Húsvét nyolcada

Ez a munkahét szerencsére rövid volt. Háromszor is álltak le különböző gépek, de az enyém egyszer se esett bele a szórásba, így mehetett a munka a maga rendjében. Pénteken Botival úszni voltunk, ami egy kissé kalandosra sikerült. Hogy, hogy nem, Boti úszónadrágja otthon maradt, így hiába értünk oda időben, mégis alaposan elkésve ért Boti a medencébe. Engem persze elfogott az ismeretlen helyzetekben fellépő pánik, de szerencsére kiderült, hogy a pénztárnál lehet kölcsönözni úszóruhát. Végül persze elég kevés idő maradt úszásra, ezért megpróbáltam egy kissé nagyobb tempót diktálni, de hát nem nagyon lehetett, mert a többiek, khmm..., útban voltak. Úszás után még hancúroztunk egyet a gyerekmedencében, Boti bemutatta lábtempó tudományát. Szerintem egész szépen fejlődik, talán hamarosan már teljesen megtanul megállás nélkül úszni. A programot az elmaradhatatlan szauna zárta. Uszoda után még bevásároltunk hétvégére, így meglehetősen későn értünk haza.
Szombaton az ovisoknak foglalkozás volt a templomban, oda mentünk. Amíg az ovisok kézműveskedtek, mi ismét csak Botival elmentünk a lakásfelszerelés boltba (Bauhaus) meg az autós boltba (Biltema) mindenféle felszerelést vásárolni. Először is a gardróbban kicseréltük az egyik falon a polcrendszert, illetve a CD lejátszó hangfalait fel akartam rakni a falra, hogy ne foglalják a konyhapulton a helyet. Ez utóbbihoz kinéztem egy remek szerkezetet, amivel ezeket a lapos televíziókat szoktak a falra rögzíteni. 15 kilóra van hitelesítve, szóval remélhetőleg elbírja a másfél kilós hangfalaimat.... Szombat délután a beszerzett szerelvények beépítése volt a program. A hangfalakkal nem is volt semmi probléma, de a polcrendszer falra rögzítő sínjeivel kissé megjártam. Mint minden modulrendszerű elemnél, ezek is többféle méretben kaphatóak, többféle változatban. Olyan hosszúságban, amilyen nekem kellett (két méter tíz centi) nem volt olyan, amin elő vannak fúrva a csavarok helyei. Nem baj, volt sima, gondoltam, mi az nekem, fúrok én rá lyukat, amennyi csak kell. Aztán kiderült, hogy ez a sín valami hihetetlenül kemény acéllemezből van, így az összesen négy lyuk kifúrása vagy egy órámba meg négy fúrófejbe került, mert sorban leolvadt róluk a fúróél. Így aztán szombaton csak az előkészítést csináltam meg, a beépítés vasárnap délelőttre maradt. Persze emiatt el is késtünk a miséről vasárnap. Vasárnap délután játszóház volt, ami szerintem egészí jól sikerült, még a gyerekek sem voltak olyan vadak, mint máskor. (Tavaszi fáradtság?)
Luca valami egész furcsát alkot a közlekedésben. Sajnos eddig valahogy úgy volt, hogy úlésből megpróbált lehasalni, de az egyik lába mindig beakadt a hasa alá. Észrevette, hogy így fél fenékkel tud a parkettán csúszkálni, és néha így ment. Vasárnap vettem észre, hogy véletlenül kiakadt a hasa alól a lába, és ő meg a helyett, hogy lehasalt volna, vagy megpróbált volna négykézlábazni, inkább visszatornázta a lábát a beakadt pozícióba, és úgy csúszkált tovább. Mondanom se kell, hogy nem nagyon örülök ennek, úgyhogy párszor segítettem is neki, hogy inkább akkor menjen hason, de ne csúszkáljon a fenekén. Remélem, ha odafigyelünk, hamar elfelejti ezt.
A héten jó sok munkám lesz. Ma reggel kaptam az emailt, hogy elfogadták az egyik cikkemet. Ennek nagyon örülök, ez az első elfogadott cikkem ebben az évben. Az a tervem, hogy idén hat elfogadott cikkem lesz, és van is egy másik beküldve, meg két másik írás alatt, úgyhogy megvalósítható a cél. Tehát ez a hét jól kezdődött.