Táv: 57 km
Reggel ismét ezerrel sütött a nap, és a tegnapi meghalásra való
tekintettel, no meg mosni is kellett, beiktattunk egy pihenőnapot.
Tartutól most nyugatnak fordultunk. Az út legelején nem a
forgalmas műúton mentünk, hanem Csabi talált egy rövidítést a
kertek alatt- az igaz, hogy hellyel-közzel kavicsos földút volt,
de nagyon szép tájakon vitt keresztül, meg valami nagy
ragadozómadarakat is láttunk.
Vaibla a Vortsjärv tó partján fekszik, ez a terület
kirándulóközpont, sok látnivalóval, múzeummal, turistaösvénnyel
– gondoltam is, hogy alkalmasint a gyerekekkel is el lehetne ide
jönni egy hetet eltölteni. Amúgy is Észtországban minden adott
egy jó nyaraláshoz gyerekekkel.
Azért ebben a Vaiblában elég tábori körülmények fogadtak, az
egész leginkább egy felújított úttörőtáborra emlékeztetett,
ahol iskolai kirándulásokat is lehet rendezni. Cserében volt egy
akadálypálya, ami Boti szerint nagyon kreatív volt. Ő végig
tudott rajta menni, de sem én, sem Csabi nem.
Elég korán megérkeztünk, amikor még rajtunk kívül tán csak
egy-két család volt, de később aztán jöttek még, ki sátorral,
ki kabinkában… Azt számolgattuk Csabival, hogy vajon mennyi
vendég termeli ki a tábor fenntartásának költségét.
Megejtettük az immár nagyon aktuálissá vált mosást is – az
erős szél segítségünkre volt a szárításban. Másnap indulásig
majdnem minden meg is száradt. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése