat kell benne összeállítani, sőt be is kell őket programozni, és mindenféle pályákon lehet versenyezni. A különféle pályáknak különféle céljai vannak, pl. van sima versenyzős pálya, de van „sumo” pálya is, ahol az ellenfelet ki kell lökdösni a sumo-négyszögből. És persze vannak sima harcolós arénák is. A lényeg, hogy tényleg programozni kell ezeket a virtuális robotokat, csináltak hozzá egy grafikus szimbolikán alapuló „programnyelvet”. Megmutattam ezt a programot a fiúknak, és persze rögtön elszabadult a fantáziájuk. Aztán mutattam nekik Boe-Bot videókat is, az még jobban tetszett nekik. Már régóta kinéztem ezt a Boe-Botot, előbb utóbb szeretnék egy ilyet, kísérletezni kiváló lenne. Botival beszélgettünk róla, hogy az ilyen robotokat mindenféle érdekes dologra be lehet programozni, például hogy közessenek egy csíkot a földön, meg hasonlókra. Boti kijelentette, hogy szeretne megtanulni robotot programozni. Mondtam neki, hogy ahhoz először a hagyományos programozást kellene megismernie, mert ugye az ilyen mikrocsipeket, amik a robotokat vezérlik, assemblyben szokás programozni, az meg azért mégsem egy belépő szintű nyelv. Megbeszéltük, hogy megtanítom perlben programozni, az alapvető dolgokat abban is ki tudja próbálni, meg aztán én magam is perlt használok, ha programozni kell. (Bár saját véleményem szerint ez inkább csak scripting, de ez részletkérdés. Még mindíg sokkal komolyabb, mint a BASIC, amivel valaha én kezdtem.) Szóval most esténként húsz perc – fél óra programozás foglalkozást csinálunk a Botival.
Balázzsal pedig elővettük a minap a villanyvasutat. Továbbra is nagyon élvezi a különféle mozdonyok és szerelvények ide oda irányítását, kedden délután ezzel játszottunk, amíg Boti magyar órán volt.
Vicut megint elérte valami hányós vírus, ezért megint itthon van, de talán most már jobb.
Tegnap este befejeztem Coelho A zarándoklat című könyvét. Arról szól, hogy az író végigjárja a híres középkori zarándokutat ami Santiago de Compostelába vezet Spanyolországban. Maga a könyv vegyes érzéseket keltett bennem, és összességében véve nem nagyon tetszett. Pedig nagy hatású könyv, azt el kell ismernem. Leír benne gyakorlatokat, amelyek között vannak nagyon ötletesek is, de az egészet átszövi egyfajta mély okkultizmus, amire nem vagyok vevő, sőt sarlatánságnak tartom annak ellenére, hogy valójában mindig is izgatta a fantáziámat. (Azoknak, akik lelkesednek az okkultizmus és az egyéb titkos tanok iránt, szívből ajánlom Umberto Eco A Foucault-inga című regényét.) Az egyes gyakorlatok úgy vannak leírva, hogy bárki, aki elolvassa egyszerűen elvégezheti őket, sőt a történetben többször szóba is kerül, hogy ez az egész nem kiválasztottak számára fönntartott gyakorlatsorozat, hanem olyan, amit bárki eredményesen elvégezhet. Ugyanakkor félelmetesnek tartom, hogy egyszerűen bemutatja, hogyan kell megidézni saját személyes ördögünket. Szerintem egyszeri embernek nem kéne ilyesmivel foglalkoznia, sőt szerintem lehetőleg senkinek nem kéne ilyesmit csinálnia. Ráadásul a történet vége ködös miszticizmusba rejtett általánosságok gyűjteménye, amit valahogy elnagyoltnak éreztem. Olyan katarzisélményem, mint a Veronika esetében egyáltalán nem volt.
Viszont a zarándoklat gondolata megérintett. Milyen klassz is lehet elmenni, és egy hónapig csak vándorolni, és nem törődni a hétköznapok problémáival. Nagy indíttatásom van a nem túl távoli jövőben végigjárni Szent Jakab útját.
Munkaügyileg jól haladok, reményeim szerint még a héten visszaküldhetjük a cikkemet, mert a munka már kész, és csak a szöveget polírozzuk. Remélem hamarosan végleg elfogadásra kerül ez a kézirat, és esetleg a másik beküldött cikkről is hallok híreket.
