Táv: 78 km
Ezen a napon kicsit enyhült a szél. A nap hol sütött, hol pedig elbújt, nagy esőket ígérő felhők mögé, de végül nem áztunk meg. A pihenőnap hatására vidáman, kipihenten nyomtuk a pedált egész Viljandiig, itt volt az első pihenő. 
Viljandit nem hiába nevezik Észak-Európa rejtett gyöngyszemének! Nagyon szép helyen fekszik (bár egy vízválasztó hegy legtetején, ezért ugyancsak kapkodtunk levegő után, mire megérkeztünk!). Maga a város csodálatos: tele ezekkel a tipikus észt házacskákkal, látványos utcaképek, és még egy vár is van elég jó állapotban.
Itt élt és alkotott Paul Kondas festőművész, aki megihlette a város vezetését, ezért egy csomó kőepret helyeztek el a városban – mondjuk szerintem ez nem javított a városképen, de sebaj.
Viljandiban két híresebb templom van, az egyiket Szent Pálról, a másik meg Szent Jánosról (?) van elnevezve. Ez utóbbiba mentünk be először Botival. Maga a templom szinte teljesen üres és disztelen volt belülről, csupán egy létrát ábrázoló kép volt benne (amiről feltételeztük, hogy Jákob lajtorjája). A templom története elszomorító: a lengyelek építették (ferences apátság (? - azt sem egészen értem, hogy a ferenceseknek hogy volt apátságuk...)), mikor a terület lengyel fennhatóság alá tartozott. Később emlékeim szerint a svédek keze alá került, akik megőrizték templom-mivoltában, majd előbb-utóbb az oroszoké lett, akik bezárták, kifosztották, majd bútorraktárnak használták (és hagyták jól tönkremenni).
Később a Péter-Pál templomot is megnéztük Csabival. Ezt máig is használják, és valamelyik főember építtette fiatal feleségének a kedvéért Tudor stílusban.
Viljandiból aztán a Sooma nemzeti parkba tekertünk. Ez a terület egy mocsárrét, amelyet tavaszonként eláraszt a víz – ennek megfelelően jócskán vannak szúnyogok és fecskék is. Itt találkoztunk Hangjanixszel a botrányos hangú fecskével, aki „gyönyörű” dalával akarta megédesíteni az esténket. Pedig amúgy sem volt rossz, mert Csabi most próbálta ki, hogy mire képes a trangiával: csirkecombokat sütött nekünk vacsorára. A dolognak két szépséghibája volt csupán: lassan készült el a vacsi (de addig mi felvertük Botival a sátrat meg bepakoltunk, stb.), másrészt ki kellett csontozni a csirkecombokat és a csontot elveszejteni a sűrűben. Ezen az estén is ugyanis vadkempingeztünk: Észtországban több helyen is vannak kialakított sátorozóhelyek, ahol pottyantós wc és tűzrakóhely várja a táborozni vágyókat, no meg gondosan nyírt fű. Itt még folyó víz és csap is kiegészítette a felhozatalt, úgyhogy idilli táborhely volt. Mások is voltak rajtunk kívül: két lakóautó meg egy fickó aki egy sátorlap alatt aludt. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése