1. nap (júl. 13.): Kangasala – Tampere -Helsinki – Tallin -Valahol a vadonban

Táv: 85 km

Végül csak sikerült elindulnunk a hosszas készülődés és halogatás után. Természetesen minden ellenünk dolgozott: az Egyetem költözése, amiben részt kellett venni, de legfőképpen az időjárás: sehogyan sem akar nyár lenni. De ha tovább húzzuk az időt a várakozással, elmúlik a szabadságom,és nem mentünk sehova. Így nagy levegőt vettünk, és belevágtunk.

Már kedden teljesen összecsomagoltunk, így reggel csak a biciklikre kellett felrendezni a holmit, és a már unalomig ismert úton betekertünk Tampere vasútállomására. Ismerkedtünk a megterhelt biciklik féktávolságával, és ügyeltünk, hogy ne legyen defekt, mert akkor lekésnénk a vonatot. Szerencsére minden jól ment, úgyhogy az első izgalmasabb programpontot a vonatra való felszállás jelentette: a 3 biciklinek 2 külön kocsiba kaptunk helyjegyet, a saját ülőhelyünk pedig egy harmadik kocsiban volt.

Boti meg én tettük egymás mellé a biciklinket, de amikor felszálltunk, ott volt már egy harmadik bringa is, ami nem volt rendesen a helyére akasztva. A cuccoktól mozdulni sem bírtunk, így hát megvártuk, míg Csabi végzett a maga bringájával, és segítségünkre sietett. Felakasztotta a mi bringánkat, de a 3. bicaj ezáltal alaposan beszorult.

Ehhez képest a leszállás egészen egyszerű volt a rengeteg kisebb-nagyobb csomag ellenére. Helsinkiben is egészen könnyedén megtaláltuk a megfelelő kikötőt, még arra is jutott idő, hogy pénzt vegyünk fel, és valami harapnivalóval felvértezzük magunkat, mielőtt a kompra felgördültünk volna. Ez volt a kompút legizgalmasabb része, hiszen biciklivel még nem kompoztunk – de a youtube-ról és blogokból már felkészültünk. Nem ért hát váratlanul, hogy a kamionok között volt a helyünk.

Maga a kompút elég unalmasan telt, csak az okozott némi derültséget, amikor Csabi a nagy szélben elrepítette kedvenc sipi-sapiját, ami egy két szinttel lejjebb kávézgató hölgy ölébe pottyant.

 Tallint már láttuk korábban, így most egyenesen a továbbindulásra koncentráltunk. Sikeresen megtaláltuk a bicikliutat, ami a tengerparton vezet, és nagyon jól ki van jelezve és ki van építve. Csomó kormoránt láttunk. Az út egy természetvédelmi területre vezetett: mire idáig jutottunk, már jócskán elfáradtunk. Ezen a napon kempinget nem találtunk, de egy csomó kiépített sátorozóhely mellett vezetett az út, az egyikbe begördültünk, és sátrat vertünk. Sajnos folyóvíz nem volt, de a tenger rendelkezésre állt, így abban mostuk le az ut porát. A kulacsainkban levő víz segítségével vacsit főztünk (fincsi porkaja), de elmosogatni nem tudtunk (rájöttünk néhány otthon felejtett holmira, pl. szivacs, mosogatószer, só). Nagyon jót aludtunk.