Botonddal mostanában mindenféle érdekeset csinálunk együtt. Visszatért a tél, így tegnap este sífutottunk egy kört a helyi pályán. Aztán meg esténként programozni tanítom. Úgy jött ez, hogy találtam egy (játék)programot, Mindrover a címe. Apró robotokat kell benne összeállítani, sőt be is kell őket programozni, és mindenféle pályákon lehet versenyezni. A különféle pályáknak különféle céljai vannak, pl. van sima versenyzős pálya, de van „sumo” pálya is, ahol az ellenfelet ki kell lökdösni a sumo-négyszögből. És persze vannak sima harcolós arénák is. A lényeg, hogy tényleg programozni kell ezeket a virtuális robotokat, csináltak hozzá egy grafikus szimbolikán alapuló „programnyelvet”. Megmutattam ezt a programot a fiúknak, és persze rögtön elszabadult a fantáziájuk. Aztán mutattam nekik Boe-Bot videókat is, az még jobban tetszett nekik. Már régóta kinéztem ezt a Boe-Botot, előbb utóbb szeretnék egy ilyet, kísérletezni kiváló lenne. Botival beszélgettünk róla, hogy az ilyen robotokat mindenféle érdekes dologra be lehet programozni, például hogy közessenek egy csíkot a földön, meg hasonlókra. Boti kijelentette, hogy szeretne megtanulni robotot programozni. Mondtam neki, hogy ahhoz először a hagyományos programozást kellene megismernie, mert ugye az ilyen mikrocsipeket, amik a robotokat vezérlik, assemblyben szokás programozni, az meg azért mégsem egy belépő szintű nyelv. Megbeszéltük, hogy megtanítom perlben programozni, az alapvető dolgokat abban is ki tudja próbálni, meg aztán én magam is perlt használok, ha programozni kell. (Bár saját véleményem szerint ez inkább csak scripting, de ez részletkérdés. Még mindíg sokkal komolyabb, mint a BASIC, amivel valaha én kezdtem.) Szóval most esténként húsz perc – fél óra programozás foglalkozást csinálunk a Botival.
Balázzsal pedig elővettük a minap a villanyvasutat. Továbbra is nagyon élvezi a különféle mozdonyok és szerelvények ide oda irányítását, kedden délután ezzel játszottunk, amíg Boti magyar órán volt.
Vicut megint elérte valami hányós vírus, ezért megint itthon van, de talán most már jobb.
Tegnap este befejeztem Coelho A zarándoklat című könyvét. Arról szól, hogy az író végigjárja a híres középkori zarándokutat ami Santiago de Compostelába vezet Spanyolországban. Maga a könyv vegyes érzéseket keltett bennem, és összességében véve nem nagyon tetszett. Pedig nagy hatású könyv, azt el kell ismernem. Leír benne gyakorlatokat, amelyek között vannak nagyon ötletesek is, de az egészet átszövi egyfajta mély okkultizmus, amire nem vagyok vevő, sőt sarlatánságnak tartom annak ellenére, hogy valójában mindig is izgatta a fantáziámat. (Azoknak, akik lelkesednek az okkultizmus és az egyéb titkos tanok iránt, szívből ajánlom Umberto Eco A Foucault-inga című regényét.) Az egyes gyakorlatok úgy vannak leírva, hogy bárki, aki elolvassa egyszerűen elvégezheti őket, sőt a történetben többször szóba is kerül, hogy ez az egész nem kiválasztottak számára fönntartott gyakorlatsorozat, hanem olyan, amit bárki eredményesen elvégezhet. Ugyanakkor félelmetesnek tartom, hogy egyszerűen bemutatja, hogyan kell megidézni saját személyes ördögünket. Szerintem egyszeri embernek nem kéne ilyesmivel foglalkoznia, sőt szerintem lehetőleg senkinek nem kéne ilyesmit csinálnia. Ráadásul a történet vége ködös miszticizmusba rejtett általánosságok gyűjteménye, amit valahogy elnagyoltnak éreztem. Olyan katarzisélményem, mint a Veronika esetében egyáltalán nem volt.
Viszont a zarándoklat gondolata megérintett. Milyen klassz is lehet elmenni, és egy hónapig csak vándorolni, és nem törődni a hétköznapok problémáival. Nagy indíttatásom van a nem túl távoli jövőben végigjárni Szent Jakab útját.
1 megjegyzés:
Velem együtt. Az álmosságban és a zarándoklatban is.
Zsuzsi
Megjegyzés küldése