Zoolandia kempingben Lieto határában
Ma gyönyörű napunk volt. Ahogy a meteorológia megígérte, ma egész nap sütött a nap, a szél alig fújt, és szinte már nyári időjárásunk adódott, már persze csak úgy finn mértékkel mérve. Ezen kívül találtunk egy nagyon kellemes útvonalat Turku irányába, amin elhanyagolható volt az autós forgalom, s a terep is nagyjából egészében lejtett. Milyen jó dolog is a tenger felé haladni!
A jó időnek, szép útvonalnak s a könnyű terepnek köszönhetően rettentő jól haladtunk. Mindössze öt óra tekeréssel 102 km-t tettünk meg, ami nagyon erős, 20 km/órás átlagsebesség. Ilyet általában csomag nélkül, hazai pályán szoktunk teljesíteni, nem bringatúra közepén. Igaz, főleg Zsuzsi diktálta az iramot, s nem kímélte a pedált, én csak lobogtam utána. Az is besegített, hogy a tegnapi fárasztó nap után reggel kilencig aludtunk, s csak 11 óra magasságában sikerült elindulni. Még a kempingben vettük észre, hogy a bejáratnál a tiszteletünkre a finn, holland és német mellé felhúzták a magyar lobogót is, jelezve a sokféle nációt, akik épp ott vendégeskedtek. Mikor a recepción erre rákérdeztünk, akkor mondták, hogy idén mi vagyunk az első magyar vendégek.
A kései indulást követően Punkalaidun irányában haladtunk, ahol megnéztük a környékbeli tanyasi életet bemutató szabadtéri múzeumot. Ismét megállapítottuk, hogy nagy vonalakban itt is hasonló lehetett tanyán élni, földművelést folytatni, mint akár Magyarországon. Szegénység és nyomor hagyta nyomát az ott élőkön. A kiállítás legérdekesebb része a tanyasi iskola volt, ami a gépállomás egyik kocsiszínjének egyik részében működött. A legérdekesebb aspektus, hogy az az iskola még 1984-ben is működött, a falon kiállított dicsérő oklevelek tanúsága szerint.
Ezután élelemvásárlás és uzsonnázás következett a falu központjában, majd tovább tekertünk Oripää felé. Érdekes, hogy ennek a településnek a neve „ménfő”-t jelent, ami otthon is egy létező település. Ezután elértük Aura-t, ahol éppen kirakodóvásár volt. Helyi termelésű szamócát is árultak, amiből alaposan be is lakmároztunk, ott mindjárt, a piactér szélén. Ez volt az idei év első igazán jó ízű finn szamócája nálam.
Ezután már későre járt, s nekiálltunk szállást keresni, amit a Zoolandia vidámpark kempingjében találtunk meg. Ismét jól esett a forró zuhany, és a meleg vacsora (két fogásos: tészta tésztával). Sajnos estére megérkezett az eső is, és most a sátorból hallgatjuk, hogy odakünn esik. De mindez nem tántorít el minket, holnap már a turkui szigetvilágban tekerünk, s remélem, nem csak ázni, de szépeket látni is fogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése