2015. július 29., szerda

A finn szigetvilágban

Nauvo szigetének nyugati partján
Az időjárás előrejelzés ellenére gyönyörű napsütésre ébredtünk. Az esők még az éjjel átvonultak felettünk, s utána meleg és száraz levegő érkezett ismét. Nosza, reggel nem is haboztunk sokat, korán keltünk, s mär kilenc órakor a nyeregbe pattantunk. Hamar el is értük Lieto régi kőtemplomát, s élőben megnéztük a tíz órás harangjátékot. Ez után kis utakon csalinkázva értük el Kaarina települést, ami már a szigetvilágban körbevezető körűt egyik állomása. Innen jobbára a 180-as utat követtük. Sok helyen nagyon jó kerékpárút volt, de néhol csak rossz minőségű földút, így gyakran tekertünk az úton annak ellenére, hogy mellette haladt a kijelölt bicikliút. 
Miután elértük a tengert, az út igen fárasztó hullámvasúttá változott. Gyakran jöttek rövid, de meredek kapaszkodók, ahol csak igen lihegve tudtunk fölkapaszkodni, s ezeket általában heves lefelé vágták követték, helyenként egészen a következő emelkedőig.
A környék központi települése Pargas. Ide még nagyon szép hidakon érkeztünk. Első pillantásra jól kiépített nyaralóvárosnak tűnt. Be is mentünk a turista információs irodába, ahol nagyon kedvesen elláttak tanácsokkal a látnivalókat illetőleg, valamint kaptunk egy rakás térképet a környékről, sőt minden útba eső szigetről külön is, nem is beszélve a kompmenetrendekről.
Igen, a kompok. A szigetek többségét csak komppal lehet elérni, s ezek az úthálózat szerves részét képezik. Mint ilyenek, egy kivételével ingyen és bérmentve lehet őket használni. Ma csak egy ilyenen utaztunk, amikor Pargas szigetéről átkeltünk Nauvo-ra. Az út nem volt több, mint tíz perc, és három komphajó is szolgált a csaknem két kilométeres átkelésnél. 
A táj határozottan Åland szigeteire emlékeztet, természetesen nem véletlenül, hiszen azok igen közel vannak hozzánk. Nauvoban a bolt kasszájánál a pénztáros mind finnül, mind svédül is bemondta a fizetendő összeget, lévén, hogy a helyi lakosság svéd, míg a turisták többsége finn anyanyelvű. 
Pargas-ban megnéztük az eddig látott legnagyobb, s talán legrégebbi kőtemplomot. Belül helyenként a reformáció előttről származó freskókat. Nauvóban is megnéztük a kisebb, kevésbé ismert ilyen templomot.
Estére, midőn elértük a kinézett kempinget kiderült, hogy az bezárt. Így, a kompállomáson kapott tanácsot követve egy félreeső réten táboroztunk le. Igen jó vacsorát készítettünk, s bár vízkészletünk igencsak szűkös, kellemesen telt az esténk.
Reménykedünk benne, hogy jó időnk a hátralévő két napon is kitart. Holnap a tervek szerint végigkompozzuk a szigetvilág nyugati részét, s megpróbálunk Korppo, Houtskari, és Iniö érintésével egészen Lapunenig eljutni. Meglátjuk, hogy sikerül a sok kompozást összeszervezni.

Nincsenek megjegyzések: