2. nap (júl. 14.) Erdő – Loksa – Vosu

Táv: 79 km 

A reggel gyönyörű napsütéssel köszöntött. Lesétáltunk Csabival a tengerpartra, megtanulmányoztuk a barna moszatokat és a csigák gradálását -iszonyú sok csiga mászkált mindenfelé. A reggel hangulatát csak az rontotta egy kicsit, hogy nem volt már túl sok ivóvizünk, így kávéra se jutott.

Gyorsan tábort is bontottunk, majd nekivágtunk a kilométereknek. Csabival az út menti virágokban gyönyörködtünk: kétféle orchideát (kosbort) is láttunk.

Csabiban egyből felidéződtek azok az évek, mikor gimis korában a Zemplénbe jártak táborozni – ezekről a kirándulásairól mindig megemlékezik, mikor kosbort lát :-) Botond ilyen útjaink során mindig kimerítő oktatást kap biológiából, ezúttal a kosborokról, ezek ritka előfordulásáról Magyarországon, és ezzel kapcsolatban különböző társulásokról és élőhelyekről volt szó. Szegény Botinak már a fülén jön ki az állandó biológia irányú oktatás… :-O

Az út továbbra is a tengerparton vezetett, így szépen kanyarogtunk a parttal, végig a félszigetek mentén. Csabi eléggé el is keseredett, mondván, hogy csak tekerünk-tekerünk, de nem haladunk semmit – mi lenne, ha levágnánk a kanyarokat? De Botival leszavaztuk, végülis biciklizni jöttünk! Mentünk hát tovább a part mentén a következő félsziget ívét követve, keveset haladtunk előre, de szép helyeket láttunk. Egy erdőszélen még egy róka is kiszaladt elénk, de aztán meggondolta magát, és visszament. Amúgy az is feltűnő, hogy itt rengeteg a gólya, ilyenkor ébredek rá, hogy mennyire hiányolom őket. Amit viszont nem hiányolok Finnországban, az a szabadon mászkáló kutya: itt abból is kerül néhány, szerencsére nem túl sok.

Az este Vosuban ért bennünket, egy kempingben, amiről úgy hírlik, hogy az Észtország legjobb kempingje.

Valóban elégedettek is voltunk: a talaj egyenes, a fű rövidre nyírva, wifi, konyha, melegviz, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Az infos néni remekűl beszélt angolul, és még egy kis info package-et is adott, melyben térképek és programajánlatok is voltak. Sátorverés után ismét főzőcskéztünk egy kis porkaját, majd megnéztük a homokos tengerparti strandot, de nem fürödtünk – nem volt elég meleg.

Ehelyett egy kicsit sétálgattunk, és az út mentén újabb fajta kosborra bukkantunk, valami általunk nem ismert fajtára. Az áfonya is érik már, abból is eszegettünk pár szemet, majd visszaballagtunk a sátorba szunyókálni.