Egy nehéz nap

A norvég határtól 15 km-re, a vadonban.

Gyerekkoromban, a lakásunk folyosóján volt egy hosszú, piros szegélyű szőnyeg. Néha (vagy nem is annyira néha), Zoltán öcsémmel rohangáltunk rajta, s ilyenkor ez a hosszú szőnyeg hosszában meggyűrődött. Szép hullámok keletkeztek rajta, mintha egy hullámtani kísérlet szemléltetőeszköze lenne.

A vidéket, amelyen most tekerünk, elsősorban a jégkorszak gleccserei alakították. A több kilométer vastag jégár dél felé nyomult a Balti pajzson (aminek északi részén most vagyunk), és mindent leborotvált róla, egészen az alapkőzetig. Sőt, magába az alapkőzetbe is több száz méter mély barázdákat vásott, melyek mostanában, mint észak-déli irányú párhuzamos völgyek tűnnek föl a térképen. Nos, a derék finnek erre a terepre építettek egy nyugatra, a norvégokhoz vezető műutat, a 92-est. A terep és az aszfalt kölcsönhatásából valami olyasmi kerekedett ki, mint gyermekkorom hosszú piros előszobaszőnyege, rohangálás után. Csak ez a hullámvasút kilencven kilométer hosszú, és a hullámok rajta kábé száz méter szintkülönbséget tesznek ki.

Korábban többen figyelmeztettek, hogy ez az út nem hétköznapi kihívás a koca-bringatúrásnak (mint mi is). No, ma megtudtuk miért. Valószínűleg több szintkülönbséget teljesítettünk a mai nap folyamán, mint a szombat óta megtett korábbi 320 kilométeren, holott az abszolút tengerszint feletti magasságunk valami kétszáz és háromszáz méter között volt végig. Az emelkedők meredekek és nagyon csalósak. Az ember úgy látja, hogy mindjárt fent van a tetején, de amikor odaér, az út csak emelkedik tovább, esetleg egy cseles kanyar után. Találkoztunk ma 8% és 10% emelkedő táblákkal is. No, ott aztán nem volt pardon, le kellett szállni, és tolni a gépeket. A mai összesen 85 km távból legalább 5 biciklitolás volt.

Az út egyébként nagyon szép. Kimásztunk már Finnország lápos-mocsaras tajgájából, most tunturik és tundrák vesznek körül. Ma láttam egy nyíló zergeboglárt is, meg alpesi jellegű harangvirágokat, amilyenhez hasonlóakat utoljára tán a Magas-Tátrában. A rénszarvasok ma is jötte-mentek az utakon, jóformán már fel sem tűnnek. Nem túl félénkek, de elszaladnak, amikor közel tekerünk hozzájuk.

Történt ma egy érdekes kalandunk. Még azelőtt történt, hogy rátértünk volna a fent bepanaszolt 92-es útra. Akkor is épp egy emelkedőn nyomtuk a pedált felfelé keményen, amikor is elsuhan mellettünk egy autó. Előttünk vagy száz méterre épp egy parkoló volt, ott megállt, kiszállt belőle két férfiú, és elkezdtek vadul fotózni bennünket. Sőt, midőn kicsit közelebb értünk, le is szólítottak minket, magyarul! Kiderült, hogy fotóriportot készítenek az északi érdekesebb helyekről, és épp a Nordkapp felé autóznak. Meglátták a zászlót a bringámon, és megálltak velünk egypár baráti szót váltani. Mondanom sem kell, mi is örültünk a találkozásnak. Jól esik egy-két jó szót váltani ismeretlen ismerősökkel, pláne egy jó nagy emelkedő tetején. Végül kölcsönösen szerencsés és sikeres utat kívántunk egymásnak, s hogy mindannyian elérjük úticélunkat. Ki gyorsabban, ki kicsit lassabban.

Jókívánság ide, tűrhető időjárás oda, ma majdnem feladtuk a küzdést. A fő ok, a sátorpózna. Ivalo-ban sikerült ugyan venni egy pót-póznát, de az vagy harminc centivel hosszabb, mint az eredeti, s így teljességgel lehetetlen felállítani a sátrat. Amikor ezzel szembesültem, nagyon magamba zuhantam. Szerencsére tartottam magam az ilyenkor jól bevált menetrendhez, s előbb megfőztük, s megettük a vacsorát, s csak utána álltunk neki átgondolni a dolgok állását. Az átgondolást kicsit hátráltatták a körülöttünk rajzó szúnyogok (száz-)ezrei. (Hogy ezek mit esznek, amikor mi nem járunk erre?

Végül rászántam magamat, s a régi és az új pózna szegmenseiből kombináltam ki a cseredarabot. Kis nehézséget jelentett, hogy az új póznának még a szegmensei se olyan hosszúak, mint a réginek, de szerencsére, az átmérő az pont stimmelt. Így végül sikerült megfelel kombinatorikával teljesen megfelelő hosszú póznát kreálnunk itt a semmi közepén, aminek nagyon megörültem. El is határoztuk, hogy azért sem adjuk fel, s holnap tovább nyomulunk, immáron Norvégiában.

Technikai közlemény: Sajnos a mobil előfizetésemhez nem működik az adat roaming Norvégiában, így nem tudom, mikor tudom feltölteni a blogbejegyzéseimet.