Táv: 9o km
Következő reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, de igen erős
szél fújt. Mindez nagyon alkalmas volt arra, hogy a sátrat
megszáritsa, amely meglehetősen harmatos volt.
Összeszedelőzködtünk, és már indultunk is Rakvere irányába.
Az út kezdetben a tájvédelmi körzetben vezetett. Az erdőkből
kiérve is gyönyörű fasorokon át kanyarogtunk, elbicikliztünk az
előtt a templom előtt, amelyet a hálás utókor emelt annak a 41
(?) hajóskapitánynak a tiszteletére, akik a környéket
felvirágoztatták. Egy másik helyen pedig egy szépen felújított,
és ma hotelként működő uradalmi kastély előtt vezetett el az
utunk.
Egy ismerősünk azt mondta, hogy ő nemrég járt körbe
Észtországban, és a keleti fele nem tetszett neki, mert akkora a
szegénység. Nekem más volt a benyomásom: igaz ugyan, hogy sok az
eladó ház, de ahol laknak, mindenütt gyönyörűen műveltek a
kertek, még a legutolsó kis falu kis boltjában is tudtunk
kártyával fizetni, na és szinte mindenhol van wifi, sok helyen
ingyen (máig nagyon sajnálom, hogy nem fényképeztük le: egyik
településre beérve a villanyoszlop tetején a gólyafészek,
alatta a tábla, hogy ingyen wifi-használat…. A modern gólyáknak
már wifi is jár a fészek mellé!). A fiúk út közben magyarázták
el nekem, hogy az észt kormány kitör
ési lehetőséget lát az
internetben, ezért törekszik mindenhol ingyen wifit biztosítani
(vagy valami ilyesmi). Azt sem tudtam korábban, hogy a skype is észt
találmány.
Rakvere felé kellemes hátszélben mentünk – ez volt az utolsó
eset a hátszélre… A városba érve először is kerestünk egy
helyet, ahol ehetünk. Egy saslik-étteremre bukkantunk, ahol jól ki
is használtuk a lehetőséget, és hárman háromféle saslikot
ettünk. Itt az éttermes néni semmi épkézláb nyelvet nem
beszélt, csak oroszt meg észtet, így kicsit nehéz volt megérteni
egymást, de végül csak megértettük egymást. Kosztolás után
aztán körbebringáztunk Rakvereben, megcsodáltuk a várat
kivülről, Botival bementünk megnézni egy templomot, de nem
gyakorolt rám különösebb hatást :-o. Amúgy itt Észtországban
megérint a történelem szele: csomó település az 12oo-as években
alapult, csomó vár, meg kőépületek…. Furcsa, hogy annyira nem
tudok semmit az észtekről. Ki hallott például Rakvereről,
Haapsaluról vagy Viljandiról? Pedig ezek olyan települések,
amelyeket érdemes megnézni! Ezekben a bringatúrákban ez is egy fő
pozitívum, hogy a területet egy kicsit megismerem, sokat
beszélgetünk ilyenkor Csabával a helyi történelemről,
gazdaságról, és hasonlókról.
Rakvereben az utunk aztán éles fordulatot vett, innentől dél felé
haladtunk tovább. Rakvere és Tartu között a térkép semmi
nagyobb települést nem mutat, és az internet sem tud semmilyen
kempingről, Csabi biciklis GPS-e sem jelzett semmi táborozási
lehetőséget, így kissé aggódva folytattuk az utunkat. Ráadásul
Csabi biciklije is egész nap kerregett. Rakvere határában aztán
Csabi rájött, hogy valószínűleg a küllők lazultak ki, és
rögtön orvosolta is a bajt. Ezután valóban simán gurult a
bicikli.
Tovább tapostuk a pedált, a szél egyre erősödött, a nap
tikkasztóan sütött. Mikor már az erőim végére értünk,
elértük azt a helyet, melyet elneveztem Isten gondoskodik 1-nek. Ez
egy kis tó partja volt, napsütéses, szép lapos tisztással, amely
egyben strandként is funkcionált. Maga a biciklisút ugyan nem vitt
közvetlenül ide, de valahogy éppen letévedtünk az útról, és
akkor találtuk a helyet, amikor az utat kerestük. Éppen egy széria
emberke piknikezett, őket kérdeztük, tudnak-e valami helyet, ahol
sátrat verhetünk, így derült ki, hogy z a tópart félig-meddig
kempingnek is használatos: zuhany ugyan nincs, de szép, tiszta WC
az van, és az ú porát is lemoshatja az elszánt versenyző a kb.
16 fokos tóban.
Így aztán sátrat vertünk, és a kedves emberek még a piknikükből
meg is vendégeltek, amit sértés lett volna visszautasítani. Én
aztán csobbantam a tóban, Csabi csak derékig merítkezett meg, Boti
pedig reggelre halasztotta a dolgot (de akkor aztán nagy lubickolást
rendezett).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése