Nauvo szigetének nyugati partján

Miután elértük a tengert, az út igen fárasztó hullámvasúttá változott. Gyakran jöttek rövid, de meredek kapaszkodók, ahol csak igen lihegve tudtunk fölkapaszkodni, s ezeket általában heves lefelé vágták követték, helyenként egészen a következő emelkedőig.
A környék központi települése Pargas. Ide még nagyon szép hidakon érkeztünk. Első pillantásra jól kiépített nyaralóvárosnak tűnt. Be is mentünk a turista információs irodába, ahol nagyon kedvesen elláttak tanácsokkal a látnivalókat illetőleg, valamint kaptunk egy rakás térképet a környékről, sőt minden útba eső szigetről külön is, nem is beszélve a kompmenetrendekről.

A táj határozottan Åland szigeteire emlékeztet, természetesen nem véletlenül, hiszen azok igen közel vannak hozzánk. Nauvoban a bolt kasszájánál a pénztáros mind finnül, mind svédül is bemondta a fizetendő összeget, lévén, hogy a helyi lakosság svéd, míg a turisták többsége finn anyanyelvű.
Pargas-ban megnéztük az eddig látott legnagyobb, s talán legrégebbi kőtemplomot. Belül helyenként a reformáció előttről származó freskókat. Nauvóban is megnéztük a kisebb, kevésbé ismert ilyen templomot.
Estére, midőn elértük a kinézett kempinget kiderült, hogy az bezárt. Így, a kompállomáson kapott tanácsot követve egy félreeső réten táboroztunk le. Igen jó vacsorát készítettünk, s bár vízkészletünk igencsak szűkös, kellemesen telt az esténk.
Reménykedünk benne, hogy jó időnk a hátralévő két napon is kitart. Holnap a tervek szerint végigkompozzuk a szigetvilág nyugati részét, s megpróbálunk Korppo, Houtskari, és Iniö érintésével egészen Lapunenig eljutni. Meglátjuk, hogy sikerül a sok kompozást összeszervezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése