2015. július 11., szombat

Elértük a tengert!

Olderfjord kempingjében.
Reggel kellemes napsütésre ébredtünk, mondhatom, jó későn, helyi idő szerint nyolc órakor! A kései kelést kései indulás követte. Sajnos a szép reggel után beborult az ég, s ugyan eső az nem volt, de feltámadt a jeges északi szél, ami természetesen szembe fújt. Mindjárt az elején átvágtunk a katonai területen, ahol többször  is ki volt írva, hogy se megállni, se kempingezni ne próbáljunk. Az út ennek ellenére gyönyörű volt, egy folyócska partján futott egy jellegzetes gleccservölgyben. A szemközti oldalon festői hegyek láthatók helyenként hófoltokkal, s itt-ott láthatók a jellegzetes U alakú mellékvölgyek, ahol a jégár futott alá a hegyekből. 
Végül elhaladtunk Bodo reptere mellett, s elértük Lakselv települést. Itt vásárlási szünet, feltöltöttük raktárainkat, és ettünk is egy gyors (kései) uzsonnát, s már indultunk is tovább északnak. Még pár kilométer, s a GPS magasságmérője a tengerszint feletti nulla métert mutatott, s valóban, egy kanyar után megláttuk a tengert.
Az út további része a tenger és a fjordot övező hegyek csodálásának jegyében telt. A nap időközben ismét kisütött, úgyhogy minden adott volt jó pár fénykép készítéséhez. Az út határozottan csalóka. Bár a tengerpart mellett halad, ez korántsem jelenti azt, hogy vízszintes. Komoly mászások vannak, néha egy-két kilométeren akár hetven méterre is fel kell kapaszkodni. Mi tagadás, embert próbáló volt a terep, s gyakorlatilag folyamatosan szembeszelünk volt, nem is gyenge. A jeges szélnek és az erősen sütő napnak a kombinációja produkálja az izzadó hát, s közben jegesre fagyó mellkas szindrómát. Minden lelkes biciklizőnek csak ajánlani tudom.
Este fél hét magasságában értük el a kitűzött nyolcvan kilométert, de nem találtunk megfelelő helyet a vadkempingezéshez, ezért Olderfjordba érve megint kempingezésre adtuk a fejünket. Éppen a vacsit gyártottam az alkoholos főzőn, amikor a szomszéd sátorból átjött egy ember, szintén bringás s ellátott pár jó tippel a Nordkappal kapcsolatban. Mai szálláshelyünk az elágazás a Nordkappra és a világ többi részére menő utak között, ezért aki északra megy, az oda is és vissza is megfordul itt. Megtudtuk, hogy a hátralévő száznegyven kilométer odafelé könnyebb terep, mint vissza, valamint, hogy az utolsó harminc kilométer embert próbáló útvonal, több nagy szintkülönbséges mászással. Illetve ismét hallottuk a figyelmeztetést a hírhedt alagútról, ami a kontinenset összeköti Mageroya szigetével, ahol maga az északi fok van. Attól tartok, holnap első kézből megtapasztaljuk ezt a csodát, hisz nincs más út a célunkhoz.
Ma az út mellett több nagyon szép, és otthon ritka, védett virágot láttam. Egy helyen tömegben virágoztak a szúnyoglábú bibircsvirág nevű orchideák, máshol valamilyen körtike virított a fenyéren. Egyre több az általam nem ismert virág, de szép színes az út mente. Látszik, hogy nyár közepe van. Nagy kár, hogy a metsző jeges hideg erről nem hajlandó tudomást venni.
Nagyon érdekes az éjféli nap, csak kissé felborítja a napi ritmusunkat. Már éjfél elmúlt, most, amikor e blogbejegyzést írom, de szép délutáni lapos napsütés van odakünn. Igyekeznem is kell már aludni menni, mert holnap ismét nem egyszerű útszakasz áll majd előttünk. Fel az alaptáborig!

Nincsenek megjegyzések: